Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 19. szám - A szkupstina összeülése előtt

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. október 1 Szükség esetén egy pasicsianus kormányba ís belépne. Pasicséknak ma a hatalom kézbekapása a fontos. Azt remélik, hogy kormányra jutva helyre tudják állítani a fegyelmet a radikális pártban s aztán egy új választáson leszámolnak egyrészt a demokrata egyesüléssel, másrészt saját pártjuk lázongóival. A horvátokra majd azután kerül a sor. Minden jel arra vall, hogy a cseh vendégjárás után meglesz a régóta hirdetett rekonstrukció. Pasics akkorára Belgrádban lesz, a király is hazatér. Hogy a négy kombináció közül melyik fog győzni, vagy nem fog-e helyettük egy ötödik célhoz érni, bajos megmondani. Valószínűnek látszik, hogy egyelőre Uzúnoviccsal fognak tovább próbálkozni, mint a momentán legkevesebb kockázattal járó kombinációval. Ez persze nem megoldás, hanem a megoldás elhalasztása. Bulgária és az állítólagos határsértési jegyzékek A politika nyári csendjét az idén is leginkább a Balkán zavarta meg. A szerb kormány kezdeményezésére augusztus első napjaiban közős szerb-görög és román jegyzéket intéztek Bulgáriához a bolgár kormánytól állítólag elősegített határsértések ügyében. A jegyzék átadását hetekig tartó sajtóagitáció előzte meg, a szomszédoktól mesterségesen rendezett és alaposan felfújt határincidensek felhasználásával. A Magyar Külpolitika szerkesztőségének egyik tagja hetekig helyszíni tanulmányt folytatott a jegyzék átadásakor és az azt közvetlenül követő időkben Bulgáriában, igyekezett hivatalos körökben és magánúton a kérdésről tájékozódni, kutatásai eredményét az alábbiakban közöljük: A belgrádi sajtó nagy erővel követelte a Stara planinai határincidens után Bulgária megrendszabályozását. Ennek a propagandának azonban semmi visszhangja nem volt a szerb közvéleményben, Belgrád éppen az augusztus 15-iki polgármesterválasztásra készült, minden érdeklődést ez az ügy kötött le. A külügyminisztérium előtt láttam ugyan egy kisebb tömeg embert tüntetni, a csoport magja a Bulgária elleni rögtöni háborút követelte, nagy része azonban csak a szomszédos kávéházakból és vendéglőkből összeverődött kíváncsiakból állott. Az olasz kormány és valószínűleg ennek kívánságára az angol is, azonban félreérthetetlenül tudomásara adta Szerbiának, hogy semmiiéle háborús kalandot el nem tűr. A jegyzék így ís meglehetős izgalmat keltett Szófiában. Átadása után a Szófiában akredítált diplomaták sorra megjelentek a külügyminisztériumban, másnap pedig a külföldi sajtó néhány képviselőjét fogadta Burov külügyminiszter, így jutottam én is kihallgatásra, melyen azonban a külügyminiszter kitért a jegyzék részleteinek ismertetése elől. Mindössze annyit mondott, hogy augusztus 14-én déli 12 órakor adta át a jegyzéket Rákics szerb, Bilciulescu román követ és Rosetti görög ügyvivő. A feleletet előbb minisztertanácsi megvizsgálás fogja megelőzni, a válaszban valószínűleg kifejtik Bulgária általános helyzetét. A bolgár kormány eddig is komoly békét akart a szomszédokkai, erre nem kellett őt külön jegyzékben figyelmeztetni. A kormánynak »emmi érdeke nincs sbban, hogy bizonytalan helyzetet teremtsen a Balkánon, mert hiszen neki van legnagyobb szüksége a békére. Elég példáját adta, hogy mennyire a békének akar élni, amikor három háború, két katasztrófa és