Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 18. szám - Genfi levél. Az Interparlamentáris Unió ülésezése - Berzeviczy Albert két nagy felszólalása - Lukács György a kisebbségek védelméért - Az Unio szélesíteni óhajtja tevékenységi körét

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. szeptember 16 Szlovenszko mai viszonyairól, mert hiszen sok levelet kapnak rokonaiktól, ismerőseiktől. Ő és párthívei diametrális ellenzékben vannak a mai centralisztikus rezsimmel, s az is igaz, hogy az amerikai tótok által hozott anyagi és véráldozatok nem nyertek megérdemlett megbecsülést. Felpanaszolja, hogy a cseh vezető körök semmit sem akarnak tudni a pittsburgi szerződésről, ezt csak papírrongynak nézik. Panaszkodik, hogy a csehek a tótokat mindenhonnan kitúrják, a tót ellenzéki sajtót üldözik, a cenzúra még a cseh lapokból átvett cikkeket is törli, s ezáltal a tót ellenzéki lapoknak óriási károkat okoz. A politikai perek száma is egyre szaporodik. Az amerikai tótok memorandumát a cseh kormány válaszra sem méltatta. Azért jött, — írja — hogy testvéri kezet szorítson az amerikai tótokkal és erőt merítsen a további küzdelemhez. A levelet június 13-án NewYorkban írta. Azután következett a kat. kongresszus, s utána Hlinka körútra indult, hogy az amerikai tótok nagyobb telepeit felkeresse. Utján elkíséri Hlinkát Gerat András káplán, aki mint Hlinka titkára szerepel. És kíséri őt a cseh kémek egész raja, mert a csehek senkinek sem hisznek, senkiben sem bíznak. Hlinka előadásainak programmját az Amerikai Tót Liga állította össze, a programm utolsó pontja a Yonkersben, N. Y. okt. 10-én tartandó előadás. Hogy milyen hangulatban várják az amerikai tótok Hlinka előadását, erre nézve idézem egy amerikai tót lap tudósítójának sorait a Detroitban, Mich. tartott előadásról. „A Hlinkára várakozó közönség élénken társalgott, egyesek politizáltak, mások a Szlovenszkón uralkodó elnyomásról és modern rabszolgaságról tárgyaltak. A tótok autonómiát követelnek és a tót nemzet függetlenségét, mert a csehek igazságtalanságokat követnek el a tótokkal szemben úgy a régi hazában, mint itt Amerikában. .. Szóba jött, hogy a csehek Hlinkát hónapokon át fogvatartották Mirovban, s most is 8 napra elítélték, mert Massarikot „Tatelebennek" aposztrofálta." Ez a hangulat az amerikai tótok között általános. Hlinka pedig fékez, óvatosan ügyel arra, hogy a cseh kémek ne küldjenek kedvezőtlen jelentést Prágába. Panaszkodnia kell ugyan, hiszen ezért ment ki Amerikába s az amerikai tótok követelik is tőle, hogy beszéljen annak a politikai harcnak okairól és végcéljáról, amely harcra már eddig is annyit áldoztak, s hajlandók még áldozni, ha kedvező eredmény várható. Hlinka pedig eg\re jobban érzi, milyen nehéz helyzetbe került. Ez a kínos vergődés meglátszik minden előadásán. Kénytelen elmondani, hogy mennyit szenved Szlovenszko a cseh imperiálizmustól, mennyire zsugorodnak össze a tótság vágyai, törekvései, kívánságai a centralista cseh politika erőszaka folytán; de mégis szükségesnek tartja hangoztatni, hogy Csehszlovákia a legdemokratikusabb állam, hogy a tótság édes hazája, ígéret földje, és természetesen soha sem feledkezik meg arról, hogy néhány ccsárló nyilatkozatot tegyen régi hazájáról: Magyarországról, mintha ezzel valahogy egyensúlyozni akarná, ami kedvezőtlent a cseh politikáról mondott, pedig Magyarországhoz ma semmi sem köti. Olvasván a tudósításokat Hlinka előadásairól, az a benyomásunk, hegy képes volna a csehekkel megalkudni, de fél, hogy ez esetben az amerikai tótok áldozatkészségére többé nem számíthat. így pl. egyik előadása alkalmával Rolik ev. lelkész kérdésére úgy nyilatkozott, hogy nem követeli a tót autonómia Genf, 1926 aug. 31. Szinte felesleges megemlítenem, hogy az Interparlamentáris Unió, amely augusztus 26-tól szeptember l-ig tartotta ülésezéseit Genfben, amelyeken Magyarországot Berzeviczy Albert v. b. t. t. nyug. miniszter, Lukács Géza v. b. t. t. nyug. miniszter és e sorok irója képviselték, az egyes parlamentek kebeléből kiküldött nemzeti csoportok közös szerve, mely határozatait az időnkint összehívott konferenciáin hozza, és a határozatokat, végrehajtó hatalma nem iévé%, részben a kormányoknak., részben a kormányok összességét képviselő Nemzetek Szövetségének megvalósítására ajánlja. Az Unió tehát elméletileg fejleszti azokat a kérdéseket, amelyek a parlamentek munkásságát gyakorlatban irányítják és tagjai az egyes parlamentek legkitűnőbb képviselői levén, vitái igen magas színvonalúak és határozatainak a testület azonnali életbeléptetését, mert — úgymond — ez esetleg a tót ügyek ártalmára lehetne, amennyiben a tótoknak nincsen elegendő intelligens emberük. Ez alkalommal elfelejtette azt a sok panaszos cikket, amelyeket „Slovák" című lapjában közölt, hogy a csehek nem engedik a diplomás, vagy általában az iskolákat végzett tótokat álláshoz jutni. Ügy látszik, hogy HÜnkának eme kapkodása kedvezőtlen hatást keltett az amerikai tótokban. Bielic M. J., egy volt légionárius tudósítást írván Hlinka egyik előadásáról, ezt a megjegyzést teszi: ,,Az előadás után hosszasan beszélgettem Hlínkával. Egyes érveit megtámadtam, ami talán nem is tetszett neki . Megmondtam neki, hogy a tótok hiába koldulnak a büszke Prágától szabadságot Szlovenszko számára, a cseh centralisták és abszolutisták nem adnak a tótoknak szabadságot, mert akkor ki robotolna reájuk. A zsarnokot nem szabad simogatni, az sem ismer könyörületet; a szabadságot csak vérrel lehet kivívni." Hogy Hlinka erre mit válaszolt, azt Bielic nem írta meg. nagy erkölcsi tekintélye adja meg a súlyát. A mostani alkalommal a világot szántó gondolatok közül nagy tér jutott annak a kérdésnek a megvizsgálására mi az oka a parlamentarizmus világszerte észlelhető krízisének. Természetesen messze vagyunk még attól, hogy akár az Unió, akár más szerv erre a kérdésre mindenkép megnyugtató feleletet tudjon adni, vagy meg tudná mutatni azt az utat, amelyen haladva eljuthatnánk a gyógyuláshoz. Wirth német kancellár a parlamenti krízisben csak egy tünetét látja az európai államok általános betegségének, a gyógyulást is tehát az egész organizmus egészsége helyreállításának szükségességében látja. Az Uniót sem tartja a diagnózis megállapítására a legilletékesebb szervnek, mert hiszen az Unió tagjai parlamenti tagok, akik bizonyos fokig felelősek a V Genfi levél Az Interparlamentáris Unió ülésezése — Berzeviczy Albert két nagy felszólalása — Lukács György a kisebbségek védelméért — Az Unió szélesíteni óhajtja tevékenységi körét Irta Radísics Elemér dr.