Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 18. szám - Német birodalmi képviselők Budapesten

1926. szeptember 16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 met vendégeket. Nagy bajnak tartja, hogy a külföld nem ismeri a magyarokat bécsi szemüveg nélkül. Az igazi magyart itt kell megismerni. Utalt a világháborúra, amelynek során, amit kevesen tudnak, eleinte a magyarok, a magyar katonák védték meg a hatalmas Németországot, mert mikor a franciák reájukrohantak, akkor az orosz határon a német birodalmat úgy védték meg, hogy minden német katona mellett egy-egy magyar katona állott. Igaz, hogy a németek ezt meghálálták a Kárpátokban, Romániában és Szerbiában. Itt Magyarországon nincs nemzetiségi kérdés. A németek itt jól érzik magukat. A német kultúra és tudomány és az építészet itt a legnagyobb megértésre talál. Amikor a háború alatt ő heteken át Vilmos német császárt kalauzolta Magyarországon és Erdélyen keresztül, a német császár meghatottan álmélkodott azon, hogy a hazai németség hétszáz éven át megőrizte a maga kultúráját és egyéniségét és efelett való örömének Ferenc József királyhoz intézett meleg táviratában adott kifejezést. És hódolatát fejezte ki, hogy a németség Magyarországon ennyi időn át itt épségben maradt. Az a kérése a németekhez, fejlesszék ezt a baráti viszonyt. Ma Magyarország dús terméseit, a kenyeret, a bcrt, húst és dohányt, magunknak kell elfogyasztanunk, mert ellenségeink miatt alig tudunk valamit is exportálni. Szomorú dolog ez. Arra kéri a németeket, világosítsák fel kormányukat arról, hogy itt bőségesen kapnak jó magyar kenyeret, jó bort, búzát, dohányt, s vegyék rá arra német honfitársaikat, hogy magyar élelmi termékeket egyenek, ezzel temérdek német ember fog jobban boldogulni és fogja a német kultúrát is ezzel fejleszteni. (Viharos taps és éljenzés.) Brumar cseh-német képviselő igen hatásos beszédet mondott a felvidéki németek és magyarok együttműködéséről . Hölscher dr. azzal kezdte beszédét, hogy Eöttevényi Olivér alelnök abbeli kívánsága, hogy a magyarok a Külügyi Társaság révén barátokat szerezzenek, tökéletesen sikerült, mert őket igenis a legjobb magyarbarátoknak szerezte meg, üdvözli Eöttevényit és szerencsét kíván további működéséhez. Meleg szóval üdvözli Apponyi Albert grófot. Nagy örömmel látja, hogy magyarok és németek vannak itt együtt. Hogy ők a magyarországi németekkel együtt éreznek, az természetes kötelesség. De ők a magyar állammal akarnak egyetértést, a magyar állammal és a magyar nemzettel együtt akarnak dolgozni a jövőért, mert ha ők a régi szabadságukat és jogegyenlőségüket nem szerzik vissza, akkor a magyarok sem tudják visszaszerezni, már pedig ezekhez mind a két nagy államnak joga van. A valódi békét akarják ők, az ősi szabadságot és egyetértést és azt, hogy német határ határolja majd a magyar határt. (Viharos, zajos éljenzés.) Hogy itt Goethét úgy megbecsülik, az is csak a nagy magyar kultúrát bizonyítja, a magyar állam jólétére, szabadságára és a szerencsés Magyarországra üríti poharát. (Nagy tetszés.) Dietze német birodalmi képviselő a magyar katonai vitézséget dicsőítette, utalt a kárpáti harcokra, ahol a magyarok és németek együtt harcoltak, rámutatott a trianoni béke nagy igazságtalanságaira s végül a nagy, dicső magyar hadseregre ürítette poharát. (Zajos éljenzés.) Philipp dr. német képviselő a magyar nemzet nagy történelmi múltjára vetett visszapillantást, hangoztatta a magyarok alkotmányos érzékét, nagy parlamenti múltját. Hivatkozott arra, hogy egy országot csak nagy parlamenti többséggel lehet jól kormányozni, mutatja ezt a magyar kormányzás is, a magyar többségi egységespártnak nagy érdemei