Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 7. szám - A revíziós mozgalom sikere külföldön. J. S. Barnes a kelet-európai nemzetiségi problémák legismertebb kutatója az erdélyi magyarság és egész Szlovenszkó Magyarországhoz való visszacsatolását követeli

Magyar Külpolitika 10 7. szam A REVÍZIÓS MOZGALOM SIKERE KÜLFÖLDÖN — J. S. Barnes a kelet-európai nemzetiségi problémák legismertebb kutatója az erdélyi magyarság és egész Szlovenszkó Magyarországhoz való visszacsatolását követeli. — A Magyar Revíziós Liga energikus és lel­kes harcának fényes igazolása a londoni „The Near East and India" című folyóirat március 1-i száma. Ez az újság egyike az angol tudományos körökben legelterjedtebb és leg­nagyobb tekintélynek örvendő folyóiratok­nak, melynek hasábjain a legkiválóbb angol tudósok, jogászok, politikusok, nemzetgazdák és etnográfusok számolnak be a legfontosabb keleteurópai és ázsiai közgazdasági, politikai, legföképen pedig nemzetiségi problémákról. A „Near East and India" (A közel Kelet és India) március 1-i számában 5. J. Barnes, a keleteurópai nemzetiségi kérdések kiváló szakembere, „Hungary, Roumania, and Slo­vakia*' cím alatt nyilt levélben válaszol Mr. Andrews magyarellenes cikkére. J. S. Barnes rendkívül érdekes és nagy­jelentőségű síkraszállását a Magyar Revíziós Liga az alábbiakban imerteti: Tisztelt Uram! Andrews úr cikkére válaszolva, legelőször is le kell szögeznem azt, hogy, habár annak idején a románoknak Magyarországra való betörését nem valami előnyösen kommentál­tam és ha a románok bizonyos osztályainak erkölcsiségéről nem is alkottam valami ked­vezi) véleményt, a román nemzet összessége iránt azonban nagyrabecsüléssel viseltetem és meg vagyok győződve arról, hogy Romániára nagy és fontos szerep vár Európa politikai és közgazdasági életében. Sőt örömmel tekintek ezen lehetőség elé. Visszacsatolni az erdélyi magyarokat, auto­nómiát a székelyeknek. Romániát és Magyarországot illető tervei­met a következő pontokban foglalom össze: 1. A régi Románia és a mai Magyarország között elterülő földrajzilag és etnográfiailag rendkívül komplikált fekvésű vitás terület gor­diuszi csomóját sem a háború előtti, sem a je­lenlegi új berendezkedés nem tudta kielégí­tően és oly módon megoldani, hogy abba akár egyik, akár másik ország szívesen belenyugod­hatott volna. 2. Az európai békének és kultúrának első­rendű érdeke, Magyarország és Románia kö­zött bensőséges közeledés jöjjön létre. 3. Ennek a közeledésnek a jelenlegi meg­oldás ki nem elégítő mivoltán kívül pszicholó­giai akadályai is vannak: a kölcsönös harag. 4. Azonban a két ország közgazdaságának egymást kiegészítő karaktere, természetesen földrajzi összefüggése azt hiszem fokozatosan el fogja oszlatni ezt a különös gyűlölködést és egymáshoz való közeledésük lehetségessé fog válni az alábbi feltételek mellett: 1. vámunió, 2. állandó barátsági és döntőbíráskodási szer­ződés, 3. katonai vámszövetség és 4. az Er­dély nyugati szélén húzódó sűrűen és kizáró­lagosan magyarok által lakott területsáv visz­szacsatolása Magyarországhoz és autonómia (különleges státus) a székelyeknek. Ez az utolsó a legfontosabb feltétel, amely nélkül, a magyarok részéről való közeledés elképzelhe­tetlen. Ha mindez sikerülni fog, ezen megegyezés eredményét nevezhetjük bárhogyan (kettős monarchiának, vagy perszonális uniónak, vagy másképen), azonban végeredményben a két ország ennek folytán egy hatalomnak fog feltűnni a világ előtt (és ez mindenképen csak jó lehet), és ráadásul a jelenlegi szerencsétlen helyzetet egy mindkét országra nézve kielégítő megoldás fogja felváltani. Autonóm Szlovákia Magyarország fennhatósága alatt. A szlovák kérdést illető alapos tanulmá­nyozás, valamint elfogulatlan előadások alap­ján kialakult véleményem analízise a követ­kező: 1. A szlovákok, sohasem lázadoztak a ma­gyar uralom ellen, amely mindig tiszteletben tartotta nyelvüket és helyi szokásaikat. 2. Ha a háború előtt szórványosan tapasz­talhattunk is a szlovákoknál némi elégedetlen­séget, ennek oka kizárólag földesurak és ipar­mágnások gazdasági módszerében és vissza­éléseiben rejlett. 3. Ha van is a tótok és csehek között némi nyelvbeli rokonság, azonban ennél sokkal erő­sebbek azok a kapcsolatok, amelyek a tótokat kulturális és vallási téren a magyarokhoz fűzi. (Hogy ez mennyire nem lehetetlen, erre Íror­szág szolgáltatja a legeklatánsabb példát). 4. Ha Szlovákiát Magyarországhoz vissza­esatolnák (természetesen a régi földesúri rend­szer visszaállítása újra való bevezetés nélkül) a szlovákok legnagyobb többsége teljes közö­nyösséggel fogadná ezt a változást. A művelt és erősen katolikus elemek örömmel üdvözöl­nék, a tótoknak azon kis töredéke pedig, amely cseh uralom folytán bizonyos jólétre vagy hatalomra tett szert, természetesen rossz szemmel nézné az új helyzetet. A szlová­kok óriási többsége azonban tökéletes közöny­nyel venné tudomásul, amely közöny lassan megelégedéssé alakulna át abban a mértékben amint helyi autonómiájukat fokozatosan bőví­tenék. 5. A tótok közönyösségének megelégedéssé és örömmé való átalakulását még nagyobb mértékben segítené elő közgazdasági helyze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom