Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 6. szám - Árny és fény. A népszövetségi ligák uniója elvetette a Magyarország ellen irányuló francia javaslatot - Károlyi Mihály és a Foreign Affairs - Az Union Académique Internationale visszaállította velünk való kapcsolatát

1926. március 16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 képviselve, de lojális együttműkö­désüket biztosították. Az új kor­mány nem jelent rendszerválto­zást a bel- és külpolitikában már csak azért sem, mert hiszen öt tagja az előző kabinetben is helyet foglalt, mindössze a hadügyi ki­adások terén a honvédelem fej­lesztését illetően, a mérsékelt bal­oldal által követelt több éves ter­minust fogadja el. IDEGENFORGALOM Rovatvezető: Heylmann Othmár A Magyar Külügyi Társaság a Balatonért A Magyar Külügyi Társaság idegenforgalmi szakosztálya már­cius 11-én Eöttevényi Olivér szak­osztály elnök elnöklésével ülést tartott, amelyen a többi között megjelentek: Gordon Róbert, a Déli Vasút vezérigazgatója, Spur István balatoni kormánybiztos, CzájUk István, miniszteri tanácsos, Ham­vassy István, székesfővárosi főjegy­ző, Bánlaky Géza, a Szentgellért fürdő — és Bánó Dezső, a Balaton­Füred gyógyfürdő vezérigazgatói, Bodor Antal, a Faluszövetség igaz­gatója, Breit József altábornagy, Tausz Béla, az Idegenforgalmi Szö­vetség alelnöke, Matéka Béla, az Idegenforgalmi Hivatal igazgató­helyettese, Sömjén Géza. főkonzul, Okolicsányi László, Szabady An­tal, a Balaton Társaság titkára, Tábori Kornél és GerlócZy Béla kormányfőtanácsos. Az elnök megnyitójában rámu­tatott arra, hogy a Külügyi Társa­ság, mint értékes külföldi össze­köttetésekkel rendelkező társadal­mi szervezet, a balatoni kultuszt is azért vette fel programmjába, hogy ily módon előkelő idegenek­nek hazánkba jövetelét minél in­tenzívebben szolgálhassa. Termé­szetes, hogy figyelemmel a kül­földnek a fürdő- és nyaralóhelyek tekintetében nagy színvonalon álló fejlettségére, mi is csak az esetre tudunk hazai fürdőink számára idegen közönséget szerezni, ha itt­honi üdülő helyeink a külföldiek­kel való versenyt minden tekin­tetben kiállják. Ezután Német József ny. minisz­teri tanácsos tartotta meg előadá­sát a Balatonról, mint idegenfor­galmi tényezőről. Rámutatott arra, hogy még a nyugati nagy nemzetek lexikonai sem írnak úgy a Balatonról, mint üdülő- és gyógyvidék­ről, sőt a Larousse-féle francia lexikon a Balatont mocsaras vidéknek tünteti fel. Arra kell tehát törekednünk, hogy a kül­földön a Balaton valódi képéről helyes fogalmat terjesszünk, ez pedig nem lehet más, mint „mosolygó nyugalom képe", amely az idegennek is, aki pihenésre vá­gyik, kívánatossá teszi a Balatonra jöve­telt gyógyulás cs üdülés szempontjából egyaránt. Javaslatait a következőkben foglalja össze: A legelső és legsürgősebb lenne a fürdőtörvény megalkotása. E törvényben gondoskodni kellene arról, hogy: a) fürdő- és üdülőhe'yi jelleg csak azokra a községekre és telepekre nézve állapíttassák meg hatóságjilag, amelyek­nek egészséges vizet szolgáltató vízveze­téke és csatornázása van; b) mód nyújtandó arra, hogy a víz­vezetéki és csatornázási beruházásokra a községek hatósági ellenőrzéssel kölcsönt vehessenek föl; c) a törvény tegye lehetővé, hogy gáz­vagy villanyvilágítás berendezésére több község társulhasson, és hitelt vehessen igénybe; d) az egyesek, részvénytársaságok, er­kölcsi testületek által létesített újabb lakóházak, szállodák, amennyiben az ille­tékes hatóság megállapítja, hogy az egész­ségügyi kívánalmaknak megfelelnek, leg­alább 15 évi adómentességet élvezzenek; ej mivel a Balaton tavi és parti, az ottani élet fejlesztését illető közintézke­dések és közlétesítmények csak a fürdő­parttól 10—12 km.