Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 4. szám - Németország belépése a Nemzetek Szövetségébe

1926 február 16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 hogy a lausannei konferencia, a Csehszlovákiai Népszövetségi Ligák szavazatszámát ötről tízre emelte fel és hogy megalakult a Bureau International du Traveil az Unió keretében. Végül bejelentette, hogy a Magyary-féle javaslatnak beadására Owerbecket kérte fel. Ezután Eöttevényi Olivér ügyvezető alelnök tett jelentést a folyóügyekröl, Horváth Jenő igazgató az Egyetemközi irodáról és a Nemzstközi Bibliográfiai intézetről, Radisics Elemér dr. igazgató a Kü'ügyi Társaság külügyi tanfolyamáról és a Magyar Külpolitikáról, Klimes Károly gazdasági igazgató a társaság anyagi helyzetéről, végül Pázmány Zoltán igazgató tett javaslatot a leánykereskedelem tárgyában. Az erdélyi kisebbségek helyzete és jogának forrásai Ezzel a címmel két folytatólagos előadást tartott Szász Zsombor volt országgyűlési képviselő a Külügyi Társaság kisebbségi szakosztályában. A két előadás gondolatmenete a következő: — Az osztrák-magyar-monarchia öszszeomlása után az erdélyi románok, .t magyarok és szászok mellőzésével, 1918 december 1-ére nemzetgyűlést hívtak össze Gyulafehérvárra, ahol némi habozás után kimondták Erdély egyesülését a román királysággal. Erdélynek széleskörű autonómiát, a minoritásoknak jogaikat és egyenlőséget biztosítottak. Később az egyesült hatalmak megkötötték Romániával a párisi, Magyarországgal a trianoni szerződést. Előbbi az ú. n. román kisebbségi szerződés, melynek első fejezete kizáróan a kisebbségek jogainak biztosítására vonatkozó intézkedéseket foglal magában; utóbbiban pár intézkedés van a kisebbségi szerződés megkötését és a romániai kisebbségeket illetően. — E három forrás közül a gyulafehérvári határozatok jogi természetét illetően a román jogi irodalom és politikai világfelfogása eltéréseket mutat. Az erdélyi román Nemzeti Párti politikusok és közjogászaik pld Boila Romulus, kolozsvári egyetemi tanár, azt jogforrásul tekintűk, mint az erdélyi román nemzet souverain akaratának kinyilatkoztatását. Mások, a nem nemzeti párti politikusok, Jacob József, Djuvora, Dissescu egyetemi tanárok, a nemzeti párti erdélyi politikusok és a királvságbeli pártok nem tartják jogforrásnak, mert nem egy törvényhozó szerv alkotta s a román törvényhozás csak eg\ pontját, az Unióra vonatkozó határozatát szankcionálta. Előadó szintén az utolsó állásponton van, szerinte a gyulafehérvári határozatok nem képeznek jogforrást, csupán erős politikai és erkölcsi kötelezettséget azokra :nézve, akik alkották. Sajnos, az erdélyi román politikusok, a Maniu-Vajda Nemzeti Pártja csak papíron tart ki mellette; de sem a törvényhozásban nem követelte megvalósításukat, sem kormányzatuk idején figyelembe nem vették, sőt az az idő volt a kisebbségek elnyomásának kezdete. — A trianoni szerződés nem tekintve azt, hogy kötelezi Romániát a kisebbségi szerződés aláírására, lényegtelen intézkedéseket tartalmaz. A minoritások jogának forrása a párisi szerződés. — A szerződésnek komplikált története és jelentősége van. 1919-ben a Bratianukormány megtagadta aláírását, mivel intézkedéseiben és a Népszövetség ellenőrzésében az állam szuverenitásának korlátozását látta. Bratianu tényleg lemondott s a Vajda Sándor kormány szignálta a . szerződést. — A szerződés első szakasza szerint a szerződésben foglalt rendelkezéseket Románia alaptörvényül kellett, hogy elismerje. De amikor 1923-ban az új alkotmány készült, ismét Bratianu volt kormányon s ő egyszerűen mellőzte azt. Kijelentette, hogy miután az alkotmány 5. §-a biztosítja minden állampolgár egyenlőségét és jogait, a kisebbségi szerződés rendelkezéseinek alkotmánybuiktatása felesleges. — Ez a helyzet ma. Romániában a kisebbségek joga alkotmányosan nincs biziosítva. Jogaik forrásául a Kisebbségi Szerződés szolgálna, de az csak nemzetközi úton, a Népszövetség és a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt érvényesíthető, de nem bíróilag ós közigazgatásilag Romániában, úgy, hogy a kisebbségek parforce kényszerítve vannak, hogy egy külső fórum előtt keressék jogukat, amit viszont a kormány tart ellenséges eljárásnak, másfelől a Népszövetségi eljárás tett egyenlőre illuzóriussá. A szomorú igazság tehát az, hogy az erdélyi magyarság egyenlőre védtelenül ki