vannak, ezt a pártot csak magasztalni lehet, mert a magyar kormány éppen azért erős, mert ily egységes többsége van. Éljen a magyar kormány! (Óriási éljenzés és taps.) Szerda, a búcsúzás napja Szerdán reggel a vendégcsapat a Magyar Folyam és Tengerhajózási R. T. hajóján Jármay Elemér igazgató vezetésével dunai hajóutat tett meg és azután a Mátyás-templomba ment, ahol Nemes Antal dr. c. püspök fogadta a vendégeket. A püspök azután ünnepi nagymisét pontifikált. A mise előtt a német himnusz hangzott fel s azután Liszt Ferenc koronázó miséje, végül a Himnuszt és a Hiszekegyet énekelte az egész templomi közönség az egyházi ének- és zenekar kíséretével. Az ünnepi istentisztelet mélyen meghatotta a németeket. Vendégeink azután a halászbástyát és a kir. palotát tekintették meg. Innen autókon a János-hegyre ment az egész társaság s az Erzsébet-kilátótoronyból gyönyörködtek a pompás kilátásban. Azután társasebéd volt, amelyen Nemes Antal dr. c. püspök üdvözölte a német vendégeket a Külügyi Társaság nevében és köszönetet mondott a látogatásért. Barth professzor, birodalmi képviselő, meleg köszönetet mondott a vendéglátásért és biztosította a magyarokat arról, hogy a németek itt soha el nem múló emlékeket szereztek és soha a magyar vendégszeretetet és szívélyességet el nem felejtik, a magyarok őszintesége a lelkükbe hatolt s a német-magyar barátságot örökre megerősítette. Idézte Apponyi Albert grófnak a német-magyar barátságra még a háború előtt mondott szavait, hogy ugyanis ez a barátság acélszilárd és ő, a szóló mondhatja, hogy örökre is az marad. Felemelő reájuk nézve a magyarok ereje és bizodalma a jövőben és a barátságot a németek és magyarok közös sorsa is össze fogja tartani. Legyenek meggyőződve a magyarok arról, hogy amikor Németország újra nagy és dicső lesz, akkor is mindig gondolni fognak a magyarokra. A vitéz magyar nemzet jólétére emelte poharát. (Viharos taps és éljenzés.) Miiller Ottfried német birodalmi képviselőnő a magyarok hitéről, a nők nemzeti érzéséről mondott sok kedves szót, Jeckel államtitkár humoros felköszöntője után pedig Spuler tanár, képviselő nyomatékosan hangoztatta, hogy a magyar és német nemzet között ezer év óta soha politikai összeütközés nem volt, a Szent István korona népeinek szabadságára ürítette poharát. A lakoma a leglelkesebb hangulatban ért véget. A János-hegyről azután a társaság visszament a Bristol-szállóba, ahol valóban a legmelegebb és legszívesebb búcsút vették a németek a magyaroktól, vendégeink a könnyekig meghatottan kiáltották: Éljen a Nagy-Magyarország! magyarjaink pedig Németországot éljenezték. A viszontlátásra! kiáltások között búcsúztak el a németek a magyar vendéglátóktól. Hlínka amerikai útja A tót autonómisták vezére, Hlinka mar két év előtt akart Amerikába utazni, és hasonló tervvel foglalkozott Hlinka híve, Vojtassák szepesi püspök is. Akkor a csehek egyiküknek sem adtak útlevelet; most az eucharisztikus kongresszus alkalmával útlevelet kaptak mindketten. Ez némi feltűnést keltett még Csehszlovákiában is, találgatni kezdték a csehek engedékenységének okát. És természetesen mindenki kíváncsi volt Hlinka amerikai szereplésére. Közvetlenül Prágából való elutazása után a cseh lapok Hlinkának állítólagos nyilatkozatát hozták, melynek tartalma körülbelül az, hogy ő a csehszlovák köztársaságnak akar reklámot csinálni Amerikában. Egyes amerikai tót és cseh lapok azt is híresztelték, hogy Hlinka elutazása előtt tárgyalt Hodzsával. Ezeket a híreket Hlínka határozottan megcáfolta abban a nyilt levélben, melyet nemsokára partraszállása után az amerikai tótokhoz intézett. Ebben a levélben azt írja, hogy az amerikai tótok eléggé informálva vannak