Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 8. szám - Kik járnak Szaharában?

1926. április 16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 Nikola eddigi középítészeti minisz­ter, a középitészeti tárcára vi­szont kineveztetett Vujicsics Mi­lorád radikális képviselő és volt miniszter. A mily meglepetésszerüleg tört ki a válság, épp oly váratlanul oldatott is meg. Márc. 30-án a parlament megszavazta a bud­get-t és a következő ülés nap­ját az éppen elnöklő paraszt­párti alelnök máj. 5-ére tűzte ki az ellenzék tiltakozása ellenére, mely a Pasics Ráde—Sztojadino­vics Dragista affért szerette vclna tárgyalni. Rádicsék az előzetes pártközi értkezleten ugyan ellenez­ték a parlament elnapolását, de a Szkuptsinában megszavazták. A radikális-párt Jcvánovics-árnya­lata sem volt megelégedve az el­napolással, mert ezzel Pasics időt nyert a panama-ügy eltus­solására és alkalma lett a kor­mány rekonstrukcióját pártja megkérdezése nélkül végrehaj­tani. Rádics e hangulatot látva és — úgy látszik, Jovánovicséktól és az ellenzéktől Pasics bukása ese­tére bizonyos ígéreteket kapva másnap a minisztertanácsban kö­vetelte, hogy a parlament ápr. 8-án újra üljön össze. Pasics szo­kása szerint halogató Taktikához fordult, de Rádics nem engedett követeléséből. Ápr. 8-án hívei­vel együtt kivonult a miniszterta­nácsból, amivel Pasicsot rákény­szerítette, hogy ápr. 4-én beadja a kormány lemondását, ámbár előtte való napon, némi elnöki erőszakoskodással Jovánovícs ^ujicsics és Vukicsevics tiltako­zása mellett a radikális-párt bi­zalmat szavazott neki. Rádics mint rendesen elkez­dett derüre-borúra nyilatkozni a válságról. Április 3-án kijelen­tette, hogy nem enged a parla­ment összehívásából, mert az el­napolás Pasics puccsa volt, hogy fia panamáit ne tárgyalhassa a parlament. Harcot hirdetett a korrupció ellen, ennek érdekében hajlandó mindenkivel összefogni pasics ellen, még Pribicseviccsei is. Pasics homogén radikális kor­mányt kíván és új választásokat, ő a szerb-horvát egyezmény foly­tatását és koncentrációs kormányt. Egy nap múlva kijelentette, hogy Pasíccsal, a korrupció atyjával, semmi esetre sem halad egy úton, követelte a pénzügyminiszter és a belügyminiszter távozását, éle­sen kritizálta Uzúnovics működé­sét és kijelentette, hogy az új kormányban a közgazdasági tár­cákat szakembereknek kell be­tölteniük. Ugyanakkor megmagya­rázta, hogy a Belgrád-adriai vas­út felesleges, ott van Szusak ki­kötő és oda az út Belgrádból Zágrábon át vezet. Április 6-án, úgy látszik olyan benyomásokat szerzett, hegy Pasics marad, felke­reste Pasicsot és közölte vele, hogy semmi kifogása az ő miniszterel­nöksége ellen, de abból nem en­ged, hogy a parlament ápr. 16-án össze ne üljön és a kormány választ ne adjon az ellenzéki kor­rupció-ellenes interpellációra. Kí­vánta továbbá a pénzügyminisz­ter és Szimonovícs szociálpoliti­kai miniszter távozását. Pasics látva Rádics puhulását, folytatta taktikáját. Elfogadta azt, hogy a kormány válaszol az ellenzéki in­terpellációra, elvileg elfogadta azt is, hogy a parlament máj. 5-e előtt összeüljön, de az ügyet nem akarta Trifkovics, a parlament elnöke nélkül eldönteni. Trifko­vics azonban Pancsován volt és — nem tudták' megtalálni! Rádics dühbe jött, egy napos határidővel ultimátumot adott Pasicsnak, ápr. 7-én királyi audenciára ment és még aznap este kormányalakí­tással bízatott meg Uzúnovics. Uzúnovics másnap tárgyalt Rádiccsal, amire