Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 20. szám - Az erdélyi magyarság nagygyűlése

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. október 16 ták meg az Unió jövő évi elnökét, Aulard párisi egyetemi tanár személyében, ami meglepetés számba ment mert a mi közönségünk értesülése szerint erre a tisztségre gróf Bernstorffot, a Német Liga elnökét, Németország volt washingtoni nagykövetét akarták megválasztani. Minthogy azonban az Unió jövő évi nagygyűlése Németországban lesz, Németország delegátusai úgy vélték, udvariassági szempontból Franciaországnak kell felajánlani erre az évre az elnöki méltóságot. Ekként jutott az elnöki székbe Aulard, a radikális gondolkozású franciák egyik vezető egyénisége. Az erdélyi magyarság nagygyűlése A kormánnyal való paktum alapján a választásokon aránylag szabadon mozgó Magyar Párt a maga tizennégy képviselőjével és ugyanannyi szenátorával számbaveendő tényezővé nőtte ki magát a bukaresti parlamentben. Ezt a személyi sikert arra akarja felhasználni a párt, hogy amíg ez a könynyebb mozgás tart, vagyis míg a kormány következetes paktumellenes viselkedése miatt a Magyar Párt nem kénytelen ellenzékbe menni, szervezeteit erősebben kiépítse. Október 14-én vagy 15-én nyílik meg a parlament, tehát október 10-ére j-szágos nagygyűlést hívott össze a párt egy új szervezeti szabályzat megszavazására és a sok égető politikai és belső kérdés megvitatására. Eddig az elszakítás egész ideje alatt még csak egyszer volt alkalma a magyarságnak országos kongresszust tartani. A brassói szomorú emlékű összejövetel volt ez, melyen a liberális kormány kisebbségi minisztere, Tatarescu, agent provocateurökkel dolgoztatott. Tudvalevőleg egy marosvásárhelyi munkás szólalt fel programmon kívül a pártvezetőség engedélyével a munkásság nevében s azután ezt a munkást a sziguranca kommunista összeesküvéssel vádolva letartóztatta s a maga már ismert vallatási módszereivel jegyzőkönyveket készíttetett arról, hogy a Magyar Párt vezető tagjai, sőt a pártokon felül álló főpapok is részesei voltak ennek a kommunista összeesküvésnek. Az első kongresszus ilyen szomorú emlékei elvették a párt kedvét attól, hogy újabb kongresszust rendezzen. Előre látható volt, hogy bármiféle nyilvános gyűlésre be tud furakodni az ellenséges államhatalom kémje vagy provokátor jé é^ zavart csinál. így aztán nyilvánosság nélkül pártvezetőségi gyűlések zárt légkörében élte máig a párt a maga életét. Hogy politikailag eredményes-e az ilyen pártélet s hogy lehetne-e egyáltalában egy nemzetiségi pártnak máskép dolgoznia Romániában, ez olyan két kérdés, melyeket eldönteni az erdélyi magyarság maga sem tud. Az elzárkózás rendszere ellen mindenesetre felléptek többen, részint jóhiszemű idealisták, akik azonban a reális helyzettel nem számolnak, részint önző ákarnokok, akik csak a maguk személyes előtérbe nyomulásáért dolgoznak s végül talán olyanok is, akiket román részről béreltek fel erre a szerepre. Három ellenzéki csoport házalta heteken át végig Erdélyt és fűtötte az izgalmakat. Tekintélyes, súlyos egyéniségek is kerültek közülük. Az ellenzék jelszava a pártvezetés demokratizálása. A gyergyószentmiklósi kongresszusra ötszáz résztvevő érkezett meg hivatalos kiküldöttek és ellenzéki csoportok vegyesen. Főjelensége, hogy ez a kongresszus nem kizáróan az erdélyi magyarok összejövetele. Ezúttal először sikerült egységesen