van szolgáltatva a kormány románosító politikájának s helyzetének javulását nem várhatja, míg a Népszövetség komolyan nem kényszeríti Romániát vállalt kötelezettségeinek megtartására. IDEGENFORGALOM Rovatvezető: Heylmann Othmár Gerevich Zoltán előadása az idegenforgalomról Február 8-án tartotta a Külügvi Társaság iregenforgalmi szakosztálya ülését, melyen Gerevich Zoltán külügyminisztériumi osztálytanácsos az idegenforgalom metodikai és gyakorlati problémáiról tartott előadást. Az ülésen a társaság tagjai és az idegenforgalom érdekeit hasonlóan szolgáló egyesületek vezető képviselői, úgyszintén a kérdés iránt érdeklődők igen nagy számmal jelentek meg, u. m.: Bán Aladár fögimn. isk. igazgató, Bánó Dezső, Ripka Ferenc dr. főpolgármester, Némethy Károly v. b. t. t., Szterényi József báró v. b. t. t, Tánczos Gábor ny. miniszter, altábornagy, Bánlaky András, Bársony Oszkár az Idegenforgalmi Hivatal ügyvezető igazgatója, Borsody Vilmos, Dobrovits Sándor, Eöttevényi Olivér dr. udvari tanácsos, Eperjessy Árpád báró min. oszt. tanácsos, Fellner Frigyes dr. a Frenck Line igazgatója, Glück Frigyes korm. főtanácsos, Gonda Dezső m. kir. tanácsos, író, Grósz Emil dr. egyetemi tanár, Gömöry Sámuel László követségi tanácsos, Heylmann Ottmar min. szv. főtanácsos, Krisztinkovich Béla, Kurtz Béla, Löschingg Leó, Lorencz István, Marton Gyula belügymin, oszt. tanácsos, Matéka Béla dr., Mosonyi Béla tanár, Medics Károly dr. fővámigazgató, Monicz Péter fökonzul, Némethy József dr. ny. min. tanácsos, Peller Imre, Póka Pivny Béla, Polgár Imre törv. titkár, Riedl Nándor dr. külügyminiszteri titkár, Rohn Károly, Sárosi Bella írónő, Scheirer Róbert, Söm jén Géza dr mexikói konzul, Szvierzsényi Zoltán dr. műszaki tanácsos. Fürdőváros egyesület ügyvezető igazgatója, Steinhaus A., Tábori Kornél író, Tausz Béla dr. főorvos, az Idegenforgalmi Érdekeltségek Szövetsége ügyvezető alelnöke, Vásárhelyi Lajos min. szv. főtanácsos, lapszerkesztő,, Végh Gyula h. államtitkár, Virág Béla lapszerkesztő, Weixlgártner Tivadar ezredes, Weisz ístván miniszteri osztálytanácsos, Weöres Gyula dr., Zambro Alajos dr. egyetemi tanár és Zelovich László. A.z elnök bevezető szavai után Gerevich Zoltán dr. külügyminiszteri osztálytanácsos tartotta meg érdekes és magasnivójú előadását, melynek gondolatmenete a következő: A Ripka főpolgármester által 1925 tavaszán összehívott idegenforgalmi ankét óta ugy a sajtó, mint a különféle társadalmi szervek sokat foglalkoznak ezzel a kérdéssel, gyakorlati téren még alig látunk olyan akciót, amely alkalmas volna az idegenforgalom nagyobbarányú fellendítésére. A sokat emlegetett technikai akadályok (vámvizsgálat, idegenek ellenőrzése, útlevélvizsgálat stb.) fokozatosan csökkennek ugyan, de hiányzik az egységesen megszervezett, céltudatos propaganda a külföldön. Brosúrák, útmutatók, ismertető füzetek nagy tömegére, újsághirdetésekre, a rádiónak, filmn.-k, fényképnek a propagandába való intenzív bekapcsolására van szükség. Másik hiány a szervezetlenség. Az idegenforgalom fejlesztésére hivatott társadalmi szervek és intézmények az Idegenforgalmi Érdekeltségek Szövetsége, Budapest Fürdőváros Egyesület, Menetjegyiroda, a Külügyi Társaság idegenforgalmi szakosztálya, a székesfőváros T-'-"^nforgalmi Hivatala stb., széttagolt működésükkel nagyban érzik a kormányzati szervek egységesítő, irányító befolyásának hiányát. Ezért előadó egy idegenforgalmi központi szerv, munkabizottság alakítását javasolja, amely az érdekelt minisztériumok képviselőiből és a társadalmi szervek kiküldötteiből alakulnak. A nagyobb nyilvánosságot egy tágabb körű idegenforgalmi tanács felálításával véli az előadó az idegenforgalmi akcióba bekapcsolhatni, amely tanács az ország tudományos, gazdasági és társadalmi egyesületeiből, a kormány képviselőiből és a közélet egyéb kiválóságaiból alakulna. Felhivta még az előadó a figyelmet arra a nagyjelentőségű akcióra, a mely amerikai töke bevonását célozza oly nagyszabású építkezési és egyéb beruházási programm végrehajtására, amely elsősorban az idegenforgalomnak adna újabb lendületet. Szó volna itt a Balaton, az Aggteleki csepkőbarlang, a budai gyógyfürdők, Hungária-gyógyforrás, földalatti villamosvasút kiépítéséről stb. Az előadáshoz elsőnek Némethy Károly v. b. t. t. szólt hozzá, aki a többi közt rámutatott arra, hogy amíg Magyarországon nem lesznek