Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 6. szám - Árny és fény. A népszövetségi ligák uniója elvetette a Magyarország ellen irányuló francia javaslatot - Károlyi Mihály és a Foreign Affairs - Az Union Académique Internationale visszaállította velünk való kapcsolatát

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. március 16 Durini, Sir ColvUle Barclay angol követ és Lady Barclay, gróf Karácsonyi Jenő a szuverén máltai lovagrend követe és Karácsonyi grófné, Mister Parr az angol követség első titkára és Madame Parr; Madame Crowe, Walkő Lajos külügy- és kereskedelmi miniszter és Walkő Lajosné és Andrássy Géza gróf. A diplomata-társaság és az arisztokrácia bevonásával estebédeket adtak a közelmúlt napokban: Izabella királyi hercegasszony és Albrecht kir. herceg, Sir Colvílte Barclay angol és Popovics szerb követ, gróf Csáky Károly honvédelmi és Rakovszky Iván belügyminiszter. A napokban érkezik Budapestre Davignon viccmte az új belga ügyvivő, aki Bruxelles-böl autón jön új állomáshelyére. Rex Nyilatkozat Felkértek bennünket az alábbi sorok közlésére: Tekintettel arra, hogy a Szabadalmi Közlöny felelős szerkesztője, dr. Vásárhelyi László úr és köztem fölmerült személyes ügyben dr. Vásárhelyi úr tőlem bocsánatot kért és ezzel teljes elégtételt adott, ennélfogva készségesen kijelentem, hogy a Magyar Külpolitika f. é. február 16-iki számában „A hágai konferencia" cím alatt megjelent közleményben kifogásolt az a körülmény, hogy a Szabadalmi Közlöny-ben f. é. február 1-én megjelent közlemény rólam burkoltan valótlan tényt közölt és való tényt hamis színben tüntetett fel, — jóhiszemű tévedésre vezetendő vissza és hogy ehhez képest ,,a névtelen cikkíró inszinuációja tekin'ctcben" rosszhiszeműség látszata nem forog íenn. Kayser Szilárd dr., ny. szabadalmi bírósági alelnök. VILÁGKRÓNIKA Nemzetek Szövetsége Március 8-án nyilt meg Genfben a Nemzetek Szövetségének az a jelentőségteljes rendkívüli ülésszaka, amelynek tárgysorozatánál szerepel Németország felvétele. Az ünnepélyesnek Ígérkező aktus megtörténtét váratlan bonyodalom késlelteti: Németországnak megígérték, hogy felvételével egyidejűen helyet kap a tanácsban, de mivel utólag francia befolyásra Lengyelország, Brazília és Spanyolország is bejelentették igényüket a tanácstagságra, a tanácsnak ezt a nemvárt kibővítését pedig ellenzi mind Anglia, mind pedig Németország, Németország felvétele erre a hétre tolódott át. A mi szempontunkból annyiban nevezetes ez az ülésszak, hogy a pénzügyi bizottság Bethlen István gróf előterjesztésére hozzájárult Magyarország összes előterjesztéséhez. Egyben javasolta az állami tisztviselők számának további csökkentését és jóváhagyóan tudomásul vette, hogv az állami pénzek kezelését ezentúl a Nemzeti Bankban fogják összpontosítani. Franciaország A francia képviselőház az éppen Genfbe induló Briand miniszterelnököt és külügyminisztert váratlanul leszavazta, mire a kormány benyújtotta lemondását. Két nap múlva március 9-én Briand megint megalakította ezidőszerint már kilencedik kormányát tíz képviselőből és három szenátorból. Hat közülök radikális szociálista (Herriot csoport), kettő köztársasági szociálista (Painlevé csoport), kettő radikális baloldali fdoacheur csoport), kettő baloldali köztársasági és egy pártonkívüli. Nagyjában ugyanaz a csoportosulás, mint az előző kormányban egy leheletnyi balfelé való tolódással. Pénzügyminiszter