közös táborba vonni az erdélyi uralom alá került magyarok valamennyi frakcióját s egyformán megjelentek Gyergyószentmiklóson az erdélyi szervezetek képviselői, valamint a bukovinai" és moldvai csángóknak, úgyszintén a bukaresti települteknek a kiküldöttei. Kiegészíti a képet az erdélyi zsidóság három képviselője, akik törhetetlen ragaszkodásukról biztosították a magyarságot. Ez a békülékeny hangulat mindkét részről ki is tartott az egész nagygyűlésen és meghozta a maga eredményét: a Magyar Párt megőrizte teljes egységét és munkakörébe vonta az ellenzék értékes erőit is. Az intézőbizottság szombati ülése csak éjfél után három órakor ért véget. Az ellenzék részéről az intézőbízottságban négyen voltag tagok: Toldalaghy Mihály gróf, Bornemissza János báró, Ugrón András és Weiss Sándor. Weiss a csoport egyetlen képviselőtagja okolta meg hosszú beszédben az ellenzék állásfoglalását, utána Toldalaghy szólalt fel az elnöki tanács által előkészített szervezési szabályzat ellen, mely teljesen az elnöki tanácsnak szolgáltatja ki az inicíativát. Szavaihoz csatlakozott Bornemissza és Ugrón is. Utánuk á pártvezetőség részéről Gabányi Imre kolozsvári ügyvéd szólalt fel, indítványt nyújtván be, hogy a szabályzatot vegyék le a nagygyűlés napirendjéről és csak később szerkesszék meg az ellenzék bevonásával. Most mindössze a parlamenti csoportnak a pártvezetőséggel való viszonyát szabályozza a kongresszus. Az intézőbizottság 28 szóval 18 ellenében elfogadta Gabányi indítványát, ezzel biztosítva volt a megegyezés a másnapi nagygyűlésre. Vasárnap tíz órakor nyitották meg a kongresszust a Laurentzyszálló nagytermében. Mindössze Bernády György hiányzott a Magyar Párt parlamenti tagjai közül. Az ülést Sándor József alelnök vezette, minthogy a kongresszus tárgysorozatán szerepelt az elnökválasztás is. Az ellenzék részéről Krenner Miklós tartott nagy beszédet, melynek súlypontja az volt, hogy a Magyar Párt képviselői nagyobb súllyal léphetnek fel a parlamentben, ha hivatkoznak arra, hogy a magyar tömegek elégedetlenek azzal, hogy ők nem tudják a paktum pontjait megtartani a kormánnyal, így választóik nyomására, ha nem változtat a kormány kisebbségi politikáján, kénytelenek ellenzékbe menni. Követelte a párt átszervezését alulról felfelé a sejtrendszer alapján, hogy az egész magyarság benne legyen a munkában. Willer József képviselő, Török Ferenc dr. plébános volt magyar országgyűlési képviselő, Gyárfás Elemér szenátor, Bornemissza János báró, Dobay Péter szilágysági kisgazda, Mikó László, Elekes Dénes székelykereszturi ügyvéd, Szíjgyártó Gábor marosvásárhelyi, Bölönyi Zoltán szilágysági, Veteráni Viktor temesvári kiküldött, Csiszár György, Balogh Artúr szenátor, Kotzó Jenő képviselő, Botár Gábor lelkész, sorra szólalnak fel, általános vagy helyi panaszokat ismertetvén. Azután Kányádi Béla bukaresti református pap, Sebestyén Antal bukovinai csángó esperes és Gaál Tamás, a moldvai csángók kiküldötte tett előterjesztést. Ez a kongresszus volt az első alkalom, amikor a bukovinai és moldvai csángók Erdélyben megjelentek és a magyar kultur- és politikai közönséghez csatlakoztak. Az erdélyi Magyar Párt az elszakított testvérek megszervezésével és bevonásával romániai magyar párttá változott, mert a királyság területén is már közel negyedmillió magyar lélekre támaszkodhatik. Körülbelül ugyanannyi az erdélyi magyar zsidók száma is, akiknek