Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 8. szám - Kik járnak Szaharában?

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. április 16 tum aláírása fejében gyarmatokat ígértek vissza Németországnak. Németország most követeli az i ígéret beváltását, de Olaszország is bejelentette igényét gyarmati mandátumra Német-Keletafriká­ban. Ezért hiúsította meg Brazi- * lia delegátusával Németország felvételét a Népszövetség taná­csába, ezért áll idegenül, majd­nem ellenségesen szemben a Népszövetséggel és kacérkodik az orosz szovjettel, s nem ratifi­kálja Beszarábiának Romániához való csatolását. De Mussolini tervei ennél is messzebre tekintenek. Tripolisz­ba megérkezvén, április 12-én mondott nagy beszédében kije­lentette, Hogy örömmel látogatta meg a régi Róma tenge­rének túlsó partját, ennek a ten­gernek megint rómainak kell lenni. Nyíltan bejelentette tehát Olaszország aspirációit a Föld­közi tenger uralmára, ez pedig halálosan komoly kérdés Francia­országra nézve, mely a Földközi tenger déli partjának nagyobb részét gyarmatosította. Olaszor­szág ma csak a kis terméketlen tripoliszi parton vethette meg lábát a törököktől 1911-ben el­foglalt területen. Olyan támasz­pont ez azonban, ahonnan nyu­gatra és délre egyformán dolgoz­hatik. Nyugatra fekszik Francia­ország tuniszi gyarmata, mely már nem egyszer adott okot olasz-francia ellentétekre. Ami­kor Franciaország ezt megsze­rezte, még nem teremtették meg az olasz egységet s így Róma nem avatkozott bele, hogy a maga igényeit érvényesítse. Tu­nisz lakossága azonban túlnyo­mólag olasz és kivándorlókkal egyre szaporodik. A francia kor­mány nemrégiben úgy intézke­dett, hogy 30 évi ottlakás után az olaszok automatikusan el­vesztik olasz állampolgárságukat és franciák lesznek, akinek pedig ez nem tetszik, vándoroljon ki. Szicília partjaival szemben alig százötven kilométernyire fekszik ez a földterület, így földrajzilag is sokkal közelebb van Olaszor­szághoz. Az állampolgársági kér­dés ilyetén rendezése nem fog változtatni azon a természetes folyamaton, hogy az olasz nép­felesleg itt helyezkedjék el s egy­re jobban kiszorítsa a franciákat. Az olasz szárazföld mellett Sar­dinia közvetlen szomszédságában fekszik Korzika olasz lakósággal és Franciaország integráns része Savoya, az olasz dinasztia böl­csője, melyet 67 évvel ezelőtt erőszakos népszavazás alapján csatolt III. Napóleon Franciaor­szághoz. Mindkét terület olyan, amelyeket a fasiszták nyíltan visszakövetelnek. Anglia a maga Földközi tengeri flottabázisát, Málta szigetét félti a fasisztáktól, mert ennek lakossága is olasz. De attól is tart, hogy Olaszország Tripoliszból útat keres másik gyarmatához, a Szomaliföldhöz és éppen a napokban történt, hogy olasz hadíosztagok egy egyiptomi oázist megszállottak. Az olasz terjeszkedés veszélyez­tetné Anglia észak- és délafrikaí összeköttetését, s ha még német Keletafrikát is megkapná, egye­nesen elvágná a délafrikaí uniót Egyptomtól és Szudántól. Anglia hagyományos politikája volt, hogy mindig az ellen a szárazföldi hatalom ellen lépett fel, amelyik az ő tengeri érdekeit veszélyez­tette. Óriási háborúkat folytatott Spanyolországgal, Hollandiával, Franciaországgal, ez a féltékeny­ség idézte elő a világháborút is, amikor Németország gyarmatai fejlődni kezdtek s most ennek