Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 7. szám - Muraköz multja, megszállása és mai helyzete

Magyar külpolitika . 14 . 7. szám nes és szemérmetlen cselekedetet semmitéle birtoklás sem ruházhat fel a jogosultság sallangjaival. sőt látszatával sem! Muraköz elvétele tehát egyik ezeréves ősjogunk megcsorbítása volt. A megszállás. Amint az első fejezetben már említettük, Muraközre az irredenta már korábban szemet vetett. Még pedig annak ellenére, hogy a félsziget lakói sohase tápláltak szívükben elszakadási vágyakat; s annak dacára, hogy Jellachich betörő komitácsiit barátságos és testvéries puskát űz: el tisztelték meg 1848-ban. De hiszen a ..felszabadító" szamaritánusoknak nem is a hozzánk szitó népre, hanem Festetich gróf kastélyaira, hatalmas erdeire és egyéb ingatlanaira, valamint a félsziget természeti kincseire és különféle állásaira volt szüksége. Hogy valóban ez a rabló-ösztön dagasztotta „hazafias" keblüket, azt csakhamar be is bizonyították, kifosztván a gróf birtokait, letarolván erdeit, „nacionalizálván" földjeit és beülvén azoknak a muraközi közalkalmazottaknak helyébe, akiknek helyére éppen szükségük volt. A megszállás előtt azonban persze más húrokat kellett pengetni. Akkor még nem lehetett ilyen brutális őszinteséggel beszélni. Akkor még hangzatos frázisok selyempapírjaiba kellett beburkolniok az önző vágyakat és szemérmetlen törekvéseket. Kvaternik alezredes az 1918 december 26-án közzétett „Hadi jelenlés" szerint tehát a következő szépen hangzó ürügyek alapján avatkozott bele ezen országrészünk sorsának intézésébe, mint afféle önzetlen földi gondviselés: „Muraközt meg kellett szállnunk, 1. mert a bolsevizmus fenyegette, 2. mert a szigeten fosztogatás folyt. 3. mert a magyar karhatalom karácsonyra le akarta mészárolni a bennszülötteket". így szól a jelentés. íme. tehát ez a három pietista lélekre valló ok tette szükségessé a Zrínyiek földjének megrohanását. Vizsgáljuk meg csak ezeket az indítékokat; hadd lássuk, valóban helytállók-e? 1. Hogy Muraközt hazánk részéről 1918 december végén a kommunizmus fertőzete fenyegette volna, az nem áll, mert akkor még a tömlöcben ült Kun Béla, későbbi népbiztosaival együtt. 2. Az igaz, hogy 1918 november elején itt a varazsdi zöld káder horvát szegénylegényei eredményesen fosztogattak. De az is igaz, hogy a fosztogatást maga a magyar kormány fojtotta el. 3. Ugyanígy vagyunk a harmadik „okkal" is. A* hadijelentés szerint a „beavatkozás" azért is sürgőssé vált, mert a magyar helyőrség éppen karácsonyra akarta legyilkolni a bennszülötteket. Hát ki akart itt vérfürdőt rendezni? és kivel? mivel? és miért? Amint tehát ezekből a nevetséges ..indo kokból" kihámozhatjuk, Muraköz hirtelen és jogtalan megszállását sem a fenti ürügyek, sem a nép akarata vagy érdeke, sem a régi birtoklás joga megokolttá nem tette. De ha a birtokbavételt törvényes, erkölcsi vagy életbiztonsági okok feltétlenül szükségessé nem tették, úgy az is kétségtelen, hogy az 1918 november 13-án Belgrádban aláírt fegyverszüneti szerződés meg egyenesen megtiltotta azt. Mert van ennek két idevágó §-a. amelyet semmiféle rabulisztika ki nem forgathat. Ezek közül 1. §. azt mondja; hogy Horvátország mentén a demarkációs vonal a Dráva. Ha pedig a Dráva, akkor a Muravidék megszállása ennek a félre nem érthető egyességnek egyenes megszegése volt. De sokat mond a 18. §. is, amely kiemeli, hogy „az ellenségeskedés megszűnt". És a betörés egy hónappal később mégis bekövetkezett. Pedig e szerződés szentségét Mihits szerb vajda éppen úgy garantálta, mint Henrys francia tábornok. Sajnos azonban, ez a biztosíték is csak írott malaszt maradt, mint megannyi más! Jellemző különben a béketárgyalások „komolyságára", hogy — habár Párizsban a japán, angol és olasz megbízottak a régi Drávahatár fenntartása mellett kardoskodtak — a Muravidéket mégis el kellett veszítenünk, mert Tardieu mindenféle diplomáciai mesterkedést üdvösnek talált arra, hogy a magyar nemzetet ezeréves jogaiból kiforgassa. A mai helyzet. Hogy a muraköziek egyáltalán nem akarták magukról lerázni az ú. n. magyar „igát", azt többször igen érthető módon adták tudomására a szomszédos népapostoloknak: így 1848 november havában, amikor Jellachich illir szerzsánjait százával mészárolták le; majd 1860/61-ben, amikor sem Zágrábba, sem Varazsdra nem akartak képviselőket küldeni; majd meg akkor, amikor a zágrábi egyházmegyétől el akartak szakadni; továbbá 1918 őszén, amikor guerilla-csapatokkal várták a derék fajtestvéreket, és puskatüzzel kergették vissza a varazsdi határba stb. A bennszülött áruló Herostratesek. akik előbb megzsarolták, azután pedig megmarták a magyart, természetesen jól elhelyezkedtek az új impérium alatt. „JÓZSEF FŐHERCEG" SZÁLLODA (2008) BUDAPEST, BAROSS-TÉR 2. (A keleti pályaudvarral szemben) (5-6) HIDEG ÉS MELEG VÍZ! ^> OLCSÓ SZOBÁK!