két polgárháború után mégis rendbehozta államháztartását és külkereskedelmi mérlegét. Hogy rendes, normális állapotok még mindig nem lehetnek a Balkánon, annak nem a bolgár kormány az oka, s az okok nem is a bolgár területen vannak. Hogy milyen ok miatt elégületlenek a szomszédállamokbeli bolgárok, arról ő nem nyilatkozik, keressek kapcsolatot velük és vizsgáljam meg magam elfogulatlanul ezek helyzetét. A menekültek között A külügyminiszter biztatása nélkül is kerestem az összeköttetést a menekültek vezetőivel. Hosszas tárgyalásokat folytattam a macedóniai dobrudzsai és besszarábiaí menekültek legális egyesületeinek vezetőségével, elolvastam nemzetközi használatra készült és hivatalos adatokra támaszkodó memorandumaikat, áttanulmányoztam a bolgár Vörös Kereszt Egyesületnek a menekültek elhelyezéséről tavaly kiadott jelentését, felvilágosításokat kértem a fővárosbeli és vidéki hivatalos közegektől, akik a menekültek elhelyezésével foglalkoznak s az így beszerzett információk kellőleg megvilágították Bulgária mai rettentő problémáját, a menekültkérdést, mely miatt kénytelen volt a kormány népszövetségi kölcsönt keresni. Ennek a kölcsönnek megakadályozására és Boris bolgár cárnak az olasz udvarral rebesgetett rokoni összeköttetésbe lépésének meghiúsítására támadt ez a nagy idegesség a szomszédokban, vezetett határsértések megrendezésére és ezek alapján arra a bizonyos jegyzékre. Hogy mennyire ürügy volt az egész határsértés, mutatja, hogy a görög kormány is csatlakozott a jegyzékhez, bár két év óta semmiféle határíncidens nem volt s az utolsót is a görögök rendezték: az ismeretes petricsi betörést, melyért a Népszövetség kiküldött vizsgálóbizottsága jelentékeny kártérítésre is ítélte az abban hibásnak talált görög kormányt. Bulgária mai területe a neuíllyi béke után 103.146 négyszögkilométer, lakossága pedig 1925 január 1-én 5,033.900 lélek. Művelhető terület fejenként 9 dekár (1 dekár = 100 négyszögméter), kettővel kevesebb, mint volt a háborúelőtti területen. A menekültek száma már ekkor meghaladta a 600.000-et, azóta újabb nagyarányú bevándorlások történtek. Ezt a mindenéből kifosztott embertömeget Bulgária mai gazdasági berendezkedése mellett nem tudja elhelyezni, ezért van szükség a népszövetségi kölcsönre. Minden várost elöntötték a menekültek. Szófia fővárosban, melynek lakossága a mult népszámláláson még csak 120 ezer volt, hatvanezernél több macedóniai és tráciai, háromezer dobrudzsai, 3500 Caribrod-vidéki menekült telepedett le. Egy részük még mindig vaggonlakó s az így igénybevett vasúti kocsiknak a forgalomtól való elvonása erősen károsítja az egész közgazdasági életet. Plovdiv, a régi Filipopol, Keletrumélía fővárosa annyi menekültet kapott Macedóniából és Tráciából, hogy lakossága öt év alatt több mint megkétszereződött. Hatvanháromezer helyett ma már százezren felül van. Jangolban a 20.000 lakós közül 8.000 betelepült menekült, bele nem számítva a rögtönzött barakváros népességét. Burgasz, Várna és Ruszcsuk, Anhialo, Szvilengrad, Haskovo, Ortaköi, Kirdzsali éppen így tele van menekültekkel. De jutott a falukba ís. 1924 folyamán a hivatalos adatok szerint 16 megye falvaiban 6746 menekült családot helyeztek el 27.730 családtaggal. Az azt megelőző héten 2950 családot 10.816 családtaggal. A menekültek igyekeznek mindenütt házakat építeni maguknak és minden bolgár város-