Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 8. szám - Szlovenszkó gazdasági pusztulása

192S 5 áfnilis 20 juknak a megélhetést. Azért létesültek a Felvidéken különböző ipari vállalatok, melyeket a magyar kormány erkölcsileg és anyagilag hathatósan támogatott. Az állami bányákra a magyar állam rendszerint ráfizetett, de fenntartotta azokat, hogy a népnek állandó keresetet biztosítson. Ezek a közgazdasági viszonyok Szlovenszkó elszakítása után lényegesen megváltoztak. Mik ennek a kedvezőtlen változásnak okai? Elsősorban mindenesetre a régi közgazdasági egységnek úgyszólván egyik napról a másikra való erőszakos szétrombolása s új államszervezet megalkotása, mely Szlovenszkó közgazdasági viszonyait teljesen figyelmen kívül hagyta. „Szlovenszkó — írja a fenntnevezett tót lap — a magyar állam keretében az állam egyenjogü alkotó része volt, iparcikkei piacra találtak az egész magyar államban, viszont Szlovenszkó a magyar állam egyéb részeiből mezőgazdasági termékekkel látta el magát, úgy, hogy a magyar állam egyes részei között teljes egyensúly uralkodott." Ez az egyensúly Szlovenszkó elszakítása folytán felbillent. A cseh imperialista politika ugyancsak Szlovenszkó közgazdasági érdekei ellen dolgozik. A cseh történelmi tartományok, Csehország, Morvaország és Szilézia Ausztriának iparterületei voltak éppen úgy, mint Szlovenszkó iparterülete volt Magyarországnak. A Monarchia feloszlása után a cseh ipar elvesztette piacának legnagyobb részét, a cseh történelmi tartományok iparterülete még a szlovenszkói iparteriilettel is megnövekedelt, ilyen körülmények között valamelyik a négy iparterület közül, kell hogy tönkremenjen. Szlovenszkó lett az áldozat. Minden utódállam szigorúbb határvámokkal szigetelte el magát, így Masaryk egy alkalommal a nála tisztelgő képviselők előtt kijelentette: a cseh nagyipar 50 millió lakossággal bíró Monarchia számára rendezkedett be, most pedig a köztársaságnak csak kb. 14 millió lakosa van, tehát a nagyipart egy harmadára redukálni kell. De a cseh vállalatokat kímélik, hiszen ez a cseh imperializmus érdeke; e helyett a szlovenszkói ipari vállalatokat teszik tönkre. Midőn Masarykék s általában a cseh nacionalisták minden erővel azon dolgoztak, hogy a cseh állam határait minél jobban kiterjesszék, a csatolt részek közgazdasági viszonyait nem mérlegelték. Ezt bizonyítja a többi közt Sontagh cseh miniszternek nyilatkozata, melyet Liptószentmiklóson a nála panaszkodó iparosok előtt tett s amelyben bevallotta, hogy a „köztársaság alapításakor a cseh körök azt hitték, hogy Szlovenszkó lesz a cseh nagyipar nyersterményeinek gazdag forrása és a cseh ipari termékek gazdag piaca." Ebben a csehek alaposan csalódtak. Az elszegényedett szlovenszkói gyarmat nem lehet jó piac. Ami pedig az iparban feldolgozandó nyersterményeket illeti, Szlovenszkó fokozatos elszegényedésével ez a forrás is állandóan apad. Leggazdagabb nyersterményforrás volt a felvidéki erdőségek. A magyar kormány hosszú évtizedeken át nagy súlyt heHbzett arra, hogy a kopár hegyhátak befásí itassanak. Az erdők gondozását külön törvény szabályozta, amely egyúttal az erdőpusztítást is szigorúan büntette. Szlovenszkó megszállása után a csehek szinte rávetették magukat az erdőkre, kezdődött az erdőpusztítás, úgy. hogy most már kopár hegyhátakat látni mindenfelé. E miatt sok panasz hangzott el a szlovák politikusok szájából. Az állami bányákban ma vagy nem dolgoznak, vagy redukált erővel dolgoznak. A háború előtt például évente 720,000 mm. vasércet bányásztak, most 40%-kai kevesebbet bányásznak. A szlovenszkói nagyipari vállalatok kellemet len vetélytársai a cseh nagyiparnak, amely különben a kormány részéről különböző előnyökben részesül a szlovenszkói nagvipar rovására. Ennek természetes következménye, hogy a szlovenszkói nagyipar egyre pusztul, a gyárkémények egymás után megszűnnek füstölni, s a vállalat a muskásság ezreit szélnek ereszti. Szlovenszkóban, melynek összlakossága kb. három millió, ma — mint az Autonómia írja — 250,000 munkás lézeng munka nélkül. S ha az érdekelt körök emiatt panaszkodnak, olyan választ kapnak, mint a milyent dr. Winter cseh miniszter adott egy nála panaszkodó küldöttségnek, azt mondván, hogy ,,a gyári munkások térjenek vissza eredeti foglalkozásukhoz: a földmíveléshez." Mindenesetre furcsa válasz ha tekintetbe veszszük, hogy a magyar kormány éppen azért teremtette meg Szlovenszkón a nagyipart, mert az ottani nép a földmívelésből nem tudott volna megélni. Ilyen körülmények között meg lehet érteni, hogy Szlovenszkón a kivándorlás nagy arányban növekszik, az otthonmaradottaknak pedig egyre nehezebb a megélhetésük. 1926-ban 30,000-en kértek útlevelet az Egvesült Államokba, ezek között 70% szlovenszkói lakos volt. Már 1922-ben nagy volt a kivándorlás Franciaországba, ahová 805 személy vándorolt ki. Ugyanide 1923-ban 909-en, 24-ben 4381-en, 25-ben 2929-en vándoroltak ki. Hasonló sors érte a szlovenszkói pénzintézeteket is. Ezek előbb legtöbbnyire a budapesti pénzintézetekkel állottak üzleti összekötFeleki M. és Társa angol úri szabósága Irányi-u. 21. (félem.) Nagy választék skót szövetekben