Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 6. szám - Szerbia szerepe a világháború kitörésében. A Narodna Obrana és a Fekete kéz - Sztojanovics professzor könyve, Lyuba Jovanovics és Nikola Nedanovics leleplezései - Miss Edith Durham vádjai

A Magyar Külpolitika 3. számú melléklete — 3 1926. március 16 volt-e, amikor Pasics egy napon elmondotta nekünk, hogy bizonyos egyének Szerajevóba készülnek, hogy meggyilkolják Ferenc Ferdinándot, akit ott a Vidovdán napján ünnepélyesen készülnek fogadni. Amint nekem ezt később mondották, ezt a titkosan szervezett emberek és bosznia hercegovinai diákok hazafias körében Belgrádban készítettek elő. Jovanovics a továbbiak során megemlékszik arról is, hogy ekkor Pasics állítólag szólt is Sztoján Protics belügyminiszternek, hogy akadályozza meg a gyilkosság céljából Belgrádból elindult fiatalok célhoz jutását. De ezek a „hatóságok" amelyeknek a rendeletet végre kellett volna hajtaniok, mert Jovanovics szerint maguk is benne voltak a szervezetben, nem hajtották végre ezt az állítólagos rendeletet. A továbbiakban Jovanovics a következőket mondja: — így bukott meg a kormány kísérlete, hogy megakadályozza az előkészített merénylet végrehajtását, aminthogy megbukott az a kísérlete is melyet saját iniciaÚuájából bécsi követünk, Joca Jovanovics Bílinszky miniszternél tett azzal a céllal, hogy viszsza tartsa a főherceget a tervezet veszedelmes úttól. Princip merényletéről, akit az író — tehát a belügyminiszter — személyesen ismert ezeket mondja a továbbiak során. — Vidovdán napján délután a Szandsákon levő lakásomon voltam. Öt óra között a sajtóosztálytól jelentkezett egy tisztviselő és bemondotta nekem, hogy mi történt délben Szerajevóban. És ámbár tudtam, mi történt, mégis, fülemben a hallgatóval, úgy éreztem, mintha valaki hátulról váratlanul megütött volna. S amikor az első hiradást más oldalról is megerősítették, súlyos aggodalom fogott el. Ez a vallomás kétségtelenné teszi, hogy az egész Pasics kormány már egy hónappal a merénylet előtt tudta, hogy a „titkosan megszervezett emberek köre" tehát a Fekete kéz az u. n. „hazafias boszniai ifjúság köre" felhasználásával merényletre készül a trónörökös ellen. Egy egész hónap nem volt elegendő, hogy a szerb kormány ártalmatlanná tegye azokat a merénylőket, akiket, személyesen ismert. Ami az állítólagos figyelmeztetést illeti, erre a szerbek a legellentétesebb formában hivatkoznak. Jovanovics szerint a bécsi szerb követ saját iniciativájából figyelmeztette volna nem is a külügyminisztert, hanem Bilinszkyt, a közös pénzügyminisztert. Tehát e szerint hivatalos figyelmeztetés mégsem tőrtént. Bilinszky emlékiratában ezt a beszélgetést nem is említi, annak bizonyságául, hogy ő abban sem nyílt, sem rejtett figyelmeztetést nem látott. Georg Josimovics, az akkori bécsi szerb követség tagja szerint az az értesítés június 21-én délben történt, mig Bilinszky titkára, Flandrak szerint Jovano\ics májusban látogatta meg főnökét utoljára. Csupa ellentmondás. Sztojanovics professzor aki szerb oldalról igyekszik a dolgot megvilágítani, a Kriegsschuldfragc 1924. júniusi számában azt írja; hogy Jovanovics kérdésére, konkrétebben körvonalazta ezt a szerb követ részéről Bilinszkynél történt figyelmeztetést. E szerint a szerb követ csak arra a közismert tényre hivta fel a figyelmet, hogy a hadgyakorlatok alkalmával