a hagyományos politikának az ugyanazon az úton haladó Olasz­országgal kell megmérkőznie. Egyik oldalon egy újjászületését élő, minden szertelenségre kap­ható heves déli nép, a másikon egy századok óta kialakult világ­hatalmi rendszer készül egymás ellen. Ezt a fenyegető jövőt igéri Mussolini afrikai kirándulása. Az új délsziáv-kormány (bj). Az ápr. 8-án kinevezett Uzunovics-kormány mindössze annyiban különbözik az előző kormánytól, hogy kimaradt be­lőle Pasícs miniszterelnök és Sztcjadinovics pénzügyminiszter, mindkét tárcát átvette Uzunovics Kik járnak Szaharában? Irta: Poher Bexheíl Lilly Páris, 926. márc. 17. Háromezer éven át teveháton utaztak az emberek a Szahara ho­moksivaíagában. A mindent elte­mető forró számum homok vihara könyörtelenül pusztította a kara­vánokat és fehérre égett csontma­radványok jelzik a pusztúlás útját szörnyű emlékeztetésül a vakmerő utasoknak. Tiz év óta automobilon járják a sivatagot a kutatók. A hatkerekú Renault-kocsí magasra helyezett motorjával — mely a folyókon való átkelésnél és a térdmagassá­gig érő homoktengerben is érintet­len marad — keresztűlhasította a fekete kontinens testét. Delingette kapitány feleségével együtt Oran­tól eljutott Fokvárosig, egyetlen gépész kíséretében. Ami huszonhá­romezer kilométernyi utat jelent, melyet nyolc hónap alatt tettek meg. Gaston Gradis pedig a Niger partjáról jött, a fekete királyok ősi székhelye, Gao felől. Kocsija tete­jén gépfegyver, körülötte a halál és szomjúság országa, a rémes hirü Tanezrufí: ahol egyetlen fűszál sem terem, egyetlen állat nem talál­ható, — mert nincs víz és nincs élet. . . Szemünk előtt bontakoznak ki a filmen a végtelen kősivatag úttalan térségei. Az automobil utasai le­szállnak, keresik a járható irányt, aztán megindúl az újkori vasször­nyeteg, döcög a sziklákon, leeresz­kedik a kőtörmelékek veszélyes lejtőin a hangtalan, élettelen, ki­halt világba, — ahol a kocsi ko­moly sérülése esetén az ember el­kerülhetetlen sorsa a biztos halál. Végre a homoktenger hullámzó dűne-hegyei következnek, egyre beomló katlanaikkal, a futóhomok orrba, szembe, fülbe fúródó tűszi-­lánkjaival, ahol a Hoggar Tuareg férfiai gyors mehari tevéik hátán a hőség ellenére, maszkszerűen be­burkolt fejjel, száguldanak az ide­genek elé. És az első oázis, az első patak, csodaszerű látványa tárúl elénk. És a mogadcri színház nézőtere ünnepélyes díszt öltött előcsarno­kában feltűnnek a francia hadsereg vezérlő tábornokai. A megnyitó beszédet ezredes mondja és az elő­adó ugyancsak katonatiszt. A meg­hívott nézőközönség pedig kizáró­lag nagyobb rangú aktiv és rezerv­tisztek közvetetlen hozzátartozói­ból áll. Mintha valami bűvös erő, vagy varázslat vonzaná ezeket a töme­geket a csodák országa felé. A túl­civilizált Európából a kietlen mesz­szeségbe, az örökké borús, párisi égbolt alól az izzó napfény hónába, ahol a közvetlen veszedelmek ér­zése felkorbácsolja az idegeket . . . Eddig még csak Biskra és Tozer oázisa között van közvetetlen auto­mobil összeköttetés katonai célok­ra. Ez az első előnyomulás a halál országa felé. Követni fogja ezt a polgári utasok részére való szolgá­lat is, mihelyt üzletileg kifizeti ma­gát a vállalkozás. Mert mindig új teret akar hódí­tani az örökké telhetetlen emberi­ség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom