Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 6. szám - A német mezőgazdaság európai helyzete. Kanitz Gellért gróf, volt német közélelmezési miniszter előadása a Magyar Külügyi Társaságban

1928 9 március 15 /A NÉMET MEZŐGAZDASÁG EURÓPAI HELYZETE Kanitz Gellért gróí, volt német közélelmezési miniszter előadása a Magyar Külügyi Társaságban A Magyar Külügyi Társaság közgazdasági szakosztálya március 2-án, pénteken délután hat órakor Szterényi József báró elnöklésével ülést rendezett a parlament delegációs termében, amely alkalommal a német mezőgazdaság jelenlegi állásáról s az európai közgazdasághoz való viszonyáról gróf Kanitz németbirodalmi szolgálatonkívüli közélelmezési miniszter tartotta meg alábbi előadását. A párizskörnyéki békék földrajzilag, politikailag és gazdaságilag megoldhatatlan problémák elé állították Európát. A politikai bizonytalanság nyomja a gazdasági életet. A gazdasági hatalmi szférák eltolódtak Amerika javára, az elszegényedett Európa pedig nem tudja visszaszerezni régi fogyasztóerejét. Európa elsősorban krónikus ipari krízisben szenved. A háborús blokádok folytán a legtöbb államban a hadiipar óriási módon fellendült, mely áttérve a béketermelésre, a túltermelés szörnyű folyamatát indította meg. Európaszerte különféle nemzetközi ipari és kereskedelmi kamarák alakultak, tudós közgazdászok dugják össze a fejüket, hogy a termelési és fogyasztói területeket észszerűen felosszák s végül arra jönnek rá, hogy az emberiség végeredményben saját intenzív munkásságának lett az áldozata. A technika fejlődése, a munka mechanizálása és racionalizálása pedig az általános munkanélküliség árnyékát veti előre. Az ipari válságot szükségképen agrárválságnak kellett követnie, mely majdnem minden mezőgazdasági államra nehezedik s amely elsősorban nem más, mint a fogyasztópiac válsága. Különösen a középeurópai államok lélekzetnélküli iramban akarják a hazai termelést és exportot fokozni, így óhajtván megszabadulni a nyomasztó háborús terhektől, de az európai piac felvevőképessége mégis csak korlátolt. Ez a lázas állapot csak akkor szünhetik meg, ha azt a sok igazságtalanságot, melyeket a békediktátumok okozlak, ismét jóvá teszik. Ami a német közgazdaság elhelyezkedését az európai gazdasági életben illeti, meg kell jegyeznünk, hogy egy oly hatalmas ipari lakossággal bíró országnak, mint a németbirodalom, természetesen sok tőkére van szüksége, hogy ezeket a munkástömegeket produktív munkával láthassa el. Ma oly üzemek fenntartása, amelyek pillanatnyilag csak részben jövedelmezők, állandó újabb hitelek igénybevételével Németország fokozatos eladósodását vonná maga után. A német állami kiadások pedig az egész nemzeti jövedelemnek mintegy egyharmadát nyelik el. Különösen a szociális terhek emelkedése ad komoly aggodalomra okot. E válságból az ipar racionalizálással igyekszik szabadulni, de a mezőgazdaság, melynek ipara még nehézkes és nem eléggé rugalmas, ezzel semmire sem jut. Ami már most a német agrárkrízist közelebbről illeti, Németország a versaillesi béke folytán mezőgazdasági területeinek mintegy 14 és fél százalékát vesztette el. A birtokok nagy része kisgazda kezekben van, így azoknak racionális kihasználása sokkal nehezebb, mint a nagy üzemeknél. Hozzájárul még, hogy a háború óta a szegényebb néposztály inkább a búza-, mint a rozskenyeret keresi, ami különösen a túlnyomóan rozstermelést űző Kelet-Németországot sújtja. A német mezőgazdaság háború előtti terhei, melyek a valutaromlás folytán eltűntek, ma ismét ijesztő módon emelkednek, így igen nagy mértékben a közterhek. A növekvő gyári munkabérek pedig a mezőgazdasági területek elnéptelenedését vonják maguk után. Az agrárkrízis miatt tehát érthető, ha a német kormány kereskedelempolitikai téren saját mezőgazdaságának ezt a létharcát figyelmen kívül nem hagyhatja. Magvarország is ugyanilyen krízis alatt szenved Export piacait a trianoni békeszerződés folytán nagy részben elvesztette s itt sincsen valódi konjunktúra jövedelemszerzésre, csak tömegtermelésre. Az európai agrár- és iparos államoknak ez a válságközössége kell, hogy az államok együttműködésére vezessen, melynek a későbbi időkben is értékes gyakorlati követ1 r 7 Kanitz Gellért gróf, volt német közélelmezési miniszter