könnyen megtörténhetik az éles töltésekkel való tüzelés és lehetséges, hogy Őfenségét valami szerencsétlenség éri. A dolog ismét egészen másként hangzik, és nyilvánvalóan csak alibi keresés. Sztojanovics professzor szerint a bécsi külügyi hivatal archívumában a figyelmeztetésről hivatalos akta volna, amelynek száma ref. B. 287/1914. Az archívum helyettes igazgatója, Bittner udvari tanácsos kijelenti ezzel szemben, hogy a külügyi hivatalban nemcsak hogy nincs ilyen akta, de ott sohasem is használtak ilyen számozási rendszert. Mi történt azután a gyilkosság után? Miss Durham, aki abban az időben a Balkánon tartózkodott, nemrég megjelent „The Serajevo Krim" című könyvében felveti a kérdést: Hogyan lehetséges az, hogy egy országban, amelyben a háború előtti napokban minden faluban követelték az utazótól az útlevelet, ahol állandó rendőri felügyelet alatt állott az ember s a rendőrségnek minden lépésről számot kell adni, hogy lehetséges az, hogy ez a rendőrség képtelen volt egyetlen letartóztatást eszközölni és bármely világosságot vetni a bűnügyre, holott kiderült, hogy a gyilkosok Belgrádból jöttek? Június 28. és július 23-a között egyetlen letartóztatás nem történt, egyetlen felvilágosítást nem adtak. Stork ügyvivő június 30-án a következőkép informálja Bécset: Gruitsch úrhoz, a külügyminiszter titkárához kérdést intéztem, hogy a rendőrség milyen lépéseket tett vagy szándékozik tenni, hogy felderítse a gyilkosság titkait, amelyekkel egész Szerbia át van szőve. Azt a választ kaptam, hogy a rendőrség mostanáig egyáltalában nem foglalkozott az üggyel. Durham szerint a válasz arcátlansága (Durham kifejezése) amelyet a legkritikusabb pillanatban intéz egyik állam a másikhoz, nem kiván kommentárokat. A „La Fédération Balkanique", a Pasics ellenes szerbek bécsi lapja 1925. május 31-i számában a következőket írja: - ..Ámbátor a belgrádi rendőrség 1914-ben egyáltalában nem akart róla tudni, Ciganovics 1908-ban került Boszniából Belgrádba és a vasút igazgatóságánál kapott egy kis állást. A Balkán háborúk alatt Tankosics őrnagynak a csekájában volt komitácsi. Megnyerte a főnökének a bizalmát és Tankosics bevezette őt a „Fekete kéz"-be. Pasicsnak is kedves embere volt. Pasics a gyilkosság után Ciganovicsot Albániába küldte és ugyan akkor úgy informálta a Ballplatz-ot. hogy elfogatási parancsot adott ki Ciganovics ellen, de nem lehet a vádlottat megtalálni. Előre nem látott esetekre a radikális kormány egyéb óvatossági rendszabályokat is foganatosított. Június 28. és július 28. között a vasútigazgatóság elrendelte, hogy Ciganovicsot az alkalmazottak minden listájáról törölni kell. A háború kitörése után egy hónappal azután Ciganovics már ismét Tankosics őrnagy csekájában szolgált." A szerb politika kétszínűsége és eltussolási szándéka nyilvánvaló. Ami azt a vádat illeti, hogy a Monarchia ultimátuma azzal, hogy saját közegeinek szerepét kívánta a nyomozásnál érvényesíteni, szerb állam szuverénitását sérti, elég felhoznunk — a mostani frankbotrány esetét nem is említve, ahol a francia közegek ugyanezt teszik — a következő esetet: Amikor a szerb Obranovics Mihály fejedelmet 1868. június 19-én meggyilkolták, a Pesten tartózkodó trónkövetelőt, Karagyorgyevics Sándort is perbe fogták, aki az orgyilkosokkal összeköttetésben állott. A szerb kormány kérésére a magyar kormány akkoriban a leglojalisabban azon-