Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 6. szám - Szerbia szerepe a világháború kitörésében. A Narodna Obrana és a Fekete kéz - Sztojanovics professzor könyve, Lyuba Jovanovics és Nikola Nedanovics leleplezései - Miss Edith Durham vádjai

1926. március 16 — 2 — A Magyar Külpolitika 3. számú melléklete mány épen azt a Fekete kezet, illetve annak legfőbb vezetőit, amely és akik a Balkán szlávjainak egyesüléséért már 1903. óta is oly elszánt erővel harcoltak. Az 1918-ban a „Stamparija Velika Serbije" (Nagyszerbia Nyomdája) által kiadott fent jelzett terjedelmes mű, amelyről Nincsics, a mostani külügyminiszter 1918. novemberében a zágrábi Nemzeti Tanács egyik Belgrádba küldött delegátusának azt mondta, hogv a könyv adatai objektívek és teljesek és hogy minden igaz és csakis az igaz, amit a könyv tartalmaz. (U. o. 156. o.) És mégis alig egy pár héttel a megjelenés után, a szerb kormány maga vonta be kiadott „megnyugtató" könyvét, hogy közismertté ne lehessen, illetve, hogy a nyugatra el. ne juthason. Ma hét pecséttel őrzik a vastag könyvet. Röviden, fontosabb vonatkozásaiban a Fekete kéz alapszabályai a következők: 1. A nemzeti eszmének a megvalósítása céljából titkos szervezet alakul, amelynek minden szerb tagja lehet tekintet nélkül nemre, korra, vagy születésre, feltéve, hogy odaadással akarja szolgálni ezt ar_ eszmét. 2. A szervezet többre becsüli a forradalmi háborút, mint a kulturális harcot. Ennrk következtében teljesen titkos. 3. A szervezet neve ,,Egyesség vagy Halál." 4. Hogy a célját megvalósíthassa, a szervezetnek befolyása alá kell hajtani? egész Szerbiát, a társadalom minden fokozatát és az egész szociális életet. 5. A szervezet legfelsőbb irányítója Belgrádban van. Ennek a központnak elvben csak kevés tagja lehet. 15. A szervezet elnöke és titkársága korlátlan halalommal rendelkeznek, hogy a központ parancsait végrehajtsák. 20. A központnak jogában áll bármely eszközt felhasználni arra, hogy a szervezet titkossága megőriztessék. 25. A szervezet egyes tagjai személyesen nem ismerhetik egymást. Csak a központnak tagjai ismerhetik az összes tagok nevét és személyét. 26. Egyes tagokat csak számokkal jelölnek. 27. Az egyes tagok kötelesek minden feltétel nélkül teljesíteni a központnak minden rendeletét. 28 Minden egyes tagnak kötelessége, hogy a központnak megadjon minden felvilágosítást, amit csak megszerezhet, akár mint magánember, akár pedig tisztviselői minőségben. 29. A szervezetnek az érdekei minden más érdek elé helyezendők. 30. Minden tag megbüntetendő, aki nem a szervezetnek az érdekeit szolgálja, hanem személyes vagy pártérdekeket Ha pedig ebből a szervezetre a legkisebb kár háramolnék, akkor az illető tag halállal büntetendő. A Fekete kéz forradalmi működése minden kétséget kizárólag Ausztria-Magyarország ellen irányult. A 7. §. ugyanis kimondja, hegy a Legfőbb Központi Igazgatóság székhelye Belgrád, ez hajtja végre az összes határozatokat és a belgrádi központ tagjai nemcsak a szerbiai területi szervezetek delegáltjai, de az összes területi szerblakta tartományok delegáltjai is. Tehát 1. Bosznia-Hercegovina, 2. Montenegró, 3. Ószerbia és Macedónia, 4. Horvátország, Szlavónia és a Szerémség, 5. a Vajdaság, 6. a Tengermellék kiküldöttei. És ezt a Fekete kezet, amelv oly rendszeres és elszánt aknamunkát folytatott a Monarchia ellen, nem lehet egyszerűen balkáni ízű magánvállalkozásnak minősíteni, mmtahogv azt Scotus Viator és a mai szerb propaganda elhitetni szeretné, mert mindenkor igen közel állt a hivatalos Szerbiához, valahányszor a nagyszerb eszme megvalósításáról volt szó. A Fekete kéz szervezete több volt exaltált balkáni nacionalisták