Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 7. szám - A GÖRÖGORSZÁGI MAGYAR GYÁR-ÁTTELEPÍTÉSEK

1928 11 április 1 tűknek ezen változás folytán bekövetkezendő nagyértékű javulása. Letagadhatatlan tény ugyanis, hogy a gazdálkodás és kereskedés keresetszerű menete (s ennek félreismerhetetlen földrajzi okai vannak) Szlovákiát ezer és ezer szállal Magyarországhoz köti nem pedig Csehországhoz. 6. Ez a megoldás, eltekintve attól, hogy a tótokat a mostaninál sokkal előnyösebb helyzetbe juttatná, amellett lehetővé tenné a Szlovákiában élő tekintélyes számú magyar kisebbségnek az anyaországhoz való visszacsatolását és ily módon egy óriási igazságtalanságot tenne jóvá anélkül, hogy újabb igazságtalanságnak lenne okozója. Máskülönben a Szlovenskóban élő magyarságnak csak igen kis részét csatolhatnánk vissza Magyarországhoz, mert ha az összes magyarlakta területeket elszakítanánk Szlovákiától, akkor ez az ország hasonlóvá lenne egy megcsonkított, életképtelen és lassan sorvadó faághoz. Kiváló tisztelettel J. S. Barnes. . . . Minden program, minden párt és minden jeíszó annyit ér, amennyit a nemzet nagy ügyének, a Békeszerződés revíziójának fiasznáíni tud. RASSAY KÁROLY országgyűfe'si íiépvisefő. A képviselőházban 1928 március 28-án tartóit beszédéből. A GÖRÖGORSZÁGI MAGYAR GYÁR-ÁTTELEPÍTÉSEK írta GAJDUSEK BÉLA, az athéni Hellén-Magyar Kamara ügyvezető igazgatója A

z 1922-ös kisázsiai vereség következtében . Görögország a politikai és katonai defailektől eltekintve, még ezeknél sokkal nagyobb gazdasági problémákat kellett, hogy megoldjon. Másfélmillió fajtestvér és hozzátehetjük, jórészt kereskedelemmel foglalkozó görög elhelyezéséről, kenyérhez juttatásáról és szükségleteinek fedezéséről volt szó akkor és van szó részben még ma is. Nem beszélve arról, hogy a befogadás ténye térbelileg és technikailag jelentett szinte leküzdhetetlen akadályokat; főleg a meggyarapodott lakosság ellátása és ipari szükségleteinek a beszerzése mutatkozott legalább egyelőre lehetetlennek. Ilyen körülmények között nagyobb tömegek elhelyezése csak egy nagyobbarányú rekonstrukció fejlődése, tehát egy hatalmas építkezési programm praktikus és azonnali megvalósítása melleit lehetséges. Meg is indultak olyan építkezések, olyan arányban és olyan tempóban, amilyenekre kontinensünkön példa még nem volt. Természetesen az építkezések maga után vontak óriási ipari invesztíciókat, amelyekhez még hozzá kell számítani a meggyarapodott lakosság beszerzendő ipari szükségleteit. A belső forradalom, a külpolitikai okok, a fellángolt nacionalizmus és a pénzügyi túlangazsáltság az ország pénzügyi helyzetét annyira lerontották, hogy az ipari szükségletek importja lassan-lassan drágának mutatkozott. Ekkor dobták a gazdasági közvéleménybe a görög kapitalisták és gazdaságpolitikusok az önálló ipar teremtésének jelszavát, amelynek megvalósulása x fenti problémák jórészét megoldani hivatott. Nem akarok untató fejlődési részletprocesszusokat közölni és így csak mint tényt konstatálom nagy általános ságban, hogy 1923 óta görög helyi ipar létesült és kb. háromszázra lehető azoknak az ipari vállalatoknak száma, amelyek azóta ke letkeztek. Tehát kb. ugyanaz a processzus játszódott és fog itt a közel jövőben leját szódni, amely nálunk Baross Gábortól YVe kerle Sándorig folyt le. Mint minden iparnál — kezdő lévén — úgy az újonnan létesült és létesülendő görög iparnál is a technikai és organizációs alap hiányzik. E mellett az ország, mint olyan, nem áll azon a kultúrnívón, amely egy komoly iparpolitikának a keresztülvitelére máról holnapra alkalmas volna. Tehát a nagy nyugati ipari államok technikai instrukcióira és iniciativájára volt, van és lesz a közel jövőben szükség. Ennél a pontnál azonban a görög ipari körök nagyon helyesen igen nagy óvatosságot tanúsítanak. Tudják nagyon jól, hogy a nagy ipari államok érdekeltségvállalása, vagy vállalatainak áttelepítése veszedelmes befolyást, sőt keleti államról lévén szó. kolonizációt jelent. Ennek tulajdonítható, hogy amikor Szimosz miniszter, a nagy magyarbarát, 1924-ben az illetékes görögországi gazdasági faktoroknak említést tett a magyar ipar egy ilyen szerepre való alkalmaztatására, a görög körök ezt feltűnő jóindulattal fogadták, amely azonban semmiesetre sem tudható be érzelmi motívumok közbejátszásának, hanem teljesen logikus, mondjuk iparFeleki M. és Társa angol úri szabósága (2004) Budapest, IV. ker., Irányi-u. 21. (félem.) (4-13) Nagy választék skót szövetekben