ujabb hosszú nyilatkozat következett. Saját érdemének könyvelvén Pasics és Sztojadinovics távozását, kije­lenti, hogy Szimonovícs jelenték­telen embere, miatta maradhat. Bölcsen hallgat a belügyminisz­terről, ellenben kirohanást intéz a külügyminiszter ellen, aki mi­nisztertársait sem avatja be a külpolitikába mellesleg megje­gyezve, hogy Uzúnovics a külpo­litikához nem ért. Hogy ki ért a külpolitikához, azt mindjárt el is árulja: kijelenti u. i. hogy ő a koncentráció híve, de ez most nem hozható létre, mert viszály van a Vatikánnal és Korosecék a Vatikán exponensei. A Vatikán­nal meg kell értetni, hogy ő in­kább rászorul Jugoszláviára, mint ez a Vatikánra. A szakember miniszterekről is csak annyi/ mondhat, hogy pénzügyminiszter később talán Gyurics londoni kö­vet lesz és hogy abba nincs bele­szólásuk, ki legyen a hadügymi­niszter. Az ominózus ellenzéki in­terpellációról azt mondja, hogy a kormány reá érdemlegesen (!) fog válaszolni, de csak máj. 5-e után, amikor a parlament össze­ül.. . Nem volna sok értelme Rádics ellenmondálsaít taglalgatni. Bizo­nyos az, hogy a parlament össze­ülésének ideje csak ürügy volt a válság felidézésére. Hiszen ai egyhónapos szünet idejére esik a katholikus és a pravoszláv hús­vét, a muzulmán bajram, tehát komolyabb parlamenti tárgyalás­ról ez idő alatt úgy sem lehetne szó. A kormány válasza az ellen­zék interpellációjára sem komoly dolog, hiszen a kormány az inter­pellációkra csak két hónapon be­lül tartozik felelni, úgy hogy erre volna bőven idő máj. 5-e után is. Rádics március végéig Pasics ol­dalán állott a radikális-párt belső küzdelmében, bár érezte, hogy Pasics előbb-utóbb elejti. Mikor Pasics Ráde viselt dolgai folytán, mind Jovánovicsnak, mind Davi­dovicsnak az volt az impresszió­ja, hogy most leteríthetik régi el­lenfelüket, Rádics habozás nélkül vállalta a hátba döfés szerepét. Sztojadinovics párizsi és washing­toni balsikere óta bukott ember volt, de Pasics megbuktatása akármi módon történt is, kétség­telenül nagy jelentőségű esemény és benne Rádicsnak oroszlánrésze van., Jellemző, hogy az első ember, akit a király a válság kitörésekor fogadott, Trifunovics hadügymi­niszter volt, akiről köztudomású, ^cgy a Fehér Kéz embere. Az is köztudomású, hogy az utolsó Da­vidovics-kormánynak a halálos döfést a Fehér Kéz adta meg, mely akkor már nyíltan szerb fcsiszta-puccsra készült. Trifuno­vics informálta a királyt a tábor­noki kar hangulatáról és úgy lát­szik ez a hangulat most nem ked­vezett teljes mértékben Pasics­nak. Amint a válság kitörésekor Pasics egy bizalmasa, Jankovics Velizár, megmondta, csak két le­hetőség volt: vagy fenntartani a radikális-radicsianus koalíciót, vagy visszatérni a Pasics-Pribicse­vícs koalícióhoz. A Fehér Kéz te­hát az ellenzék kormányrajutását hárnúly formában perhoresz­kálta, ami a Davidovics-kormány idején tapasztaltak után érthető. A Pasics-Pribicsevics koalíció vég­leges harcct jelentene a horvátok ellen, új elkeseredett választási kampányt, hiszen e koalíció cse­kély többsége miatt nem tudná magát e parlamentben tartani, és jelentené a radikális párt bomlá­sát is, mert a történtek után Jo­vánovicsék ily körülmények közt nem maradhatnának a pártban. A király kül- és belpolitikai okok­ból nem akarja a szerb-horvát paktumot megbontani, mind az ő, mind a Fehér Kéz szempontjából aggályos volna a radikális párt bomlása; a Pasics-Pribicsevics ko-

Next

/
Oldalképek
Tartalom