magántársaságánál, hiszen ez a társaság királyokat ölt, forradalmakat szított Macedóniában és ebben a munkájában mindenkor oldalán állott a szerb haderő, a komitácsik. Tekintsük meg továbbá — hogy minden kétséget eloszlassunk — a Fekete kéz alkotmányát aláíró u. n. 10. alapító nevét, milyen állást töltöttek be. Az esze, lelke, energiája a társaságnak Dragutin Dimitrijevics— Apis vezérkari ezredes, aki a vezérkar hírszerző osztályának volt a főnöke és a háború alatt a II. hadtest vezérkari főnöke. Továbbá Milán Milanovícs vezérkari ezredes, Csenomily Popovics gyalogsági ezredes, Velímir Vemics lovassági alezredes, Bogdán Radenkovics athéni szerb konsul, Voja Tankosícs alezredes, a komitácsik főparancsnoka, Princíp és társainak fegyveres kioktatója, Ilija Radijovics, Ilija Jovanovics, és végül Milán Vaszia őrnagyok. Putnik vajdát, a generálíssimuszt is nagyon közelállónak tudják a Fekete kéz irányításához. Ámde aminek különös fontossága van, a felelősség kérdésében az a tény, hogy a szerb kormányok ismerték a Fekete kéz céljait, működését, tagjait, sőt mindaddig, amíg ez a szervezet csak a nagyszerb politikai eszmék megvalósításáért harcolt és mm érintette egyúttal a kormányok párthatalmát és érdekeit, nemcsak eltűrték, de erkölcsileg és anyagilag egyaránt segítették is. Különösen nem szabad elfelejteni azt, hogy épen Dimitrijevics és társainak összeesküvése és királygy'lkossága buktatta el Belgrádban a nyugati irányú szerb poiltikát és juttatta uralomra az oroszbarát és Monarchia-ellenes kurzust 1903. május 29-én, amely kurzus azóta nem volt egyéb a valóságban, mint a legagressivebb pánszlávizmus balkáni kiadása. Kiemelhetjük, még, hogy az ismert 65 feketekezes (crnorukás) tiszt, tisztviselő csak a Fekete kéznek a vezetőségét jelenti. De, ha az ötös csoportokra gondolunk, amelyeket a Fekete kéz szervezeti szabályzata előír, s ha nem feledjük azt sem, hegy a közölt névsor (lásd télies névsorát N. E. 1922. okt. 2. VI. k. 6. sz. 191. és 192. oldalakon) csak a szerbiai tagozatra vonatkozik s nem egyúttal a Monarchiában volt tagozataira is, akkor világossá válik előttünk, milyen tág és terjedelmes volt az a szervezet, amelynek alattomos agresszivitása ellen a Monarchiának az európai politika eszközeivel lehetett és kellett védekeznie Es ma már minden kétséget kizáró bizonyítékaink vannak, hogy ez a társaság készítette elő a trónörökös elleni merényletet. Kiviláglik ezekből a bizonyítékokból, hogy joggal tehette felelőssé a Monarchia a szerb kormányt ezért a Monarchia területén és a Monarchia alattvalója által elkövetett gyilkosságért. Rámutathatunk a Fekete kéz és boszniai ifjú merénylők közötti összefüggésre. Tankosics áll a vallomások szerint a középpontban. Ő ad;a a fegyvereket, ő gondoskodik a belgrádi összeesküvők átszállításáról, és ő tart kurzusokat a bomba és revolverek kezelésében. Ez a Tankosics pedig, aki ott szerepel a tíz első aláíró között, Scotus Viator szerint is a Fekete kéz fejének, Apisznak „ideális bajtársa" és „alkalmas eszköze". Nem véletlenről van itl tehát szó, hanem a szervezetből kifolyó kötelesség vak teljesítéséről. Ezt az összefüggést annak idején a szerajevói bíróságnak nem sikerült ilyen kétséget kizáró világossággal megállapítania, miután nem ismerhette a Fekete kéz titkos rendelkezéseit. A Fekete kéz az, amely a boszniai ifjúságot arra az extrém fanatizmusra'nevelte és uszította, amely végül is bombát nyomott az éretlen kezekbe. A Fekete kéz készítette elő a merénylettervet, de amint már előbb említettem volt, Jovanovics bizonyítja, hogv a Pasics-kormány 'is tudott a készülő merényletről, amikor könyvében ezeket írja: —Nem emlékszem, hogy má jus végén, vagy június elején