Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 7. szám - A Nemzetek Szövetsége

MAGYAR KüLPOblTI A MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG ÉS AZ INTERPARLAMENTÁRIS UNIÓ MAGYAR CSOPORTJÁNAK HIVATALOS L Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai lap Megjelenik minden hónap 1-én és ló-áj^*" Budapest, 1926 VII. évf. 7. szám Április 1 FŐBB CIKKEINK: A Nemzetek Szövetsége -— bj.: Délszláv problémák — Az új cseh kormány — Európai egyesült államok III. (Rainprecht Antal és Eckhardt Tibor) — Külügyi Társaság (Elnöki tanácsülés — Huzella Tivadar, Rohrbach Pál és Gulyás Béla előadása — A Pen Club megalakulása — Diplomáciai élet — Idegenforgalom — MELLÉKLET: Magyar problémák Géniben (A Magyar Népszövetségi Egyesületek Szövetségének beszámoló ülése) — Könyvesház (Horváth Jenő: Széchenyi István gróf naplója) A Nemzetek Szövetsége Az akkora reményekkel várt és előkészített rendkívüli közgyűlés, mint ismeretes, eredménytelenül végződött. Németország felvételét el kellett halasztani az őszre, mert a locarnói egyezményt ratifikáló többi hatalom nem tudta biztosítani a megállapodást: Németországnak a tanácsba való felvételét. Brazília képviselője Mello Franco ellene szavazott a felvételnek s így az alapszabályok szerint Németország nem kaphatta meg az állandó tanácstagságot. Az egész világ sajtója azóta lázasan tárgyalja ennek a kudarcnak a hátterét. Általános az a vélemény, hogy Olaszország rendezte a meglepetést, az az Olaszország, melyet Anglia és Franciaország Locarnó előkészítésébe nem vont bele s mely most így állt bosszút a mellőztetésért. Az olasz sajtó tiltakozik ez ellen a vád ellen, melyet leginkább a német és angol lapok hangoztatnak. Jellemző az amerikai közvélemény megnyilatkozása ebben a kérdésben. Bcrah szenátor szenzációs beszéde alapján az amerikai lapok közönséges csalásnak és komédiának jelentik ki a Genfben történteket. Állításuk szerint nemcsak Olaszország, hanem Franciaország és Anglia is egyformán igyekezett meghiúsítani Németország felvételét. Nekik csak a locarnói egyezmény kellett, hogy Németország kezét megköthessék, de eszük ágában sem volt a kialkudott díjat: a tanácstagságet megadni. Brazília képviselője a nagyhatalmak utasítására indította meg a felvételt. Az őszi ülésszaktól sem várnak sokat az amerikaiak s éppen ezért Európa ellen fordúlnak, követelik az amerikai tartozások megfizetését és ultimátumszerűleg szólítják fel Franciaországot az európai lefegyverkezésre. Akár Olaszország maga, akár a két másik nagyhatalommal együttesen okozta is a genfi kudarcot, az valószínű, hogy az őszi ülésszakra sem változik a helyzet. A német kormány ellentállt ugyan a szélsőjobb és szélsőbaloldal követelésének, hogy most már vonja vissza felvételi kérvényét és tekintse megszűntnek a locarnói paktumot, a francia és angol kormány is hangoztatja, hogy a felvétel elhalasztása semmiben sem érinti a locarnói egyezményt, melyet teljes egészében fenntartanak a szignatárius hatalmak: annyi azonban bizonyos, hogy újjá kell szervezni a Népszövetséget s vagy megszüntetni azt az alaptételt, hogy egyetlen állam szavazata meghiúsít egy határozatot, vagy pedig emelni kell a tanácstagságok számát. Mindkét eshetőség Németország ellen irányúi. Ha nem kell többé egyhangúnak lenni a határozatoknak, Németország nem léphet fel döntőleg a kisebbségi kérdésben, ha pedig a tanácsot bővítik ki, szintén Németország súlya fog csökkenni, illetőleg nem érvényesül olyan mértékben, mint ahogy akkor remélte, amikor a Népszövetségbe való belépését elhatározta. Délszláv kombinációk (bj) Belgrádban bel- és külpolitikában egyaránt a kombinációk korszaka következett be. Valami van a levegőben, válság, változások hire szálldos és nem lehet tudni, hogy a sokféle híresztelésből, mi bír alappal és mi az üres kombináció. Nincsics szenzációs külpolitikai útjának eredményei parlamenti expozéja után is, még bizonytalanságban vannak és máris mint a jövő emberét kombinálják a — belpolitikában! Külpolitikai sikerei míatt-e, vagy éppen azért, mert nem voltak neki sikerei, még kérdés. Egyelőre bizonyos az, hogy március végéig meg kell szavazni a költségvetést és akkor programmszerűen részleges vagy teljes kormányválságnak kellene jönnie. Alig pár hete a kormánykoalíció felbomlása fenyegetett. Rádicsot bukott embernek tartották Belgrádban, akit csak magasabb állami érdekből hagytak meg egyelőre a kormányban. Ma a Rádics-kérdés háttérbe szorúlt. Igaz, hogy a bőbeszédű parasztvezér az utolsó időkben leginkább színházi ünnepeken ragyogtatta ékesszólását. Összebékült mind a három radikális miniszterrel, akiket rőfös beszédekben ostromolt, sőt sikerült magának Pasícs jóindulatát is megszereznie. Ehhez a sikerhez a radikális párt belső válságának kihasználásával jutott. Pasics és Jovánovics ellentétei ismét kiélesedtek. Ezúttal Pasics fia, Ráde és Jovánovics veje, Sztojadinovics Dragisa, ütköztek össze. Pasics Ráde közgazdasági tevékenységét régóta gyanús szemmel nézi a belgrádi közvélemény. Tréfásan Krádének (lop) nevezik és az ellenzéki sajtó nem egyszer közölt már róla furcsa leplezéseket. Sztojadinovics Dragisa a kereskedelmi minisztérium egyik vezető tisztviselője. Pár hónapja a radicsíánus kereskedelmi miniszter, Krájacs Iván, meglepetésszerűlég vizsgálatot tartott Sztojadinovics osztályában, mely vizsgálatnak Sztojadinovics szerint az volt a célja, hogy Pasics Ráde valami kijárási ügyének aktái eltüntettessenek. Akkoriban e dologból Krájacs és Sztojadinovics között hírlapi polémia keletkezett és e polémiával kapcsolatban Pasics Ráde és Sztojadinovics között becsületsértési pör. Most sor került e pör bírósági tárgyalására és ezt az alkalmat a két régi ellenfél, az öreg Ara: 2500 korona