Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 5. szám - Olaszok Magyarországról. Giorgio Maria Sangiorgi és Carlo Antonio Ferrario könyve

Magyar Külpolitika 5. szám tekét kell tartani a görög katolikus egyházat fenyegető veszély elhárítására, Kolozsvárt pe­dig február utolsó vasárnapján óriási arányú tüntető felvonulást rendeztek a görög kato­likus egyháziak és világi hívek. Az egyház nem akar meghalni, nem akar beolvadni az elhagyott schizmába, a görög katolikus sajtó nyiltan a kisebbségi jogok alapjára helyezke­dett s a trianoni szerződésre és a kisebbségi egyezményre hivatkozva a Népszövetséghez való fordulással fenyegetőzött. Bukarest tíz év alatt elérte, hogy az eddig üldözött kisebbségekhez saját „felszabadí­tott'" román többségének egyharmada is csat* lakozott. Talán nem lesz messze az az idő, hogy az erdélyiek görög keleti része is követi ezt az utat, melyre valósággal rákényszerítik a régi Románia vak politikusai. OLASZOK MAGYARORSZÁGRÓL Giorgio Maria Sangiorgi és Carlo Antonio Ferrario könyve írta PÁLÓCZI HORVÁTH LAJOS R othermere lord nagyszabású propaganda­hadjárata a magyar igazság érdekében egyre szélesebb hullámokat kezd verni Európa újság- és könyvirodalmában. Az a gondolat, hogy a Magyarországot ért rettenetes igazság­talanságok megszüntetése és a trianoni béke­szerződés gyökeres revideálása nélkül nem lehet tartós békét elképzelni Európában, az olasz közvéleményben vert legmélyebb gyöke­reket. Rövid idő leforgása alatt két Magyar­országgal foglalkozó történelmi munka jelent meg az olasz könyvpiacon kiváló olasz pub­licisták tollából. Az egyiknek címe: „L'Ung­heria Della Republica di Karoly Alla Reg­genza Di Horthy" és szerzője Giorgio Maria Sangiorgi az ,,11 Resto del Garlino" nevü bo­lognai újság főszerkesztője. A másik könyvet Carlo Antonio Ferrario tábornok írta. Köny­vének címe: „Itália e Ungheria, la storia del Regno d'Ungheria in relazione collá storia Italiana" (Magyarország és Olaszország, a ma­gyar királyság története, különös tekintettel az olasz történelemmel való kapcsolataira). Ferrario tábornok nevét nem kell ismertetni a magyar közönség előtt. Az ő végtelenül rokonszenves egyénisége már hét évvel ez­előtt általános népszerűségre tett szert Ma­gyarországon a ^soproni népszavazással kap­csolatban, amelynek ő volt az abszolút igaz­ságszeretetéről és Magyarország iránti szim­pátiájáról híressé vált vezetője. Rendkívül ér­dekes történelmi munkája négy főrészre osz­lik, azt a négy nagy történelmi periódust domborítva ki elsősorban, amely periódusok alatt a magyar és olasz történelmet szoros kapcsolatok fűzték egymáshoz. Ezen négy Feleki M. és Társa (2004) angol úri szabósága Budapest, IV. ker., Irányi-u. 21. (félem.) (4-13) Nagy választék skót szövetekben korszak közül az első Szent István uralkodá­sának ideje. Ugyanis Szent István királyunk a szerző szerint hallatlan politikai éleslátás­sal és diplomáciai judiciummal, midőn né­pét a keresztény vallásra térítette, se nem bizánci, se nem germán, hanem olaszországi hittérítőket hozott Magyarországba. Szent István, a legnagyobb koncepciójú magyar ki­rályok egyike, megérezte azt, hogy ha a bizán­ciak vagy a németek kezéből kapja a keresz­ténységet, akkor feltétlenül ezen két hatal­mas és agresszív politikát folytató biroda­lom valamelyikének befolyása és gyámsága alá kerül, míg az akkortájt szétforgácsolt és Magyarországgal nem közvetlenül szomszédos Itália részéről ehhez hasonló veszedelmek egyáltalán nem fenyegetik Magyarországot, eltekintve attól, hogy a latin kultúra sokkal közelebb áll a magyar mentalitáshoz, mint a germán vagy a szláv. A második periódusa a magyar-olasz tör­ténelmi kapcsolatoknak a nápolyi Anjou-ház Magyarországon való uralkodásának dicsősé­ges ideje. Azonban a magyar-olasz kultúr­kapcsolatok legteljesebb kivirágzása a har­madik korszak, Mátyás király uralkodása alatt következett be. Ferrario szerint ez a 32 esztendő mind a két ország kultúrhistoriájá­nak egyik legragyogóbb fejezete. A negyedik korszak Kossuth Lajos, Türr István és Ciaribaldi. valamint Cavournak, az olasz egység megteremtőjének nevéhez fű­ződik. Ferrario hálásan emlékezik meg az olasz szabadságharcban hősiesen harcoló ma­gyar légiókról. Nagy katasztrófának tartja Cavournak a magvar szabadságmozgalmak leglelkesebb és legkomolyabb támogatójának korai halálát. Olaszország e miatt nem viszo­nozhatta kellőképen azokat a szolgálatokat, amelyeket az emigrált magyar szabadsághar­cosokból alakított légiók Olaszországgal szemben teljesítettek. Ezt az adósságot Olasz­országnak a jövőben még le kell törlesztenie. Ferrario szerint a magyar-olasz barátság még csak ezután fog tetőpontjához eljutni, mivel a szerencsétlen páriskörnyéki békék teljesen azonosították a két ország érdekeit, ugyanis

Next

/
Oldalképek
Tartalom