Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 20. szám - A salzburgi konferencia. A Népszövetségi Ligák Uniójának ülése

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG ÉS AZ INTERPARLAMENTÁRIS UNIÓ MAGYAR CSOPORTJÁNAK HIVATALOS LAPJAá ( Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai lap 88 Megjelenik minden hónap 1-én és 16-án'' Budapest, Í926 VII. évf. 20. szám Október 16 FŐBB CIKKEINK: A salzburgi konferencia (A Népszövetsági Ligák Uniójának ülése) — Az erdélyi magyarság nagygyűlése — Kovács Árpád: Az amerikai sajtó Magyarországról — bj: Csehek, Rádics, Pasics és egyebek — Az új cseh kormány — Külügyi Társaság [A páneurópai kérdés a Külügyi Társaságban — Amerikai vendégek az Otthonban] — A román nemzeti parasztpárt megalakulása — A bécsi Páneurópa kongresszus — Apponyi Albert grói Paneurópáról — Rex: Diplomáciai élet — G,: Az üj lengyel kormány — Wenínger Vince László dr.; A berlini nemzetközi rendőrkongresszus — Idegenforgalom — [Város megtekintés és fársas autó közjáratokról — A Nemzetközi Vendéglős Egyesület kongresszusa] •— Könyvesház — Közgazdaság A salzburgi konferencia A Népszövetségi Ligák Uniójának ülése A Népszövetségi Ligák Nemzetközi Uniója — amelyben különféle államoknál: a népszövetségi kérdéssel foglalkozó összesen 37 országbeli szervezete van felvéve — ez évi szeptember 28-tól október 4-ig Salzburgban tartotta tanácsés bizottsági üléseit. Ezeken a Népszövetség eszméjét támogató magyarországi egyesületek — az u. n. Magyar Federáció — megbízásából, melynek vezetője a Magyar Külügyi Társaság, annak egyik alelnöke, Pékár Gyula vezetésével a Társaság ügyvezető alelnöke Eötteuényi Olivér, továbbá a Szövetség egyik tagegyesületének, a Délvidéki Otthon nevében annak alelnöke Vermes Béla és Kirchknopf Ernő vettek részt. A salzburgi tanácskozás tárgysorozata igen sok érdekes kérdést ölelt fel, amelyek közül azonban a minket magyarokat leginkább érdeklő témákról óhajtunk csak ez alkalommal megemlékezni. Ezek között a legjelentősebb a nemzeti kisebbségeket ért sérelmek elintézésére vonatkozó peres eljárás, az u. n, procedúra ügyének bizonyos eredményhez, illetve megoldáshoz juttatása, Köztudomású ugyanis, hogy a kisebbségek (tehát a mitőlünk elszakított országrészeken élő magyar véreink is) az őket ért sérelmek orvoslása érdekében eddig igen kevés eredményt tudtak elérni, aminek a főoka az, hogy az u. n. népszövetségi egyezségokmány intézkedései szerint nem lehetett elérni azt, hogy a beadott panaszokat meghatározott időn belül, mindkét fél meghallgatásával, tényleg el is intézzék. A magyarok kezdeményezésére tehát már ezelőtt három esztendővel mozgalom indult meg a nevezett nemzetközi szervezetben, hogy elfogadtassanak a genfi hivatalos Népszövetségnél olyan eljárási szabályzatot, amely a mai tűrhetetlen helyzetet orvosolja. A mi részünkről Magyary Géza budapesti egyetemi tanár dolgozott ki egy pompás jogászi elmeéllel felépített francia nyelvű tervezetet, amelyhez azután külföldi részről később több módosítás járult. Az angolok részéről egyik kiváló jogászuk Sír Walter Napier, a belgák részéről Overheeke, brüsszeli egyetemi tanár, az osztrákok nevében Kunz, az Osztrák Népszövetségi Liga titkára, a csehországi németek részéről pedig Rauchherg prágai német egyetemi tanár tollából eredtek ezek a munkálatok, amelyek végső eredményképen egységes tervezetbe öntve a mostani salzburgi ülésen kerültek döntés elé. Az ülés igen érdekes bizonyságát adta annak, hogy a kisebbségi kérdések helyes megoldása ügyében melyik oldalról nem várhatunk támogatást. Az egész javaslat tárgyalásánál ugyanis az u. n. kis entente államaínak a képviselői, továbbá Olaszország és Lengyelország megbízottai állandóan elutasító magatartást tanúsítottak, azonban sikerült mégis szótöbbséggel a javaslatot elfogadtatni, úgyhogy ez most a jövő évben tartandó közgyűlés elé kerül, amely azt kétségkívül magáévá is fogja tenni. Ez az eredmény záróköve egy három éves küzdelemnek, amelyben magyar részről hosszabb időn keresztül igazán nagy és szívós munka folyt, s amely óhajunk teljesülésében különösen nagy érdeme van Pékár Gyula fáradhatatlan tevékenységének. A salzburgi tanácskozásnak minket érdeklő másik tárgya szintén figyelemreméltó. A Népszövetségi Ligák Nemzetközi Uniójának a főtitkára, Ruyssen egyetemi tanár ez év tavaszán hivatalos megbízásból utazást tett Románia-, Jugoszlávia és Bulgáriában, avégből, hogy ott közvetlenül tanulmányozza a kisebbségek helyzetét. Tapasztalatairól jelentést nyújtott be, amelynek az adatai azonban sok tekintetben nem voltak megfelelők s azért a magyar federáció két tagja, a Magyar-Székely Egyesület és a Délvidéki Otthon (az előbbi az erdélyi magyarságra vonatkozólag, az utóbbi a bácskai és bánsági magyarokat illetően) észrevételeket nyújtottak be, melyekben rámutattak azokra a tévedésekre, amelyeket a jelentés tartalmaz. Minthogy pedig ezeket az előtt a fórum előtt kell tisztázni, amelyhez Ruyssen a jelentést benyújtotta, a Magyar Federáció azt kérte, hogy ezek az észrevételek szintén tárgyaltassanak. Ebben az ügyben a salzburgi gyűlés nemzeti kisebbségi bizottsága elnökének, az angol Dickinsonnak javaslatára akként határozott, hogy felkérte az érdekelt nemzeti ligákat, tisztázzák a kérdést egymással való közvetlen tárgyalással. E határozat szerint tehát most a Magyar Federáció közvetlenül lép érintkezésbe, a romániai és jugoszláviai társszervezetekkel és felkéri azokat a vitás kérdéseknek együttes tárgyalása alapján leendő tisztázására. Ha ez eredményre vezet, akkor ily értelemben teszik meg jelentésüket a legközelebbi tanácskozáson, ha azonban nem sikerülne ez a megoldási mód, akkor magyar részről kérni fogjuk a kérdésnek a Népszövetségi Unió tárgysorozatára leendő kitűzését. Megjegyezzük, ez lenne az első alkalom, hogy a Magyar Népszövetségi Federáció közvetlenül érintkeznék a román és jugoszláv hasonló organizációval, éppen ezért nagy érdeklődéssel tekintünk ennek az ügynek a fejleményei elé. Végül a mi közönségünket érdeklő mozzanata volt a salzburgi gyűlésnek az is, hogy ott választotJ4M * jlFifífl írn