Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 7. szám - A Nemzetek Szövetsége

2 MAGYAR • KÜLPOLITIKA 1926. április 1 Pasics és Jovánovics, arra szeretnék felhasználni, hogy leszámoljanak egymással. Rádics e küzdelemben, úgy látszik, — Rádicsnál az ilyet sohasem lehet egészen biztosan tudni, — Pasics mellé állott. Valószínűleg azért, mert bízik Pasics diadalában. Ezért került le menesztetése a műsorról. Hogy a radikális pártban nincs minden rendben, az e lapok oívasóí előtt régóta nem titok. Ujabban is felmerült több olyan jelenség, mely a pártválság folytonos lappangására vallott. Különösen feltűnő volt az, mikor a klub Jovánovics és mások hozzászólása után kimondta, hogy a költségvetés védelmére nem állít hivatalos szónokokat. A szkupstinában több radikális képviselő úgy viselkedett, mintha ellenzéki volna. Pasics nem egészen ura a helyzetnek saját pártjában. Az ő pár évtizeddel ezelőtt kialakult kormányzati módszerei ma még a balkáni részeken sem elégítik ki a radikálisokat. A volt Monarchia területéről kikerülő képviselők pedig az otthoni közvélemény nyomása alatt egyre idegesebben tiltakoznak az ellen, hogy Belgrád és a régi Szerbia az új részek gazdasági kifosztásából gyarapodjék. Másokat a hatalomból kibukott Pribícsevics izgat azzal, hogy Rádicsék részvétele a kormányzásban az állam bomlását eredményezheti, hiszen ők most is éppen oly halálos ellenségei az államnak mint voltak azelőtt, csak taktikát változtattak. Pribicsevics azt reméli, hogy a Pasics-Jovánovics affér révén valahogyan visszakerülhet a kormányba. Jovánovicsék esetleges kizárása a pártból Pasicsot arra kényszerítheti, hogy a többségben beállott hiányt velük pótolja. Pasics régebben az elégedetlenkedőket hol miniszteri tárcákkal szokta leszerelni, hol lehengereléssel. Most az utóbbira hajlik, mert Jovánoviccsal nem hajlandó egy kormányban ülni s amíg vele nem végzett minden koncesszió csak Jovánovics pozícióját erősítené. Ezért szeretne választatni. Választás esetén a jelöléseket úgy intézné, hogy Jovánouicsékat letörje. Tenné ezt nemcsak gyűlölségből, hanem a szerbség érdekében is. A szerb hegemóniát Jugoszláviában csak úgy lehet, véleménye szerint, biztosítani, ha a radikális párt egységes és egyedül is többségben van a parlamentben. Egységről Jovánovics letöréséig nem lehet szó s így a párt esetleges többsége is kétséges értékű volna. Ezért sürgősebb most neki - Jovánovics legyőzése mint Rádics megbuktatása, sőt hajlandó az ő segítségét is igénybe venni Jovánovics ellen. Jovánovicsék helyzetét erősíti az, hogy a király nem barátja a szélsőségeknek. Pasics erőszakos lépéseit alig tudná helyeselni és az ú. n. szerb-horvát megegyezés ügyét sem szeretné egy választással időelőtti próbára tenni. Hiszen nagyon kétséges, hogy a horvát választók mily arányban fordulnának szembe Radiccsal. Jovánovicsék azzal tisztában vannak, hogy Pasics személyes súlya sokkal nagyobb semhogy a király őt egy radikális párti palotaforradalom áldozatául odadobja. Ezért keresnek formulát Pasics félreállítására és keresnek olyan premiert, kinek személye az udvar előtt kedves s akinek elnöksége nem volna sérelem Pasics számára. Pasicsot májusban akarják országos ünneplésben részesíteni betöltött nyolcvan éve örömére. Jovánovicsék szeretnék rákényszeríteni, hogy ez alkalomból vonuljon vissza. Premiernek Nincsicset jelölik, aki az udvari politika exponense a kormányban és akinek jelöltségét erősen támogatja az a körülmény, hogy a megoldásra