-nél távolabb nem eső emberi lakóhelyeket érdeklik, de ezeknek viszont a Balatonból, mint fürdő- és üdülőtelepből kimutatható hasznuk van, a törvény állapítsa meg a Balaton mellék­zónáját, kétféle, t. i. fürdőparti és mö­göttes területi érdekeltségi fokkal s ez a zóna járuljon a b) és c), valamint a jelen pontban említett költségekhez; f) a törvény gondoskodjék arról, hogy a Balatonmellők nagyobb kulturális vagy közegészségügyi intézményei az állami költségvetés terhére is támogattassanak; g) adja meg a módot a törvény arra, hogy a Balatonon érdekelt három tör­vényhatóság közös kooperáló szervet lé­tesítsen, amely biztosítsa a Balatonra vonatkozó intézkedések és rendszabályok egyöntetűségét; h) a Balaton szintjének ismert nagy ingadozásai ellen való biztosítása föltét­lenül az állami költségvetésre háruló feladat. Közgazdasági társadalmi feladatokul kell megállapítanunk: 1. a tavi közleke­désnek már említett irányú megjavítását, 2. a fürdőpartot a mögöttes területtel összekötő útak kiépítését s rajtuk motoros közlekedés fenntartását, 3. az élelmiszer­termelésnek a fürdőtelepi fogyasztás igé­nyeihez illő mennyiségi és minőségi fej­lesztését, 4. a magyar gyáripar termelé­sének kiterjesztését a fejlődő fürdőéletben folyton gyarapodó piacra találó idénv­cíkkek, luxuscikkek, emléktárgyakra, csónakázó-, hajózó- és egyéb, a Balaton melleitt űzött sport szükségleteire. Meg kell javítani a tavi közlekedést. Az élelmiszer termelés és a fürdőtelepek ellátásának szervezése és javítása, a fürdő­telepek táplálkozásának gondozása a földmívelésügyí minisztérium, meg a Hangya fogyasztási szövetkezeti hálózat és magángazdasági és kereskedelmi tevé­kenység föladata. Célszerű lenne, a már ismételve az Idegenforgalmi tanács hatáskörébe tarto­zónak vélt föladatok teljesitésére, a ta­nács külön Balatoni Szakosztályt alakí­tana. Mivel az idegenforgalmi kérdéseket a fővárostól, adminisztrációjától elválasz­tani alig lehet, s mivel az idegenforgalom fötényezöje még a Balatont illetőleg is a főváros marad, az Idegenforgalmi Ta­nács legcélszerűbben, kormányrendeletilcg vagy a fürdötörvényben tehető olyan közszerwé, amely a balatoni ügyek irá­nyításának is főorganuma legyen. Végül a kulturális és turisztikai fel­adatok jelentőségét fejtegette. A mindvégig érdekes és meleg ügyszeretettől áthatott előadást élénk vita követte, amelynek so­rán Okolicsányi László rámutatott annak a szükségére, hogy nem­csak az utak karbahozása, vala­mint a megfelelő szórakozásokról való gondoskodás fontos, de kü­lönösen a modern kor igényeinek megfelelő nagyszállók építése is. Sürgős szükségnek ítéli továbbá az automobil közlekedésre is al­kalmas balatoni úthálózat kiépí­tését. Bánlaky Géza. rámutatott arra, hogy a balatoni kérdés ne­hézsége leginkább a rövid szezon­ban keresendő, amelyik nem al­kalmas arra, hogy az ott befekte­tett tőke meghozza a megfelelő kamatozást. Ezért azt véli szük­ségesnek, hogy a szezon meghosz­szabbíttassék és evégből különös súlyt vet arra, hogy az iskolai szor­galmi idő megfelelően meghosszab­bíttassák. Gordon Róbert a balatoni út­hálózat kiépítésének a szükségét hangoztatja és különösen a jó automobil közlekedés szempont­jából ezt fontosabbnak véli a kis vasutak átépítésénél, mert a meg­felelő kőanyag közvetlen a Bala­ton mellett rendelkezésre áll. A vezetése alatt álló Duna-Száva­Adria vasút nevében közli, hogy a balatoni forgalom élénkítése vé­gett már az idei nyáron naponta — a rendes személyszállító vona­tokon felül — tíz sínautó-járatot vezetnek be a menetrendbe, ami által lehetővé válik az, hogy egyik fürdőhelyről a másikra a napnak úgyszólván bármely órájában át lehet rándulni. Azonkívül a Déli vasút a csoportos kirándulások (diákok, kertészek, egyesületek dalkörök stb.) propagálása végett 50%-íg terejdő menetdíjkedvez­ményt is ad. Spur István balatoni kormány­biztosságának egész porgrammját röviden és színesen vázolta s ebből a jelenlévők megállapították, hogy minden tekintetben részletes és a fejlődés szempontjából nagy jelen­tőségű kezdeményezéseket tett. Különösen fontosnak tekinti a megfelelő lakások és szállók épí­tésének ügyét, mert a befogadó képesség ma még csekély. A ba­latoni törvény és különösen a ki­sajátítások kérdésének a megoldá­sát a legsürgősebb szükségnek véli. A Balatonnak vannak egyes pontjai, amelyek téli tartózkodás­ra is igen alkalmasak, így kiemeli

Next

/
Oldalképek
Tartalom