Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 20. szám - Az amerikai sajtó Magyarországról

1926. október 16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 nevében Gombos Benő kolozsvári, Leitner Mihály dévai kiküldött és Weiss Sándor beszélt. Hangsúlyozták, hogy a királyságbeli oláh zsidóknak és az erdélyi cionistáknak minden aknamunkája meg fog törni a magyar zsidóság hűségén, akik fenyegetésektől vissza nem riadva ragaszkodnak magyar anyanyelvükhöz és magyar kultúrájukhoz, amelyért annyi áldozatot hoztak. Hogy béke legyen a zsidóság közt azt az indítványt tették, hogy készítsék el a zsidó katasztert s aki magyarnak vallja közürök magát, az élhessen a magyar kultúrában. A beszédek elhangzása után Barabás Béla a kandidáló bizottság elnöke megteszi jelentését. A Jelölő bizottság egyhangúlag Bethlen György grófot ajánlja elnöknek, Inczédy Joksmann Ödönt és Teleki Ártur grófot alelnöknek, ügyésznek Ferenc József ügyvédet, az intéző bizottságot pedig az ellenzék tíz tagjával akarja kibővíteni. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a jelölést és megejtette a választást. Bethlen György, akit küldöttség hívott meg az elnöki szék elfoglalására, megtartotta székfoglalóját. Délután négy órakor az Ipartestület udvarán népgyűlés volt Gyergyószentmiklós és környékének sok ezer összegyűlt székelye részére. Az amerikai sajtó Magyarországrój Irta Kovács Árpád Csikagó, 1926. szept. végén. A magyar pénzügyek meglepően gyors szanálása nemcsak Európában, de Amerikában is magára vonta a közvélemény figyelmét. Az újjáépítés gyors tempóban való előrehaladása természetszerűen kiváltotta egy olyan nép érdeklődését, amelynek régtől fogva kiváló érzéke van a gazdasági téren való rendkívüli teljesítmények iránt. Az egész rekonstruktiv tevékenység folyama alatt igen szimpatikus kommentárokat lehetett olvasni arról a ,,kis népről", amely a háború, béke és forradalmak következtében valamennyi hadviselt állam között a legtöbbet vesztette és amelyet a legsúlyosabb megpróbáltatások értek. Fokozatos jelentőséget adott ennek természetesen az a körülmény, hogy a népszövetség által kiküldött főmegbízott amerikai ember volt. Smith Jeremiás munkája most befejeződvén, miránk magyarokra nézve éppen nem jelentéktelen, minő állást foglal el e nagy teljesítménnyel szemben az amerikai sajtó és a szakirodalom. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a főmegbízott magatartása nemcsak a magyar nép, de amerikai honfitársainak is osztatlan elismerését vívta ki. Í5 a magyarság szerencsésnek érezheti magát mostani nehéz helyzetében, hogy ilyen nemes egyéniség végezte a pénzügyi ellenőrzés nehéz munkáját. Nem szükség kidomborítani azokat az előnyöket, amelyeket ma az amerikai nép szimpátiája jelent egy földretiport európai népre nézve. S a derék bosztoni polgár nemcsak a „csalhatatlan miszter" szerepét játszotta, de finom kezekkel megszőtte a barátság és kölcsönös nagyrabecsülés arany szálait a két nemzet között. Tisztára rajtunk múlik már most, vájjon ezekből az aranyszálakból maradandó erős fonál képződik-e az idők folyamán, avagy pedig e finom szálak nyom nélkül ismét szétfoszlanak-e? Legyen szabad remélnünk, hogy legalább az *z alapítvány, amely Smith nagylelkűsége folytán jött létre s amelyet a magyar kormány arra szándékozik fordítani, hogy magyar egyetemi hallgatókat küld ki amerikai tanulmányútra, hosszú időre biztosítani fogja a szoros kapcsolatokat és táplálni fogja a barátság érzetét nemcsak e nemesen gondolkozó férfi, de nemzete iránt is. Mert bármekkora is a különbség a két nép között nemzetközi jelentőségére nézve, az amerikai mégis súlyt vet a magyarság szimpátiáira. Amerika ma csalódottan kénytelen szemlélni, mint fordul ellene az európai nagy nemzetek közvéleménye s a franciaországi meg olaszországi tüntetése s az „USury"* meg „Uncle Shylock", amit az angol sajtó talált ki Amerika kigúnyolására a legkínosabb hatást keltette az itteni sajtóban. A németországi viszonylatokban is még mindig érzik a háborús propaganda utóíze, így tehát annál nagyobb jelentősége van annak, ha akad legalább egy nép Európában, amelynek barátsága és sokonérzete osztatlanul irányul Amerika felé. Egy New England-i lap például ezt írja Smith munkájának eredményéről : — Van egy ország Európában, amely soha többé nem lesz azon a * A kéf nagybetű US maliciózus célzás arra a rövidítésre, amellyel az amerikai az United States-t jelzi. véleményen, hogy az amerikainak szeme mindig a dolláron van. A Sprinfield Republican pedig többek közt a következőt jegyzi szeme mindig a dolláron van." — Talán a legjobb követünk volt az utóbbi idők diplomatái között, mert eltüntette a dollár bélyegét az amerikanizmusról. Igen jellemző, miként méltányolja Smith magatartását a Philadephia Record: Ez a Smith Jeremiás, akinek neve egyáltalában nem illik költeményekbe vagy szónoklatokba, büszkeséggel tölt el bennünket, amerikaiakat, ő valóban becsületet szerzett országunknak. Legérdekesebb azonban a NewYork World kommentárja, amely legjobban világít rá a dolog lényegére, hogy t. i. az amerikai feltétlenül biztos a magyar nép szimpátiái felől, mert egy olyan egyéniség képviselte kazáját és szerzett múlhatatlan érdemeket Magyarországon, aki rnég Amerikának, a puritánizmus klasszikus földjének is példát mutatott önzetlen magatartásával. A lap így ír róla: Van sok olyan amerikai, akiben Smithnek párja akadna tettének nagylelkűségét illetőleg. Ha egy nagykaliberü amerikai közéleti pályára lép, nyugodtan állíthatjuk róla, hogy a pénz rendszerint a legutolsó dolog, ami az eszében jár. De ami a honorárium visszautasítását illeti, ebben a nagyszerű nonsalánszban nehezen akadna párja Smithnek. Mert, folytatja tovább a lap, százezer dollár nagy pénz s ha egy amerikai visszautasít ekkora összeget, rögtön felmerül a gyanú, hogy kitüntetésre, vagy valami más előnyre pályázik. Smith azonban visszariadt a kitüntetésnek még a gondolatától is, kijelentvén egy nagyszerű gesztus kíséretében: Barátságuk és hálájuk értékesebb nekem mint bármilyen kitüntetés. így ír a napisajtó. S a folyóiratok sietnek hasonló hangnemben megnyilatkozni Smith munkájáról, hosszabb-rövidebb cikkekben vázolván a rekonstrukció munkáját s rendkívül rokonszenvesen ismertetve a magyar nép nagy áldozatkészségét, amely elsősorban tette lehetővé e szép eredményeket. Nagy megértéssel fejtegetik a trianoni béke igazságtalan hatá** Ezen idézeteket A „Literary Digest" című igen népszerű amerikai heti folyóirat (f. é. fúl. 17-iki számából) vettem, amelynek cikkei kizárólag ügyesen összeválogatott s a napi sajtóból vett szemelvényekből állanak.