váró súlyos külpolitikai kérdések kívánatossá tennék azt, hogy olyan férfiú irányítsa a belpolitikát, aki teljes áttekintéssel bír a délszláv probléma összes külpolitikai vonatkozásain. Nincsícs kormányában a pártvezérek nem vennének részt, tehát sem Pasics, sem Jovánovics, sem Rádics. A legutóbbinak szépszerével való eltávolítása nemcsak a szerb közvélemény kívánsága, hanem titokban saját pártja nagyobb részéé is. Hogy ez a kombináció nem kell Pasicsnak és Rádicsnak, alig kell kiemelnünk. Ez mostani barátságuknak egyik indítéka. A király szeretné magát az idén megkoronáztatni, szeretne idegen udvaroknál hivatalos látogatást tenni és szeretné külpolitikai okokból is, ha a kormánytöbbség minél erősebb volna. Ezt a hangulatot szeretnék Davidovicsék arra felhasználni, hogy részt kapjanak a hatalomban. Kétféle módon iparkodnak e célt elérni. Hogy bebizonyítsák parlamenti súlyukat és kívánatossá tegyék leszerelésüket az ellenzéki pártokkal közösen kellemetlen interpellációkkal akarják a radikális párt forrongását növelni. Másrészt azzal, hogy az ú. n. szerb-horvát megegyezést elvileg elismerték és a centralizmus mellé magukat éles beszédekkel leszegezték, kormányképességüket erősen aláhúzták. A radikális pártban sokan rokonszenveznek Davidovicsékkal, hiszen a demokratapárt lényegében szerb párt, velük csak a szerbség súlya növekednék a kormányban, sőt kenyértörés esetén feleslegessé tehetnék Rádicsék támogatását. A belpolitikailag nem exponált Nincsícs könnyen létrehozhatná a koalíciót a demokratákkal, Pasics ellenben nem. Davidovicsékat oly személyes ellentétek választják el Pasicstól, hogy őt nem akceptálhatnák. Hogy a Davidovícs-kombináció felfelé kívánatosabb legyen a demokraták a muzulmánokkal tárgyalnak fúzióról, így Jovánovicsék arra hivatkozhatnak, hogy Nincsicset a szlovén klerikálisok és Pribicsevicsék kivételével a parlament valamennyi nagyobb pártja támogatná. Nehéz ma eldönteni mi válik be e kombinációkból. Bizonyos az, hogy Pasicsot nehéz félretolni. Nem azért vallott be életkorából csak (!) nyolcvan évet, mert már vissza akarna vonulni! A szerbségnek pedig ö a vezére és nem Jovánovics, Nincsics vagy Davidovics. Egy kis ravaszságért, meghogy a tetszetős kombinációkat elgáncsolja, nem kell a szomszédba mennie. Az új cseh kormány A cseh kormánykoalíció március 18-án meglepetésszerűen felbomlott s a Svehla-kormány lemondott. A lemondás okául a sajtó előbb az agrárpárt és a szociáldemokraták közt az agrárvámok kérdése miatt támadt és áthidalhatatlan ellentétet hozta fel, később a szociáldemokratákat vádolták meg azzal, hogy szándékosan borították fei a koalíciót, hogy ne lehessen törvény a kongrua-javaslatból. Legújabban érdekes támadást indított a nemzeti demokraták és cseh szociálisták sajtója Massaryk ellen; az elnököt vádolják, hogy felrobbantotta a kaoliciót, hogy a parlamenttől független és csak ő tőle függő hivatalnokkormánnyal diktatórikus irányba vigye az aliaméletet s létrehozza a németekkel való koalíciót. Az új kabinetnek csak egy tagja foglal helyet a parlamentben, Benes, aki a köztársaság megalakulása óta mind a nyolc kormánynak szakadatlanul külügyminisztere volt, de ő is kényszerülni fog lemondani mandátumáról. A többiek jórészt az egyes szakminisztériumok osztályfőnökei. Tót közülük Szlávik György, a földmiveíésügyi miniszter, a kabinet legbatalabb tag]a, aki eddig kassai főispán volt, valamint megmaradt Kállay József, a felvidéki miniszter. Czerny miniszterelnök, aki egy-