Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 19. szám - A salzburgi konferencia. A Népszövetségi Ligák Uniojának tanácskozása

oktatásügyével és végül gazdasági helyzetével. Hogy kik írták az egyes fejezeteket, azt a könyv csak egyetlen esetben árulja el. A munkatársak különben egy franciától eltekintve, aki valószínűleg a fordítást végezte, valamennyien szerbek és az egész könyv nagyszerb jellegű. A horvátokat és szlovéneket, ahol csak lehet elsikkasztja, hamisításoktól sem riadva vissza és elhallgatja pl. azt is, hogy a horvát középiskolai tanároknak külön, a belgráditól teljesen független, egyesületük van. A földrajzi rész (1—41 1.) aránylag a legjobb. Megtudjuk belőle pl. hogy Jugoszláviának leghoszszabb határa (570 km.) Magyarországgal van. Az u. n. Vojvodínáról beszélve megemlíti a pusztákat (14 1.). de hogy ez az elnevezés magyar, azt jónak látja elhallgatni, sőt egy helyen a magyarokat bevándorlottaknak mondja (17 1.). Miután ismételt leckéket kaptunk a tökéletes délszláv egységből, a nyelvjárásokat oly módon jellemzi a könyv, hogy a járatlan olvasó azt a benyomást nyeri, hogy van egy szerb nyelv, melynek jelentéktelen dialektusai a horvát és a szlovén (20 1.). Á népviseletről szóló fejezetet (42—88 1.) Lapcsevics Miléna írta és az előszó külön kiemeli e fejezet eredetiségét és nagy értékét. Szeretném hinni, hogy a könyv szerkesztői csak udvariasságból dicsérték ki hölgykollégájuk tanulmányát. A népviseletről horvát és szerb nyelven igen nagy irodalom van, melyet aligha gazdagít lényegesen Lapcsevics Miléna cikke. Eredetisége, úgy látszik, abban áll, hogy teljes ruházati egységet tételez fel a délszlávoknál és ezen az alapon folyton csak a szerb népviseletről beszél, holott illusztrációínak túlnyomó része a zágrábi néprajzi múzeumból való. A történeti fejezet (89—138 1.) hemzseg a hamisításoktól és agyonhallgatáscktól. A középpontban itt is állandóan Szerbia áll, melynek dicsőségét mind a délszláv ,,testvérek", mind a szomszéd nemzetek rovására meg nem engedett eszközökkel próbálja a könyv emelni. Közben-közben meglehetős történeti tájékozatlanságot árulnak el a tanár urak. Legyen szabad csak néhány kirívóbb hamisításra utalnunk. Szegény Ljudevít (Lajos) szávamenti horvát bánra ráfogják, hogy már a IX. sz. elején Jugoszláviát akart alapítani (90 1.). Zeta szerintük szerb állam (92 1.), valamint a horvát Athenas, Ragúza is (106 1.) az. A magyar királyok rex Rasciae címével bajlódik (94 1.) a könyv, mely címet pedig sohasem viseltek királyaink. A Morava és Vardar völgyéből a szerbek már a XIII. században kiszorítják a bolgárokat (96 L) a könyv szerint. A szerb kultúra Róma és Byzanc egyenlő hatása alatt keletkezett önálló nemzeti kultúra volt (100 1.), állítják szemrebbenés nélkül a tanár urak. Azt ugyan elismerik, hogy Bosznia nem tartozott „egészen" a Nemanják alá, de e tartomány horvát voltát sehol meg nem említik (100 1.). Montenegró szerintük 1499 óta török igában áll (103 1.), mert nem szabad délszláv államnak maradnia, mikor Szerbia török pasalík. Ezért veszti el Mohács után maradék-szabadságát is Horvátország (103 1.) és végzik ki Gubec Mátyás parasztkirályt az osztrákok (103 1.)