Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 17. szám - Az utódállamok stratégiai helyzete. 1. [r.]

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. szeptember 1 lom hadereje köti le. A hadsereg harcértékét csökkenti a defaitizmusia különben is hajlamos cseh legénységnek a pártpolitikával való desorganizáltsága. Baktérikus háború esetében az állam hatalmi súlypontját alkotó cseh-morva terület nagy népsűrűsége (128/kmr) miatt nehezen leküzdhető veszélynek van kitéve. Anyagi ellátás tekintetében kitűnő helyzetben van. Meglevő gazdag harceszköz-készletének állandó gyarapítását a békeszerződések nem korlátozzák, vas-, fém- és gépiparának fejlettsége, a Magyarországét tízszeresen felülmúló vasérctermelése (20 millió q évente) lehetővé teszi a hazai harceszközgyártást, hatszorta nagyobb széntermelése (375 millió q) a vasútat és a gyáripart bőségesen táplálja energiával, régóta vezető szerepet játszó fonó-szövő ipara a hadseregnek ruházattal való ellátását kielégítően biztosítja. Az élelmezést illetőleg nem mondható kielégítő helyzetben lei k. mert noha gazdag szarvasit ^rnánv i (4-6 millió) a ' i'ai .látást, nagy burny;Mfe'i»rrÍ( (80 millió q), konrisünkön s második helyen álíó cukor re ja termelése a hadsereget kielégíti, mégis épen a kenyérmagvakban és zsírban behozatalra van utalva. Románia Az utódállamok legnagyobb és legnépesebb állama, Románia Magyarországgal közös 400 km.-es határán teljesen nyitott, többi határaiból is csak a Duna, Feketetenger és a Dnyeszter számottevő védelmi értékű természetes határ. Az állam legjobb védelmi vonalát alkotó Kárpátok az ország közepén vannak. Románia alakja stratégiai szempontból kedvező, mert megközelítően köralakú, mégis nagy hátránya, hogy fővárosa nem az ország középpontját tevő Brassó vidékén van, hanem a déli határtól alig 50 km.-re. Vasúthálózata a felvonulási követelmények szempontjából nagyon hiányos, mert a Romániának jutott magyar területet csak 4 vonal kapcsolja az úgynevezett régi királysághoz, míg Budapesthez 12 vonal. Nehézségeket okoz az is, hogy Erdélynek nincs egyetlen kettősvágányú vasúti vonala sem és 100 tengelyes vonatokat megbíró vonala is csak egy van (Arad—Brassó); a határmenti körvasút (Szatmár—Nagyvárad— Arad—Temesvár) Nagyvárad és Arad között rossz összeköttetésű. A felvonuláshoz szükséges vonalak egész sora nincsen kiépítve. Ilyen hiányok mutatkoznak a következő állomások között: Petrozsény—Tirgul Jín, Borgo Beszterce—Dorna-Watra, Nagyilva— Dorna-Watra, Vaskoh—A.brudbánya, Menyházafürdő—Vaskoh, Bród—Zalatna, Bród—Abrudbánya, Riureni—Curtea de Arges, végül a libónfalvi, parajdí és székelyudvarhelyi vasútaknak a székely körvasúttal való kapcsolata. Ha még mindezekhez hozzászámítjuk, hogy transverzális vonalai (Csernovitz—Bukarest—Temesvár, Bukarest—Brassó—Arad) túlterheltek, hogy a romániai vasúthálózat a jelenlegi Magvarországénál 66%-kai ritkább (9 : 25) és hogy a vonalakat, vasúti parkct egyaránt mostohán gondozzák, akkor a hadsereg felvonulási nehézségeiről eleget tudunk. így azután érthető, hogy Románia hadvezetősége 25 gyalog- és 2 lovas hadosztályból, 9 gyalog- és 1 lovas hadosztályt a Magyarországtól elvett területen tart, míg a jelenlegi Magyarországnál tizenhatszórta népesebb Szovjetoroszországgal szemben csak 6 gyalog- és 1 lovas hadosztályt vél szükségesnek