Raoul Perét, belügyminiszter Maloy, közmunkaügyi miniszter De Monzie, tengerészeti miniszter Leygues lett. Briand új kormánya lényegében most is csak arra a 224 képviselőre támaszkodik, ahányan a bukása alkalmával bizalmat szavaztak Briandnak. Az 572 képviselőből álló kamarában ez a szám tehát messze van a többségtől, a hiányzó szavazatokat megint csak úgy kell esetről-esetre ígéretekkel, kompromisszumokkal és taktikával összeszedni. Az 1924. május 11-iki választásokon győzött a baloldali kartell a nemzeti blokk felett. A nem általános szavazati jog alapján választott szenátus azonban jobboldali többségű. Briand taktikája abból állt, hogy hol a kamarát használta ki a szenátussal szemben, hol a szenátust a kamara ellen. Sűrű egymásutánban bukott elődjei nyomán evvel a taktikával elég jól tudta tartani magát, az adójavaslatok azonban végül az ő kormányának is nyakát törték. A baloldal az egyenes adókat akarja emelni, mert ezt jórészt a jobboldal viseli: a nagybirtokosok, nagyiparosok. A jobboldal a közvetett adók emelésével akarja a válságot megoldani s ez természetesen a baloldalt terheli: a nagytömeget. Középutat találni itt nem igen lehet. Briand úgy taktikázott, hogy csonka büdzsét szavaztatott meg, de a marxista szociálisták ezen a szavazáson sem vettek részt és hátat fordítottak Briandnak. Azután a szenátussal visszaküldette ezt a hiányos költségvetést a kamarához. Biztosra vette, hogy a kamara nem meri a szenátustól elfogadott teljes költségvetést visszavetni, mert tart az új választásoktól. Ez egyszer azonban elszámította magát, mert hiába vetette fel a bizalmi kérdést, a baloldali kamara nem követte a szenátus példáját. Új választást még nem rendeltek el, Briand újra kormányt alakított, bevette belügyminiszternek Malvyt, a baloldali radikálist, akit Clemenceau 1917-ben mint belügyminisztert hazaárulással vádolva bíróság elé állíttatott, és öt esztendőre száműzette. A pénzügyi tárcát Raoul Péret vállalta, szintén régi politikai multu ember, erősen nacionalista, a baloldali radikális pártból. Úgy látszik, ezzel a két miniszterrel fogja folytatni Briand az egyensúlyjátékot, bár semmi kilátás arra nincsen, hogy Péret szerencsésebb megoldást találjon, mint elvérzett elődjei a pénzügyminiszteri székben. Hollandia Március 8-án, hétfőn vette át a kormányt Hollandiában de Geer kabinetje, melyet általában csak átmeneti kormánynak tartanak. De Geer Colijn minisztériumában a pénzügyi tárcát viselte, most pedig a belügyit vette át. A válságra okot a vatikáni követség ügye szolgáltatott, mert az erre vonatkozó törvényjavaslatot a kamara elutasította. Az új kabinetben csak Vaszink, a kultuszminiszter egyedüli tagja a katolikus pártnak és ő köti tárcáját a vatikáni követség felállításához. Az új kormány helyzete csak ezután bizonyul szilárdnak vagy gyengének, minthogy a többséget — nem pártkormány lévén, sőt nem is parlamenti, — esetről-esetre kell megszereznie. Finnország Egy hónapi kormányválság után sikerült az új finn kabinetet megalakítani. Relande köztársasági elnök a visszalépett Tulenheimokabinet közlekedésügyi miniszterét Kyösti Kalliot bízta meg kormányalakítással, aki már 1922—23-ban is miniszterelnök volt. A kormány a két legnagyobb polgári pártból: a gazdapártból és az úgynevezett „gyűjtő pártból" alakult, vagyis a mérsékelt baloldalból. A másik két polgári csoport: a svéd párt és a demokraták nincsenek benne