Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 6. szám - Kossuth Lajos a külföldi propaganda fontosságáról. Ismeretlen levele Horn Edéhez

Magyar Külpolitika 6. szám (Bríght is Cobden part orgánuma 35.000 circulatio) nem látná. Nap nap mellett hoz czikkeket, leveleket ez. Küldök egy nevezetes brochuret „Who is the King of Hungary" Toulmin Smithtól. El van küldve minden Angol és Scott lapnak 's minden parlamenti tagnak. 'Igen fontosnak tartanám, ha Franczia s Német lapok felven­nék a kérdés „publicisticai oldalát". Ide rekesztek egy gyengébb de nem rósz exposét, mit Newman professzor küldött min­den Angol lapnak. Engedje e fontos közügyet figyelmébe ajánlanom. Tisztelettel 's üdvözlettel barátja Kossuth. pert indított egy szegény száműzött, halálra­ítélt ellen, kit már majdnem tíz évvel ezelőtt (1851. szept.) in effigie ki is végeztetett. A kérdésnek peres útra való vitelével Ferenc József ellentétbe került saját országának bíró­ságával. Az ítélet értelmében, melyet éppen most említettünk, s melyet Ferenc József sze­mélyesen is jóváhagyott, Kossuth Lajos nem létezik többé. Ez olyannyira igaz, hogy Kos­suth Lajos, aki Ausztriában jogilag holtnak tekintendő, az osztrák császár által kormányo­zott országok egyikében sem szerepelhetett volna peres félként. Az által, hogy Nagy­britannia bírósága előtt mégis perbe hívta, mintegy feltámasztotta és polgári és jogi lé­tezéséről mintegy hivatalos bizonyítványt állított ki." Nem csoda, hogy ez az ügy a Manche-csa­tornán túl is erősen felizgatta a közvéle­ményt. A napilapok hosszasan és szenvedé­lyesen vitatják meg. Igazán „cause célébre"" lett. belőle. A képviselőház 3 tagja, James, Coningham és Hansfeld bizottságot alkottak, hogy a híres, de szegény magyar száműzött számára összegyűjtsék a kellő pénzt, hogy a nagyon költséges angol igazságszolgáltatás előtt kellőképen tudja ügyét a hatalmas fel­peres ellen védeni. A parlamentben hárman is interpelláltak ebben az ügyben: White, Duncomb és Bright, március 6., 14. és 22-én és ez természetesen csak hozzájárult ahhoz, hogy a per hullámai még magasabbra csap­janak. Azonban nemcsak Angliában várták türelmetlen érdeklődéssel a párbaj kimenete­lét, melyet az autokrata osztrák császár és ellenfele, a szabadságért való küzdelem kép­viselője, vagy még inkább megszemélyesí­tője, nyilvánosan vívnak. A szerző rámutat az osztrák követ tény kedéseire, amellyel a Saint-James-udvarnál akarta kieszközölni, hogy az angol bíróság eljárjon Kossuth ellen. A korona jogászai hosszasan tanulmányozták a kérdést, de, bár kedvezni akartak Ausztriának, még sem tel jesíthették a követ kérelmét. Horn Ede tollával szétboncolja a pert, elemzi az érvet, ellenérveket hoz fel és meg cáfclja a felperes vélt jogait. Történelmi és jogi alapon bebizonyítja, hogy a felperes egyedüli érve, mely tartható volna, ha pontosan fedné a törvényt, nem az. Arról van t. i. szó, hogy kit illet meg a jog. Magyarország címerével ellátott iratokat, ok­mányokat publikálni. És Horn Ede, mint közgazdász, bebizonyítja, hogy Kossuth La­josnak joga volt oly bankjegyeket kibocsá­tani, melyek értéküket kizárólag az ő aláírá sából merítették. A per kimenetelét mindnyájan ismerjük. S ha Kossuth Lajos pervesztes lett is, Ma­gyarország akkor adta első jelét nemzeti ön­tudata ébredésének. PEMONEN u. L AVTKRArT WAGEN FLVGMOTOREN - MOTORPFLVCE iTOEWEP'WEPKE AKTIENGE5ELLÍCHÁFT VOOMALl GEBRÜDEa TOEWER. ÍTETTIN

Next

/
Oldalképek
Tartalom