Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 21. szám - Délszláv kormányválság után

1926. november 1 MAGYAR KÜLPOLITIKA több száz milliós népeivel még igazán gyarmat, illetőleg gyarma­tok tömege, de itt is nagyon erős már az a folyamat, mely condo­miniummá akarja emelni Indiát is. Csakhogy a lakosság nem angol fajta, sőt színes, nem mint a gyar­mat-államokban, s ezeknek politi­kai jogokkal való felruházása ellen körömszakadtig küzd az egész angolszász világ. Az értekezlet lefolyásáról meg­lehetős szűkszavú jelentéseket ad­nak ki Londonban. Chamberlain külpolitikai expozéját egyenesen bizalmasnak nyilvánították, nem mint 1923-ban, s egy szó sem jelent meg belőle a nyilvánosság előtt. Talán ez lesz a sorsa az egész ok­tóber 25-én kezdődött külügyi vitának is. A britt birodalom nem hajlandó a maga kényes kérdéseit az ellenségek tudomására hozni, s ma körülbelül az a helyzet, hogy mindenki ellensége mindenkinek. Könnyen ellenségek lehetnek még a mai condominiumokból is- ,csak jobban kiéleződjenek az érdek­ellentétek. Anglia, mely majdnem teljesen ipari állam, tavaly kerek 570 millió font sterling ára élelmi­szert importált, de ennek csak kétharmadát saját birodalma ten­gerentúli területeiről. Viszont ipari termelésének mindössze 38.5 szá­zalékát tudta a birodalom terüle­tén elhelyezni, s ennek nagyrésze gyakorolnak döntő befolyást, nagy­fontosságú tényező az udvariasság, mert enélkül az állami érdekeket képviselő személyiségek esetleges heves vérmérsékletük révén sok­szor felborítanának olyan helyze­teket, amelyek még megmenthe­tők. Ezért szüségesek tehát a kü­lönös frázisok, a hideg megfonto­lás és a végletekig vitt udvarias­ság, — adott esetben pedig a fe­nyegetésnek az a burkolt formája, amely nem sért ugyan, de amely­ből az ellenfél megérti a komoly szándékot. Téves feltevés, hogy a francia nyelv a diplomáciában kötelezőnek volna elfogadva. Ez nincs egészen így, mert eredetileg a latin volt az általános használt nyelv. Ké­sőbb már az az elv uralkodott, hogy mindenki saját anyanyelvén ír vagy beszél, a francia nyelv használata pedig kisegítő eszközzé vált. Az 1870/71-i háború után Bismarck állította fel azt a tételt, hogy a diplomáciai érintkezésben a franciák példáját követve saját anyanyelvét, a németet használja. is Írországra esett. Ezzel szemben Kanada egyre jobban az Egyesült Államok piaca lett és lesz s az amerikai bevitel mindinkább emel­kedik Délafrikában és Ausztráliá­ban is. Nagy problémája Angliának a munkanélküliség, de munka nélkül maradt ipari népfeleslegét nem tudja a condominiumokba kikül­deni, mert ezek még az anyaország­ból jövő idegen bevándorlással szemben is úgy védekeznek, mint az Egyesült Államok. Különösen Ausztrália szocialista kormánya zárkózik el a munkások bevándor­lása elől, hogy ezek le ne nyom­ják a belföldi szervezett szak­munkások elég magas bérét. Olasz kertészek és egyéb nem ipari mun­kások azonban akadálytalanul jut­nak be Ausztráliába, s minthogy a klimát is könnyen bírják, egyre jobban terjed ott az olasz elem. Ezek csak a nagyobb kérdések, melyekben érdekellentét vari az anyaország és a condominiumok között. Ezeken kívül akad bőven egyéb zavaró momentum is, me­lyeknek valamelyes elsimítását re­mélik kölcsönösen a mostani lon­doni értekezlettől. Egy azonban bizonyos: a condominiumok csak kapni