Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 20. szám - A berlini nemzetközi rendőrkongresszus

12 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. október 16 képezendök lennének az ilyen alkalmakra a műszaki és tisztviselői karból oly helyi idegenvezetők, akik az ily idegen látogatások alkalmából legalább nagyjában végig is magyaráznák az ipartelepen bemutatott helyiségek technikai és egyéb jelentőségét, mert a puszta szemléltető módon való elkalauzolással nem nyújtja a külföldi látogatónak a magyar ipar fejlettségéről való kellő ismeretszerzést. . E sorok közlésekor szakosztályunk azzal a kéréssel fordul az e kérdés iránt érdeklődő tagjainkhoz, hogy az idegenforgalmunk lebonyolításakor felmerülő észrevételeiket írásban e rovattal közölni szíveskedjenek, amelyet köszönettel fogunk tudomásul venni, mert az ily módon összegyűjtött anyag a legközelebbi szakosztályi ülésen discursio tárgyát fogja képezni és így kialakulnak majd újabb és újabb tapasztalatok, amelyeket már a legközelebbi idegenlátogatás alkalmából hasznosítani tudunk és ezzel is támogatjuk a magyar idegenforgalom fokozatos emelésére irányuló törekvéseinket. A Nemzetközi Vendéglős Egyesület kongresszusa A Nemzetközi Vendéglős Egyesület a mult napokban Budapesten tartotta meg két évenkint összehívott kongreszszusát. Több mint ötszáz külföldi vendég jött el a magyar fővárosba, ahol a budapesti vendéglősök képviseletében Glück Frigyes kormányfőtanácsos, Kommer Ferenc, Gundel Károly, Keszey Vince olyan meleg és szíves fogadásban részesítette őket, hogy az ötnapos vendéglátás után is Budapesten maradtak és a legnagyobb elragadtatással nyilatkoztak a magyar vendégszeretetről, Budapest szépségéről és jövőjéről. Megfogadták külföldi vendégeink hogy Budapest főváros jó hírét szeretettel és buzgósággal fogják terjeszteni egész Európában. Itt említjük meg, hogy az urológus orvosok a Bécsben megtartott nemzetközi kongresszus után Budapestre rándultak, hogy az itteni klinikákat megtekintsék, mely alkalomból a budapesti urológus orvosszövetség és a főváros vendégül látta őket, — fogadtatásukba a Magyar Külügyi Társaság is Belekapcsolódott. KÖNYVESHÁZ Könyvismertetés Irta Gabányi János Mohácsi Emlékkönyv. Szerkesztette a Magyar Történelmi Társulat megbízásából Lukinich Imre egyetemi tanár, az Országos Széchenyi-Könyvtár igazgatója. 367 nyolcadrét oldal, díszes bőrkötésben, sok képpel. Klebelsberg Kunó gróf közoktatásügyi miniszter, a Magyar Történelmi Társulat elnöke már régebben elhatározta, hogy a mohácsi veszedelem négyszázéves évfordulóját nemcsak országos ünnep keretében megünnepelteti, hanem a szomorú emlékezetű eseménynek maradandó emléket is ad egy olyan mű kiadásával, amelyben a veszedelem előzményei és lefolyása olvasható. • Az előszót maga a Történelmi Társulat tevékeny elnöke: Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter írta. A mély gondolatokból fölépített előszót azok az értékes tanulmányok követik, amelyeket kiváló tudósok beható munkával alkottak. Dr. Bruckner Győző, dr. Miskolczy István, dr. Artner Edgár, dr. Dabrowski János és dr. Török Pál dolgozatai a mohácsi veszedelem előzményeit tárgyalják, igen sok oldalú megvilágításban. Valamennyien hangsúlyozzák, hogy Magyarország, melynek kapuja előtt a hatalmas török haderő már ugrásra készen állolt, senkire sem számíthatott! Egyedül a szentszék volt az, aki komolyan törődött velünk. Csak a pápa fáradozott, hogy hazánkat megmentsék a nyugati keresztény államok, mert jól tudta, hogy Magyarország letíprása után a pogány áradat nyugat felé törekszik és érezte, hogy az egész kereszténység veszélyben forog. Ámde a külföld, egymás közt is többé-kevésbbé meghasonlott, sőt egymással hadakozó államai nem törődtek X. Leo, VI. Adorján és VII. Kelemen pápák hívó szavával, pusztulni engedték hazánkat. Gyalókay Jenő tüzérezredes, rendkívül alapos tanulmányozás alapján, szakavatott tollal írta meg az emlékkönyv nyolcvanöt oldalán a mohácsi csata hitees történetét. Sok új