! Hogy Csarnojevics Arzénék csak ideiglenes letelepedésre kaptak engedélyt, azt jónak vélik elhallgatni (113 1.). Nyugodt hidegvérrel állítják, hogy az iilyrizmus a szerbeket és szlovéneket is magával ragadta (116 1.). A délszláv állam megalakulásának történeténél egy szót sem hallunk a horvát ellenállásról stb. stb. Az irodalomról és művészetről szóló fejezet (139—191 1.) a múltba visszatekintve szintén a teljes délszláv egység alapján áll a meglehetősen jelentéktelen szerb irodalmat helyezve a középpontba. A horvát irodalmat úgy adja elő, hogy a tájékozatlan olvasó ezt a szerb irodalom egy kiágazásának fogja tartani, holott a szerbnél sokkal régibb, tőle teljesen független és hasonlíthatatlanul értékesebb irodalom. A délszláv verseknek közbeszőtt francia fordításai általában sikerültek. Feltűnő a közoktatásról szóló fejezet rövidsége és üressége (192 —203 1.) egy középiskolai tanárok által középiskolai tanárok számára írt könyvben. Az 1924— 1925-í tanévben az ország főiskoláin 199 rendes tanár működött és 5645 (köztük 1345 leány) jelölt hallgatott. Alig hihető, de úgy van, a könyv a délszláv főiskolákat hibásan és hiányosan sorolja fel (193 1.). Ugyanez iskolaévben 169 középiskolában 3551 tanár és tanárnő 59.050 fiút és 21.100 leányt tanított. A középiskolák közül a nemzeti kisebbségeknek összesen 6 jutott: három a magyaroknak (Nagybecskerek, Zenta, Szabadka), kettő a németeknek (Versec, UjVerbász) és egy a tótoknak (Péterréve), ellenben az orosz menekülteknek 13 középiskolájuk van. Ugyanez iskolaévben 7463 elemi iskolában 17.047 tanító 817.529 gyermeket tanított. A statisztikai adatok felsorolásán kívül sem a tantervekről, sem az iskolai életről, sem a tanárokról a könyvnek semmi mondanivalói a sincsen, azt meg különösen elhallgatja, hogy a középiskolákban működő tanárok felének sincs diplomája, amiről pedig nem régen számolt be a szkupstinában a közoktatásügyi miniszter. A gazdasági viszonyokat tárgyaló fejezet (204—208 1.) néhány statisztikai táblából áll. A könyvíráshoz, úgy látszik, csak bátorság kell. De ugyan, hány olyan olvasója akadt e könyvnek, aki a legkisebb mértékben is képes volt ellenőrizni a tanár urak állításait? Éppen erre a délszláv ügyekben való nagy tájékozatlanságra bazíroztak a könyv szerzői. A tetszetős kiállítású, szép képekkel díszített és elég jó franciásságú könyv bizonnyal sokakat megnyert a délszláv álarcba bujtatott nagyszerb ügynek és sokakat félrevezetett! A Balkánon így szokás propagandát csinálni. MAGYAR KÜLPOLITIKA Felelős szerkesztő: RADISICS ELEMÉR dr. S/erkesztő- bizottság: EÖTTEVÉNYI OLIVÉR dr., HORVÁTH JENŐ dr. és LUTTER JÁNOS dr. Főmunkatárs: BIHARI IMRE Szerkesztőség és kiadóhivatal: MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG BUDAPEST Országház. Telefon; 47-42. Felelős szerkesztő telefonja : József 62—29. Postatakarékpénztári csekkszámla: 25777. Felelős kiad ; EÖTTEVÉNYI OLIVÉR dr. Az előfizetés ara : Egész évre : 60 000 K Fél évre : 30.000 K A Magyar Külügyi Társaság tagjainak egész évi előfizetés esetén : 50.000 K (4 pengő") Egyes szám ára: 2500 K (20 fillér) Külföldre kétszeres ár Laptulajdonos: MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG DUNÁNTÚL RT. EGYETEMI NYOMDÁJA PÉCS [AGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG 11 r.v i D irínfinvi TÁDCACÁH