Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 7. szám - Muraköz multja, megszállása és mai helyzete

1928 április 1 kívül a nagyiparnak és a tömegiparnak is nagy lehetőségei volnának. Például egy zománcedényárugyár, trikó-, selyem- és posztóárugyár szintén igen rentábilis volna. Egy nagyobbvonalú bútorgyári kombináció, egyike a leglukrativabb üzleteknek. A többi iparágakban, sajnos, már jórészt lekéstünk. A nehéz vasiparnak is nyílnának lehetőségei, ha tekintetbe vesszük, hogy pl. Szerifosz szigetnek hatvankét százalékos vasa van. Ezeken kívül számos, a kisipar keretébe tartozó gyáráttelepülési lehetőség volna. Ma már a transzplantáció iparpolitikai fogalom idelenn és megvalósulásához csak az szükséges, hogy görög részről egy centrális szakbizottság foglalkozzék e tervvel és, hogy a görög kormány a transzplantálandó gépeket vámmentesen engedje be. Mindkettőnek megoldását a görög kormánytól várhatjuk, talán éppen a legközelebbi hetekben. . . . Egy szerződés nem lehet sírbolt. A világtörténelem sohasem ismert örökké tartó szerződéseket. .. MUSSOLINI. 1928 március hó 27-én Rothermere lordhoz intézett szavai a magyar revíziós törekvésekre vonatkozólag. MURAKÖZ MÚLTJA, MEGSZÁLLÁSA ÉS MAI HELYZETE ÍRTA DR. HALLER JENŐ Muraköz múltja. Bármilyen ügyesen csoportosítják is ellenfeleink azokat a látszerveiket, amelyekkel a tájékozatlan külföld előtt Muraközhöz és Légrádhoz való jussukat akarják igazolni, a megcáfolhatatlan jogtörténeti valóság súlyos koloncként nehezedik mindig lelkükre. Az elhomályosíthatatlan tény ugyanis az, hogy Zala megyének ez a függvénye a letűnt századok folyamán mindig magyar birtok volt. Horvát — soha! Muraközt Szent László 1083-ban Ü-Szlavóniával. (vagyis Zágráb, Varazsd és Kőrös megyékkel) egyetemben nem a horvátoktól, hanem IV. Henrik német császártól hódította el. 1. László ugyan Horvátországot is hatalma alá kényszerítette (1091), de ez a kis állam a VII— XVI. században az Adriai-tenger peremén terült el és csak a Kulpáig terjedt. Muraköz annyira nem lehetett soha jogos horvát birtoktest, hogy a XIV. század végéig még egyházilag sem a zágrábi, sziavon püspök joghatósága alá tartozott. 1666-ig Luchics János krónikájának közzétételéig nem is jelentkezett a Dráván túl a horvát irredenta. Ekkor azonban azzal a mesével álltak elő, hogy Kálmán király csak „szerződéses" viszonyban volt a horvát törzsekkel és hogy Ó-Szlavónia jogilag szintén őket illeti meg. De a merész mozgalom még itt sem állt meg. Csakhamar fellép Vitezovich-Ritter Pál, majd pedig Bedekovich József, Gáj és utána mások. 1908-ban pedig Horváth Rudolf zágrábi tanár terjedelmes könyvben, rendszerezve írja már meg Muraköz történelmét, kiterjeszkedvén persze művében minden olyan csip-csup adatra, amely az ő elferdített elméié tűknek kedvezett. De bármilyen rabulisztikával, vak sovinizmussal és „alapossággal" dolgozott is ez az ádáz propaganda, a világos fejjel gondolkozó és száraz tárgyilagossággal mérlegelő embereket sohase fogja meggyőzni arról, hogy ehhez a földrajzilag olyan ideálisan zárt egységhez szerbnek, horvátnak vagy szlovénnek lehet csak joga, ellenben a magyarnak már nem! Mert éppen a megfordítottja érvényes ennek a tételnek! Ez a terület ugyanis mindig magyar közigazgatás alatt állt és állandóan csak Zala megye védőszárnyai alatt tudott megizmosodni és boldogulni. Igaz ugyan, hogy Jelachich József bán 1848-ban a történelmi jog ellenére birtokába vette és Varazsd megyébe kebelezte. De ez csak forradalmi csiny s nem alkotmányyos annexió volt. De az is igaz, hogy I. Ferenc József az 1860-ban kiadott „októberi diplomá"-jában maga sietett ezt a törvénytelen eljárást azzal orvosolni, hogy a Zrínyiek e földjét visszacsatolta hozzánk. Mikor pedig az erőszakos Strossmeyer akadékoskodni kezdett és ujjat húzott a királlyal, a császár ezt a renitenskedését sohase bocsátotta meg neki, kívánságait pedig elutasította. Muraköz lakói szlávok ugyan, de nem szerbek, horvátok, vagy szlovénok, hanem részben sziavonok (tótok), akik a horvát és szlovén nyelvet meg sem értik; részben pedig olyan magyar nevű. bennszülöttek, akiket a kíméletlenül szlávosító zágrábi papok tántorítottak el. Mert hogy a Hegedűsök, Csondorok, Hunyadiak, Csataiak, Láposyak, Rákócziak nem ..őshorvátok", azt talán legelvakultabb ellenségünk is elhiszi. Légrád szintén Zala megye függeléke. Bár látszólag a Dráván túl van, mégse tartozott soha Varazsd megyéhez. A Dráva jobbpartjára csak e folyó mederváltoztatása következtében került. Muraközt a ..Macht geht vor Recht" erkölcsös elvénél fogva el lehetett ugyan venni tőlünk, de egy ilyen törvényelle