akarnak,' Angliának pedig legjobb esetben is csak az lehet a sikere, ha a mai állapotot fenn­tarthatja, nemhogy politikai elő­Ezt a példát követték azután az osztrák-magyar monarchián kívül Angliában és az Egyesült Államok­ban is. A francia nyelvnek, mint diplomáciai nyelvnek egyébként a legutóbbi időben a Népszövetség adta meg a kegyelemdöfést, mert itt a francián kívül az angol és az olasz is hivatalos nyelvként sze­repelt. Érdekes körülmény, hogy mindennek ellenére formai meg­jelöléseknél most is a francia ki­fejezéseket használják. Bizonyos, hogy a diplomáciai érintkezésben nagy jelentőségük van a formáknak, de a formák önmagukban véve nem elegendők, mert azokat tudni kell alkalmazni is. A diplomácia mestersége sok körültekintést és emberismeretet, türelmet és még több gyakorlatot kiván. Ezt a gyakorlatot a diplo­mácia mindennapos munkájában kell elsajátítani, mert szükség van arra a diplomáciai tevékenység legmagasabb fokán, ott, ahol a leg­komolyabb állami érdekek,^ politi­kai és gazdasági kérdések, orszá­gok és birodalmak létkérdése fo­rog kockán. nyöket vívhatna ki saját nagykorú­vá és követelőzővé vált gyarma­taitól. És el kell rá készülnie, hogy vagy aláveti külpolitikáját ezután a gyarmatállamok ellenőrzésének, vagy kockáztatja azok elvesztését. Ezek az államok tudják, milyen előnyös helyzetben vannak az anya­országgal szemben, így követelé­seiknek érvényt is tudnak szerezni. Egyelőre nagykövetségeket akar­nak felállítani Londonban az an­gol kormány mellett s angol kül­ügyi hivatal csak ezekkel a nagy­követekkel együttesen vagy leg­alább is ezekkel érintkezésben in­tézhetné nemzetközi politikáját. j\ Délszláv kormányválság után (bj). Uzúnovics, a távbukó és távkormányalakító, megint válsá­gosdií játszott. Ezúttal azonban újat produkált: a kormány kétszer is lemondott, anélkül, hogy a le­mondás elfogadtatott volna és a válság elintéztetett, anélkül, hogy megoldatott volna. Sajátságos játék folyik Belgrádban Pasícs bukása óta. Uzúnovics ezúttal is elérte célját: maradt. És a nagyszerb po­litika is elérte célját: sikerült az időt október 20-ig kihúzni s így a horvát parasztpárt valamennyi tör­vényjavaslatának tárgyalása a költségvetés megszavazása utánra maradt. Aztán majd meglátjuk, mi lesz. . . Nikics lemondatása azt a be­nyomást keltette, hogy az RR­koalició megerősödik. A csehek zágrábi útjának belgrádi rendezése azonban e reménységet sikeresen elgáncsolta. A zágrábi pályaudvar csak cseh és délszláv állami zász­lókkal volt feldíszítve, a főispán a vendégeket „az alárendelt megye lakossága" nevében üdvözölte, a cseh válasz is gondosan került minden horvát vonatkozást, úgy, hogy az egész zágrábi látogatás egy megye székhelyének felkere­sésére zsugorodott össze. Ez min­den horvátot felháborított. Rádics hangosan kifakadva, a beszédekbe belekiabálva tiltakozott s azután híveivel bojkottálta az egész ünne­pélyt, sem a hivatalos banketten, sem a polgármester, estély én nem vett részt, ellenben meleg ünnep­lésben részesítette a tót képviselő­ket, kik a parasztpártnál tüntetően látogatást tettek. A horvát íede­ralisták is alkalmat találtak arra, hogy a horvát szábor bemutatása­kor a csehek előtt a belgrádi cen­tralizmus ellen az elkeseredés őszinte hevével fakadjanak ki. Szó­val Belgrád e rendezéssel elérte

Next

/
Oldalképek
Tartalom