Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 21. szám - A diplomáciáról. Csekonics Iván gróf rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter előadásából

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. november 1 A britt birodalmi konferencia Napok óta tart már Londonban a britt gyarmat-államok miniszterelnökeinek konferenciája. 1923ban volt utoljára ilyen birodalmi értekezlet, melyen már jelentkeztek j csírái egyes gyarmat-államok hatalmi törekvéseinek. Nem elszakadási mozgalomról van szó, hanem nagyobb érvényesülésről a britt birodalom keretein belül. Kanada, ahogy rövidítve nevezni szoktuk Brítt-Északamerikát, a Délafrikai Unió, Ausztrália és Uj Zeeland nem gyarmatok már, hanem úgynevezett condominiumok, amit (magyarul leginkább a gyarmatállam elnevezéssel adhatunk vissza. Részei a nagybritt világbirodalomnak, de egyúttal külön államok külön törvényhozással, külön viszonyok között ; és ennekfolytán sok tekintetben külön érdekekkel. Hozzájárulnak az angol hadiflotta és hadsereg fentartásához, a britt lobogót használják mindnyájan, de ezentúl vajmi kevés, ami közös. Még a pénzrendszerük sem teljesen az, ; mert hiszen Kanadának külön dollárja van. | A most ülésező országok hordják tehát a britt birodalom fenntartásának terheit, de éppen ezért fokozottab részt akarnak venni a jogokban is. Legszélsőségesebb Hertzog tábornoknak, a Délafrikaí Unió miniszterelnökének álláspontja, aki teljes ; cselekvési szabadságot kíván országának külpolitikai kérdésekben. A volt bur államoknak a fokföldí angol gyarmattal való egybekötéséből származott Délafrikai Uniót tényleg igen kevéssé érdekelhetik Anglia európai és ázsiai kérdései, a bolsevizmussal való nagy küzdelme, , Locarno és Livorno, franciákkal, olaszokkal és németekkel való megegyezése. Egészen hasonló helyzetben van Britt-Északamerika is. Délafrikának még lehetnek háborús bonyodalmai lázadó benszülöttekkel és a szomszédban terjeszkedő franciákkal, Kanada azonban körülbelül biztosítva van mindenféle hadviselés ellen. Csakis déli szomszédjával, az Egyesült Államokkal keveredhetnék konfliktusba, de ebben Anglia úgysem tudná megvédeni. Viszont bárki más kezdene háborút Kanadával, az Egyesült Államok hadserege rögtön segítségül menne, mihelyt ellenség lába amerikai partra lépne. Szóval Kanadának nagyon keveset jelent az angol haditengerészet és szárazföldi hatalom, melynek fentartásához mégis — beleszámítva a hadiadósságot, nyugdíjakat, légi repülőfegyvernemet — az 1925/26. költségvetési évben Kanada minden lakosa 3 font 7 shilling és 2 pence összeggel hozzájárul. Ausztrália és Uj Zeeland egészen más helyzetben van. Ezek útjába esnek a sárga veszedelemnek, a terjeszkedő Japánnak és teljes mértékben rá vannak szorulva az egész britt birodalom minden fegyveres támogatására, ha kenyértörésre kerül a sor Japánnal. Az ausztráliaiak fejenként 6 font, 1 shilling, 9 pence, az új zeelandíak 5 font, 1 shilling, 9 pence összeggel járulnak a birodalom hadi költségeihez, de ezen kívül Ausztrália még külön hadiflottát is kénytelen fenntartani tisztán a maga erejéből és a singaporei kikötő építését is teljesen a maga költségén végzi. Ez azt jelenti, hogy Ausztrália egymaga több hadi terhet visel, mint a többi gyarmat-állam együttvéve, s így szeretne az eddiginél nagyobb jelentőséghez jutni a birodalom kebelén belül. A teljesség kedvéért megemlíthetjük, hogy Délafrikára mindössze egy font 19 shilling és 3 pence fejenkénti kvóta esik, míg az angol anyaország 12 font 8 shilling és 3 pencet fizet. A condominiumok közé tartozik az ir szabadállam is, melyet az értekezleten Cosgrave miniszterelnök képvisel. Az íreknek nincsenek háborús problémái, őket úgyis megvédi az egész birodalom, viszont gazdasági téren és politikáin vannak követelményeik. Az óriási India a maga A diplomáciáról Csekonics Iván gróí rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter előadásából Alig van tudomány vagy művészet, amelyhez olyan sokan akarnak érteni és amelyről olyan számosan gyakorolnak szigorú bírálatot, mint a diplomácia, pedig talán kevés olyan hivatásos szellemi foglalkozás van, amelyben a jártasságot hosszabb gyakorlattal és behatóbb komoly munkával lehetne elsajátítani, mint éppen ennél a mesterségnél. A diplomácia voltaképpen politika és ez is lenne hivatalos megjelölése, ha egy országnak tekinthetnők a világ összes nemzeteit. Helyesen és a jelenlegi viszonyoknak megfelelő módon úgy lehet meghatározni a diplomácia fogalmát, hogy az az államok egymásközötti viszonyának szabályozására irányuló politikai ténykedés. * A követek megajándékozása — amely még napjainkban is divatos rendjelek alakjában — eredetileg középkori szokás volt. Különösen furcsa volt a követek megajándékozása a konstantinápolyi Fényes Portánál tett első hivatalos látogatásuk alkalmával. A szultánhoz készülő követet a palota előcsarnokában frissítőkkel kínálták meg és egyúttal értékes prémkabátot ajánlottak fel neki ajándékul. Ennek a szép és eredeti szokásnak akkor lett vége, amikor az egyik nyugati állam követe megtudta annak magyarázatát. Az arra hivatott udvari főméltóság a követet a szultánnál ugyanis a következő szavakkal jelentette be: — Odakint fetreng étlen, szomjan, ruhátlanul egy nyomorult hitetlen, sivár lelkében azzal az óhajjal, hogy magas látásod fényében felüdülhessen. Erre a szultán a következőképpen válaszolt: — Adjatok a nyomorultnak enni és inni, ruházzátok fel s bocsássátok elém, hogy lelke megörvendeztessék. Magától értetődik, hogy a követek nem tűrhették a reájuk nézve ennyire megalázó, jelképes megajándékoztatást és ezért azt be is szüntették. Egy budapesti napilap írta nemrégen, hogy az egyik külföldi követ demarsot nyújtott át. Ez téves fogalom, mert demarsnak magát a tényt nevezik, ha egy idegen állam kiküldött képviselője akár szóbeli úton, akár írásban eljár az illető állam kormányánál, amelynek akkreditálva van. A ,,demars"-ot tehát „átnyújtani'" nem lehet! A demarsnak igen sok fokozata van és hogy annak szövegében a ,,barátságos tanács"-tól a ,,komoly aggodalom"-ig terjedő kifejezéseknek széles skálája áll a diplomaták rendelkezésére az ügy politikai fontossága és jelentősége szerint. A sokszor cikornyás mondatokon és választékosnak látszó szavakon mosolyoghatnak azok, akik előtt ismeretlenek a diplomáciai érintkezés módozatai, de a beavatottak megértik azokat és kétségtelen, hogy olyan ügyekben, amelyek országok és népek sorsára