Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 21. szám - Délszláv kormányválság után

1926. november 1 MAGYAR KÜLPOLITIKA több száz milliós népeivel még igazán gyarmat, illetőleg gyarmatok tömege, de itt is nagyon erős már az a folyamat, mely condominiummá akarja emelni Indiát is. Csakhogy a lakosság nem angol fajta, sőt színes, nem mint a gyarmat-államokban, s ezeknek politikai jogokkal való felruházása ellen körömszakadtig küzd az egész angolszász világ. Az értekezlet lefolyásáról meglehetős szűkszavú jelentéseket adnak ki Londonban. Chamberlain külpolitikai expozéját egyenesen bizalmasnak nyilvánították, nem mint 1923-ban, s egy szó sem jelent meg belőle a nyilvánosság előtt. Talán ez lesz a sorsa az egész október 25-én kezdődött külügyi vitának is. A britt birodalom nem hajlandó a maga kényes kérdéseit az ellenségek tudomására hozni, s ma körülbelül az a helyzet, hogy mindenki ellensége mindenkinek. Könnyen ellenségek lehetnek még a mai condominiumokból is- ,csak jobban kiéleződjenek az érdekellentétek. Anglia, mely majdnem teljesen ipari állam, tavaly kerek 570 millió font sterling ára élelmiszert importált, de ennek csak kétharmadát saját birodalma tengerentúli területeiről. Viszont ipari termelésének mindössze 38.5 százalékát tudta a birodalom területén elhelyezni, s ennek nagyrésze gyakorolnak döntő befolyást, nagyfontosságú tényező az udvariasság, mert enélkül az állami érdekeket képviselő személyiségek esetleges heves vérmérsékletük révén sokszor felborítanának olyan helyzeteket, amelyek még megmenthetők. Ezért szüségesek tehát a különös frázisok, a hideg megfontolás és a végletekig vitt udvariasság, — adott esetben pedig a fenyegetésnek az a burkolt formája, amely nem sért ugyan, de amelyből az ellenfél megérti a komoly szándékot. Téves feltevés, hogy a francia nyelv a diplomáciában kötelezőnek volna elfogadva. Ez nincs egészen így, mert eredetileg a latin volt az általános használt nyelv. Később már az az elv uralkodott, hogy mindenki saját anyanyelvén ír vagy beszél, a francia nyelv használata pedig kisegítő eszközzé vált. Az 1870/71-i háború után Bismarck állította fel azt a tételt, hogy a diplomáciai érintkezésben a franciák példáját követve saját anyanyelvét, a németet használja. is Írországra esett. Ezzel szemben Kanada egyre jobban az Egyesült Államok piaca lett és lesz s az amerikai bevitel mindinkább emelkedik Délafrikában és Ausztráliában is. Nagy problémája Angliának a munkanélküliség, de munka nélkül maradt ipari népfeleslegét nem tudja a condominiumokba kiküldeni, mert ezek még az anyaországból jövő idegen bevándorlással szemben is úgy védekeznek, mint az Egyesült Államok. Különösen Ausztrália szocialista kormánya zárkózik el a munkások bevándorlása elől, hogy ezek le ne nyomják a belföldi szervezett szakmunkások elég magas bérét. Olasz kertészek és egyéb nem ipari munkások azonban akadálytalanul jutnak be Ausztráliába, s minthogy a klimát is könnyen bírják, egyre jobban terjed ott az olasz elem. Ezek csak a nagyobb kérdések, melyekben érdekellentét vari az anyaország és a condominiumok között. Ezeken kívül akad bőven egyéb zavaró momentum is, melyeknek valamelyes elsimítását remélik kölcsönösen a mostani londoni értekezlettől. Egy azonban bizonyos: a condominiumok csak kapni akarnak,' Angliának pedig legjobb esetben is csak az lehet a sikere, ha a mai állapotot fenntarthatja, nemhogy politikai előEzt a példát követték azután az osztrák-magyar monarchián kívül Angliában és az Egyesült Államokban is. A francia nyelvnek, mint diplomáciai nyelvnek egyébként a legutóbbi időben a Népszövetség adta meg a kegyelemdöfést, mert itt a francián kívül az angol és az olasz is hivatalos nyelvként szerepelt. Érdekes körülmény, hogy mindennek ellenére formai megjelöléseknél most is a francia kifejezéseket használják. Bizonyos, hogy a diplomáciai érintkezésben nagy jelentőségük van a formáknak, de a formák önmagukban véve nem elegendők, mert azokat tudni kell alkalmazni is. A diplomácia mestersége sok körültekintést és emberismeretet, türelmet és még több gyakorlatot kiván. Ezt a gyakorlatot a diplomácia mindennapos munkájában kell elsajátítani, mert szükség van arra a diplomáciai tevékenység legmagasabb fokán, ott, ahol a legkomolyabb állami érdekek,^ politikai és gazdasági kérdések, országok és birodalmak létkérdése forog kockán. nyöket vívhatna ki saját nagykorúvá és követelőzővé vált gyarmataitól. És el kell rá készülnie, hogy vagy aláveti külpolitikáját ezután a gyarmatállamok ellenőrzésének, vagy kockáztatja azok elvesztését. Ezek az államok tudják, milyen előnyös helyzetben vannak az anyaországgal szemben, így követeléseiknek érvényt is tudnak szerezni. Egyelőre nagykövetségeket akarnak felállítani Londonban az angol kormány mellett s angol külügyi hivatal csak ezekkel a nagykövetekkel együttesen vagy legalább is ezekkel érintkezésben intézhetné nemzetközi politikáját. j\ Délszláv kormányválság után (bj). Uzúnovics, a távbukó és távkormányalakító, megint válságosdií játszott. Ezúttal azonban újat produkált: a kormány kétszer is lemondott, anélkül, hogy a lemondás elfogadtatott volna és a válság elintéztetett, anélkül, hogy megoldatott volna. Sajátságos játék folyik Belgrádban Pasícs bukása óta. Uzúnovics ezúttal is elérte célját: maradt. És a nagyszerb politika is elérte célját: sikerült az időt október 20-ig kihúzni s így a horvát parasztpárt valamennyi törvényjavaslatának tárgyalása a költségvetés megszavazása utánra maradt. Aztán majd meglátjuk, mi lesz. . . Nikics lemondatása azt a benyomást keltette, hogy az RRkoalició megerősödik. A csehek zágrábi útjának belgrádi rendezése azonban e reménységet sikeresen elgáncsolta. A zágrábi pályaudvar csak cseh és délszláv állami zászlókkal volt feldíszítve, a főispán a vendégeket „az alárendelt megye lakossága" nevében üdvözölte, a cseh válasz is gondosan került minden horvát vonatkozást, úgy, hogy az egész zágrábi látogatás egy megye székhelyének felkeresésére zsugorodott össze. Ez minden horvátot felháborított. Rádics hangosan kifakadva, a beszédekbe belekiabálva tiltakozott s azután híveivel bojkottálta az egész ünnepélyt, sem a hivatalos banketten, sem a polgármester, estély én nem vett részt, ellenben meleg ünneplésben részesítette a tót képviselőket, kik a parasztpártnál tüntetően látogatást tettek. A horvát íederalisták is alkalmat találtak arra, hogy a horvát szábor bemutatásakor a csehek előtt a belgrádi centralizmus ellen az elkeseredés őszinte hevével fakadjanak ki. Szóval Belgrád e rendezéssel elérte