adattal gazdagítja történeti ismereteinket és sok éves, úgyszólván a köztudatba már beidegzett téves állítást dönt meg. Tanulmányából csak egy-két részletet közölhetünk. A moháosi csatában résztvett erők a következők lehettek: Törökök: mintegy 75—80 ezer fő és 160 ágyu. Magyarok: 24—25 ezer ember, melynek mintegy fele gyalogos, másik fele lovas és 53 ágyu. A két fél hadi erejének az a szembeállítása meggyőző erővel bizonyítja, hogy a magyar se-egnek már a létszám csekélysége miatt is buknia kellett. A magyar sereg, Gyalókay elfogulatlan megállapítása szerint is, hcláltmegvető vitézséggel, hősiesen küzdött és állományának csaknem felét elvesztette a csatában. A törökök vesztesége nem ismeretes. Dr. Pukánszky Béla részletesen leírja, hogy a különben magyargyűlölő német közvélemény már a XVII. században a megbecsülés és a csodálat hangján szól a Mohácsnál küzdő magyarokról. Az értékes mű utolsó tanulmányai a következők: Harsányi Pál: II. Lajos és a mohácsi csata emlékérmeinken. — Dr. Tolnai Vilmos: Több is veszett Mohácsnál. Erről a szállóigéről megálapítja a szerző, hogy az a XIX. században született. — Rédey Tivadar: Mohács emléke költészetünkben. — Solymossy Sándor: Mohács emléke , a néphagyományokban. — Gergely Endre: Ásatások a mohácsi csatatéren. Az emlékkönyv elolvasása után spontán megérlelődött lelkemben az a régi történelmi igazság, hogy Magyarországnak veszély esetén a külföldre számítani nem lehet. Láttuk ezt Mohács előtt; szomorúan kellett ezt tapasztalnia Rákóci Ferencnek és Kossuth Lajos is keservesen csalódott, midőn a külföldre számított. Az emlékkönyvnek ezt a tanulságát ne tévesszük szemeink elől. Igyekezzünk hazánkat a külfölddel megismertetni, igyekezzünk előtte rokonszenvesnek mutatkozni, de ne számítsunk reá, ha veszélyben vagyunk. Mert a külföld csak annyit törődik hazánkkal, amennyire neki — szüksége van reánk. KÖZGAZDASÁG A Magyar Vasúti Forgalmi r. t. igazgatósága megállapította az 1925. évi január 1-i pengő értékre szóló megnyitó mérlegét, valamint a lefolyt 1925. év zárószámadásait. A társaság tiszta vagyona 8,419.673 pengő 62 fillér. Az igazgatóság az ez évi október hónap 16-ára egybehívandó közgyűlésnek javasolni fogja, hogy a megállapított tiszta va gyonból 5 millió pengő 250.000 részvénynek egyenként 20 pengő névértékben való megállapításával részvénytőkeként mutattassák ki, a fennmaradó összegből 3 millió pengő tőketartalékra, 419.673 pengő 62 fillér pedig nyugdíjalapra fordíttassák. Az 1925. évi tiszta nyereség a megfelelő leírások után 391.580 pengő 09 fillér. Az igazgatóság javasolni fogja a közgyűlésnek, hogy osztalék fejeben. részvényenként 15.000 koronát fizessenek az előző évi 10.000 koronával szemben. Az üzletmenet az 1926. évben kedvező fejlődést tüntet fel. Az „OFA" Holzindustrie A. G.. Genf e hónap 9-én Genfben megtartott évi rendes közgyűlésén elhatároztatott, hogy a IV. sz. szelvények október 16-tól kezdődőleg 3.50 svájci frankkal, levonva 3 százalék a svájci szelvényadó fejében, tehát nettó 3.395 svájci frankkal kerülnek beváltásra, még pedig Budapesten a Magyar Országos Központi Takarékpénztárnál, Bécsben a Niederösterreichische Escompte Gesellschaft-nál, Genfben a Comptoir d'Escompte de Gencvenél és Zürichben a Blankart et Co. bankháznál. MAGYAR KÜLPOLITIKA Felelős szerkesztő: RADISICS ELEMÉR dr. Szerkesztő-i izottság: EÖTTEVÉNYI OLIVÉR dr., HORVÁTH JENŐ dr. és LUTTER JÁNOS dr. Főmunkatárs: BIHARI IMRE Szerkesztőség és kiadóhivatal: MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG BUDAPEST Országház. Teltfon; 47—42. Felelős szerkesztő lelefonja: József 62—29. Postatakarékpénztári csekkszámla: 25.777. Felelős kiadó: EÖTTEVÉNYI OLIVÉR dr. Az előfizetés ára: Egész évre: 60.000 K Fél évre: 30.000 K A Magyar Külügyi Társaság tagjainak egész évi előfizetés esetén : 50.000 K (4 pengő) Egyes szám ára: 2500 K (20 fillér) Külföldre kétszeres ár Laptulajdonos: MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG DUNÁNTÚL RT. EGYETEMI NYOMDÁJA PÉCS