készenlétben tartani. Közúti hálózata hiányos, mert noha a Magyarországtól elvett területen aránylag több az állami út, mint a jelenlegi Magyarországon, a törvényhatósági útak azonban olyan kis terjedelműek, hogy ennek a területnek összes közúti hálózata 37%-kai kisebb sűrűségű a miénknél (100 km2-ként 19 : 12). Hatalmas lóállcmánya (2 millió) csak látszólagos közlekedési fölényt jelent, mert lovaik teljesítőképessége minimális, a Magyarország megszállása alkalmával elvitt 17.000 magyar lovat pedig nem használták fel lóállományuk minőségének célszerű fejlesztésére. Autóparkja a felvonulás és a hadműveletek kellő támogatására képtelen. Romániának jelentékeny hátránya hadseregének összetételénél fogva korlátolt harcértéke. Ugyanis a népesség 34%-a nemzetiség. A több mint 600.000 főnyi, egytestben lakó, nyelvükhöz, nemzetiségükhöz kitartással ragaszkodó székelyek, háború esetén még ha passzivitásban is maradnak, jelentékeny haderőt kötnek magukra. A lakosságnak több mint 5%-ra menő szászokat a magyar uralom hosszú korához képest szolgaíasan lealázott jelenük, a román imperiumhoz fűzött reményeikből való tragikus kiábrándulásuk, Románia számára szintén megbízhatatlanokká teszik és komoly akcióban kénytelen lesz a román hadvezetőség ezt a magas műveltségű és harcértékű nemzetiséget nélkülözni. Megbízhatatlan az orosz (6-6%) és bulgár (2-2 %) legénység is. Ilyen viszonyok között Románia háború esetében 16 milliónyi lakosságából 200.000 főnyi békeállományú hadseregét csak 10-5 millió rcmán népességéből egészítheti ki, tehát 1-8 millió férfinél többet nem állíthat fegyverbe és ebből is erejének zömét nemcsak Bulgária, hanem a nálánál nyolcszorta hatalmasabb Szovjetcroszcrszág is leköti. A román hadsereg harcértéke ugyan némileg növekedett azáltal, hegy a világháború vége óta az erdélyi románok is saját anyanyelvükön vezényelt hadseregbe tartoznak — ami a fajához és nyelvéhez szorosan ragaszkodó és minden idegenajkúval szemben gyanakvó természetű románságnál nagyon fontos körülmény, — amellett a jórészt őstermeléssel foglalkozó, kevés kivétellel analfabéta román legénység kisigényű, kitartó, mégis a világháború, a forradalmak és a legkisebb faluba is mélyen behatoló pártpolitika folytán a román legénységnek hajdani törvénytisztelő, babonásan vallásos és engedelmes természete ma már a múlté és így harcértéke is fogyatékos. A román hadsereg harcértékét korlátozza az is, hogy ez a 110.000 erdélyi román férfi, kiket a forradalom az úgynevezett régi királyság keleti felében talált mint szökevényt, emigránst, az új érában a régi királyságból átültetett elemeknek előnyomulása következtében nem talált az új államban méltó elhelyezkedést, minek következtében a tagadás, a fegyelmetlenség szellemének apostolaivá váltak. Baktérikus háború esetében az ország fővárosa és Kisinev jelentékeny veszélynek vannak kitéve, de kis népsűrűségű vidékük meggátolja az epidémiának pándemiává fejlődését. A harceszközökkel való ellátás lehetőségei tekintetében Románia nagyon kedvezőtlen helyzetben van, mivel ipara és kereskedelme fejletlen, azonban az erdélyi vasés széntermelés gazdagsága (24 millió q szén évenként), európai jelentőségű petroleumtermelése és a világgazdaságban is számottevő földgázkincsei a jelenleg még főleg Erdélyre szorítkozó iparnak és vele a harceszközökkel való ellá-