Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 8. szám - Szlovenszkó gazdasági pusztulása

Magijai- Külpolitika 8. szám tetésben. Itt volt tökéjük nagy része is. A megszállás után ezek az intézetek pénz nélkül maradtak, s a cseh -morva, segítségre szorultak. De akkor infláció volt,1 a hitelezők mindent nagyon értékeltek; azután defláció következeti, s ezzel a csőd, mert sem a magas kölcsön visszafizetéséi, sem a magas kamatok fizetését nem bírták. Azért a Felvidéken a régi pénzintézeteknek nagy része esődbe került. De nem rózsás a tót intelligencia helyzete sem, mert a csehek mindenhonnan kiszorítják őket. Krna cseh szlovák postaigazgató a Pozsonyban megjelenő Postások Lapjában összehasonlítja a multat a jelennel és ezt írja: Gazdasági tekintetben a viszonyok a magyar rezsim alatt Szlovenszkón sokkal előnvösebbek voltak mint ma, — a cseh uralom alatt. Ezt nemcsak én állítom, hanem tudja és vallja valamennyi szlovák. A magyarok mindig becsületesen gondoskodtak alkalmazottaik ellátásáról, kenyeréről. Gavallérok voltak még azokkal a csehekkel szemben is, akik a Bachkorszak után Magyarországon maradtak, dacára annak, hogy magyarul nem is beszéltek. Végre, hogy a Felvidék gazdasági viszonyairól teljes képet nyerjünk, ideiktatjuk a szlovák néppárt egyik proklamációjából a következő sorokat: ,,Napról-napra szemtanúi vagyunk, hogyan vándorolnak ki a tótok abból a „felszabadított" Szlovenszkóból, amely még a mindennapi kenyeret sem tudja nekik biztosítani. Megrendüléssel és fájdalommal konstatáljuk, hogy a tót földmíves, munkás és kisiparos igen rossz helyzetben van. A földmívest az elviselhetetlen adóterhek nyomják. Az ipari munkást a gyáripar pusztulása és ennek nyomában járó munkanélküliség teszi tönkre. A mezei munkást a földreform fosztja meg kenyerétől, mert ennél a reformnál reá nincsenek tekintettel. A kisiparost a cseh konkurrencia koldusbotra juttatja. A hivatalnokok nem érvényesülhetnek a csehek miatt és pedig nemcsak egyes szakmákban, hanem az egész vonalon." Ezt a képet megrajzolták azok, akik magukról azt állítják, hogy kezüket a szlovák nép ütőerén tartják. ... „A magyar probléma ma külpolitikai probléma. Azt a tátókört, amelyet természetszerűleg, ha nem vesztettük is el teljes mértékben külpolitikai téren, de amely meggyengült a magyar nemzetben, mert kizárólag belpolitikai problémákkal foglalkozott, vissza kell szereznünk, még pedig nemcsak a magasabb rétegekben, hanem az egyszerű embereknél, a falvakban is, mert mindenkinek tudnia kell, hogy cselekvésének, gondolkozásának, nyilatkozásának következményei vannak nemcsak belpolitikai téren, de külpolitikai téren is". BETHLEN ISTVÁN OBÓF. AZ ÁGYÚKKAL BIZTOSÍTOTT BÉKE írta LIPPAY IMRE (Genf) U

gy látszik, Thoiry végképen be fog vonulni a történelembe. Stresemann és Briand találkozásáig senki sem tudta, hogy ilyen nevű falu egyáltalán van a világon. Neve egyik napról a másikra vált ismertté, s Thoiryról egyszerre úgy beszélt mindenki, mint megváltásról, mely a már-már veszni készülő béke müvét megmentette. A Genftől mintegy két órára fekvő kis falunak legszentebb hehe vendéglője lett. Hiszen a vendéglő szerezte meg Thoiry világhírét, mert a francia és német delegációk úgy találták, hogy itt lesz a legalkalmasabb hely a két külügyminiszter találkozására, ahova nem követhetik őket a szemfüles riporterek. Nem is tévedtek. És azóta csendes vasárnál) délutánokon ide jártak Thoiry polgárai, hogy ..áhítattal"' fogyasszák el borukat a világhírű helyen. Az utóbbi időben egy váratlan esemény újra a világ érdeklődésének középpontjába állította Thoirvt. Amit Stresemann és Briand megkezdettek, azt most Painlevé folytatta. Franciaországban a választási harcok teljes erővel megindultak. Painlevé sem mulaszthatta el az alkalmat, hogy beutazza Franciaországot. Utazása közben eljutott Thoiryba is. ahol négyszáz személyes bankettet rendeztek a tiszteletére. Autón érkezett és kocsijáról úgyszólván az étterembe lépett. Miután az asztalok körül elhelyezkedtek és a lehető legkényelmesebben megebédeltek, felállott Painlevé, hogy nagy beszédét elmondja. Virág- és zászlódíszben pompázott az egész város. A vendéglőasztal gondosan feldíszítve. És Painlevé beszélt. Elmondta valamennyi békefrázist, amit a háború befejezése óta már annyiszor hallottunk. — eredmény nélkül. — Uraim, mondta: Egész Franciaország a béke után vágyik. Egész Franciaország azon dolgozik, hogy a jövő nemzedéket megóvják a háború rémétől. — Locarno és Thoiry, folytatta, a németfrancia közeledés állomásait jelentik és ezzel egyúttal kijelölik az utat az európai konszolidáció felé. Franciaország minden erejével támogatja a Népszövetség politikáját, amely főképen oda irányul, hogy elsimítsa az ellentéteket a nemzetek közt és hogy a nemzetközi élet egyensúlya főleg a jogra támaszkodjék. Franciaország, főképen a békét akarja, mégis