Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 19. szám - A szkupstina összeülése előtt

MAGYAR DblTIKC A MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG ÉS AZ INTERPARLAMENTÁRIS UNIÓ MAGYAR CSOPORTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai lap Budapest, 1926 VII. évi. 19. szám Megjelenik minden hónap 1-én és 16-án Október 1 FŐBB CIKKEINK: bj: A szkupstina összeillése előtt — Bulgária és az állítólagos határsértési jegyzékek — Szakáts Kálmán dr.: A salzburgi konferencia — A romániai magyarság parlamenti harcosai — Eöttevényi Olivér az Országos Gazdasági Szakoktatási Tanács tagja — Paíkert Alajos kínevezése Rex: Diplomáciai élet — A román liberális párt mozgolódása — Idegenforgalom — Könyvesház A szkupstina összeülése előtt (bj). A cseh képviselők belgrádi látogatása miatt a szkupstina október elején összeül. A vendégek tiszteletére ünnepélyes ülés lesz, amely egyúttal nagy tüntetés lesz a kis-antant és a szláv szolidaritás mellett mintegy válaszul azokra a kombinációkra, melyek a kis-antant közeli szétesését és Csehország izolálását jósolgatják. Hogy ez ünnepélyes manifesztáció után folytatja-e üléseit a szkupstina, vagy elnapolja magát okt. 20-ig, amikor a vidovdáni alkotmány szerint össze kell ülnie, az még bizonytalan. A belpolitikai helyzet a parlament nyári szünete alatt alig változott. A kormány tehetetlenebb mint valaha. Belső ellentétei folyton felborulással fenyegetik és helyéről is nehéz eltávolítani, mert senki sem tudja, hogy egy új kombináció jobban válnék-e be. A kormány kebelében négy irány küzd egymással. A premier nagyjában a mai állapotokat akarja fenntartani, mindössze Níkicset a Radicstól elpártolt horvát minisztert hajlandó, ha muszáj, elejteni és helyébe egyik Radicsot bevenni, valamint az üresedésben lévő két tárcát (vallásügyi és igazságügyi) betölteni. Nikics elejtését ellenzi Makszimovics belügyminiszter és ellenzik Pasics szorosabb hívei (Szimonovics szociálpolitikai és Miletics közegészségügyi miniszterek). TJzúnovics nem meri megkockáztatni azt, hogy a minisztereket is elejtse. A két Rádics közül szívesebben Pált venné be a kormányba, de a horvát néptribunnak ismét miniszteri ambíciói vannak, amit nehéz kiparirozní, de nehéz teljesíteni is, mert Pasics hívei Radics kormányba lépésének ellenértékéül Pasics visszatérését követelik a bársonyszékbe. Ha TJzúnovics e nehézségeket mind el is hárítaná, új kormánya éppoly tehetetlen és önmagában meghasonlott volna mint a mai. Makszimovics belügyminiszter a rekonstrukciót úgy képzeli el, hogy Radicsék ejtessenek végleg el és Nikics iránya erősíttessék meg. Ha Radicsék megbuknának a parasztpárti képviselők közül állítólag sokan csatlakoznának Nikicshez, sőt állítólag a horvát federalisták is hajlandók volnának őt támogatni, úgy hogy vagy 40 képviselője lenne. Ezzel a királyt is meg lehetne nyugtatni, aki a horvátok nélkül nem hajlandó kormányt kinevezni. Trumbics rövid időn belül háromszor volt audiencián, ami megerősíti azt a hírt, hogy a federalistákkal valami terv van. Makszimovics a kormányt szívesen kiegészítené akár a szlovén klerikálisokkal, akár az új demokrata egyesüléssel. Korosec, úgy látszik, a kormánybalépésért csak két dolgot követel. Az egyik Puceljnek, a radicsianus szlovén földművelésügyi miniszternek elejtése, a másik a radicsianus propaganda eltiltása Szlovéniában. Mindkét követelés összhangban áll Makszimovics törekvéseivel. A Davidovics vezetése alatt álló demokrata pártból és a Szpáhó vezetése alatt álló Délszláv Muzulmán Organicáiból alakult új parlamenti klub, a demokrata egyesülés a maga 51 képviselőjével ma a szkupstina második pártja. Az ő kormánybalépésük azonban Pasics híveinek és a bosnyák szerb radikálisoknak ellenzékbe lépését eredményezheti, ami a radikális párt olyan megrendülését okozná, ameIvet ma alig lehet megkockáztatni. Másrészt Davidovics sem nagyon lelkesedik a kormánybalépésért, mert azt reméli, hogy rövidesen ő fog felülkerekedni. A Makszimovics-kombínácíó punctum saliense a Níkics-kérdés. Alig képzelhető el, hegy Nikics a horvát parasztpárttól sok mandátumot tudjon elhódítani, akkor mikor az ellene szóló panama-interpellációt 35 radicsianus képviselő írta alá. Ha pedig nem tud jelentékeny pártot alakítani, a király nem lesz megnyugtatva, ami e kombináció bukásával körülbelül egyet jelent. A harmadik kombináció az udvari politikát képviselő Nincsics külügyminiszteré, akinek politikai hitelét a népszövetségi elnökség és a mohácsi beszéd nagy mértékben növelték. Nincsics kormányalakítása az olasz orientáció fokozódását jelentené, ami a speciális szerb érdekek (Montenegró, Szkutari, Szaloníki, Macedónia) honorálását tételezné fel Olaszország részéről. E külpolitika belpolitikai következménye a szerb hegemónia erősödése és a horvát és szlovén érdekek háttérbe szorulása lenne, de európaibb módszerekkel, mint az eddig történt. Nem következnék be Rádicsék elejtése, sőt elképzelhető volna épen a szerb külpolitika zavartalanságának biztosítása fejében valamelyes horvát autonómia is ha nem ma, hát holnap. Nincsics és Rádics között régóta szövődnek bizonyos szálak. A bosnyák muzulmánok csatlakozása a szerb demokratákhoz, Rádics ismételt kijelentése, hogy Bosznia nem horvát tartomány, mintha a szerb-horvát megegyezés útjából eltávolította volna a legnagyobb akadályt. Sokan Nincsicsben látják a jövő emberét, de az a benyomásom, ltogy ma még nincs itt az ő ideje. A negyedik kombináció Pasics híveié. Ma már nem követelik feltétlenül Pasics miniszterelnökségét. Beérnék azzal is, ha Trifkovics Markó, a szkupstina elnöke, alakítana kormányt. Sőt ma már nem jelentene egy pasicsiánus kormány feltétlen szakítást Rádiccsal sem. Ismerve a másik alkotmányos faktor felfogását Pasics hívei hajlandók egyelőre az u. n. szerb-horvát megegyezést kormányzati alapul elfogadni. Ezt Rádicsnak is tudtára adták, aki úgy látszik Ara: 2500 koiona