Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 15-16. szám - Délszláv bonyodalmak

1926. augusztus 1—16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 folytatja tanácskozásait, az állami szükségletek biztosítása céljából törvényerejű rendeleteket adhas­son ki. Kitűnt tehát, hogy az osz­trák alkotmánytörvény 14. §-a nem olyan egészen felesleges a köztár­saságokban sem. A javaslatok sorsa kétségesnek látszott. A jobboldali pártok ugyan már korábban felléptek hasonló javaslatokkal, kérdéses volt azon­ban, vájjon a változott viszonyok között is megszavazza-e ezeket a módosításokat a „lázadók" kor­mányának. A baloldalról nyilván­való, hogy a demokratikus jogok minden korlátozása ellen tiltakozni f°g- l£y tehát biztosan csak a na­gyon csekélyszámú centrumra lehe­tett biztosan számítani. A javasla­tok azonban mégis keresztülmen­Délszláv bonyodalmak (bj) A délszláv közélet két ese­mény hatása alatt áll. Az egyik az árvízveszedelem, a másik Francia, ország válsága. Az árvíz állítólag két milliárd dinár kárt okozott és épen az állam leggazdagabb részeit (Szla­vónia, a Vojvodina) sújtotta a leg­jobban. A kormány meglehetős zavar­ban var, hennán teremtsen pénzt az árvíz-sujtotta lakosság segítésére. Tizenhárom milliárd költségvetés mel­lett nagyon bajos új terheket rakni az adófizetők vállaira, különösen ak­kor, mikor az érvényben lévő adó­törvények az új részeket, tehát a most károsult vidékeket is, terhelik a leg­jobban. E részeken most valamit be­hajtani lehetetlen, Szerbiát megadóz­tatni az új részekért a belgrádi men­talitás mellett elképzelhetetlen. A kormány tehetetlenségét egyelőre rő­fös nyilatkozatokkal palástolja. Keresi a bűnbakot és különféle fantasztikus programmokat eszel ki. így merült fel az a furcsa gondolat is, hogy a kárt a tisztviselők fizetésének leszállításá­val kellene kipótolni. Nem szólva arról, hogy ez az eljárás mennyire antiszociális, bizonyos az, hogy. ily módon egy-két száz milliót is bajos összehozni. Az a politika, mely az új részeket kifosztásra szánt gyarmatok­ként kezelte, most megboszulja ma­gát. Belgrád azonban nem volna többé Belgrád, ha ezzel a gazdasági politikával szakítana. Ez egyike azok­nak a circulus vitiosusoknak, melye­ket Párizs teremtett, mikor nyugati kultúrájú területeket balkáni államok­nak adott. Párizs felé tekint a délszláv köz­életnek az a része, mely a nemzet­közi vonatkozásokat is figyelemmel kíséri. Jugoszlávia nemcsak létét kö­szönheti Párizsnak, hanem az utóbbi tek. A jobboldal részben félelem­ből, részben a következetesség lát­szatának megóvásáért megszavazta a javaslatokat s a baloldalból si­került rávenni két pártot a javas­latok megszavazására. Nem csak az alkotmánymódosítások mentek tehát keresztül, de a köztársaság elnöke külön törvénnyel még olyan értelmű felhatalmazást is kapott, hogy a következő országgyűlés összeüléséig a gazdasági és pénz­ügyi térre eső összes ügyeket, va­lamint a közigazgatás ügyét rende­letileg szabályozhatja. Ezekkel a törvényekkel, a lengyel kormányhatalom jelentékenyen megerősödött és úgy látszik, hogy munkálkodását a párt-torzsalkodá­sok hamarosan nem fogják meg­béníthatni. hetekig Párizs szabta meg külpoliti­káját és ennek függvényeként sok­szor belpolitikáját is. Most Párizs a szakadatlan válságok lázas térképét mutatja és nem tudni, mikor és mi­ként oldódik meg a frank-katasztrófa. Nem tudni, nem fog-e Franciaország egyelőre kikapcsolódni a külpolitiká­ból és nem tudni, hogy ennek milyen hatása lesz az európai helyzetre­Belgrád tapogatózva új útakat keres. A belgrádi vezető körök külpolitikai rutinja nehezebb helyzetekben is meg­találta azokat a módokat, amelyekkel biztosítani tudta a szerb érdekek vé­delmét. Most azonban merőben új helyzet kialakulásával kell számolni és Jugoszlávia mai összetételében nem intézheti ügyeit tisztára a szerb érdekeknek megfelelően, Belgrád te­hát nagy megpróbáltatások előtt áll. És épen ezekben az időkben nélkülöz­nie kell egyetlen politikusát, akinek neve világmárka: Pasicsot. Ezek a körülmények a belpolitikai érdeklődést meglehetősen háttérbe szorították, bár természetesen a céh­beli politikusok egy percre sem füg­gesztették fel nyilvános és kulisszák­mögötti harcaikat. Rádícs utolsó po­litikai akciója homokba futott. Köve­teléseiből eddig semmi sem teljesült. Arbei beszéde arra vall, hogy az egész vonalon meghátrált. Még szo­kásos kirohanásait is volt miniszte­rekre korlátozta. A parlament az őszig, úgy látszik, nem ül össze és addig nincs kormányválságról szó. Uzunovics kijelentette, hogy őt csak a parlamentben lehet megbuktatni, amiből belgrádi logikával az követ­kezik, hogy a parlament minél ké­sőbben üljön össze. Mind radikális, mind radicsiánus részről az alvezérek ugyan alaposan odamondogatnak egy­másnak, de Rádics megállapította, hogy ez a kormány helyzetét nem érinti. Mindkét pártban a belső válság tart tovább. A belgrádi községi vá­lasztások ' radikális listája körül az ellentétek még nem simultak el, de Makszimovics belügyminiszter próbál­ja az ellentéteket kiegyenlíteni. Frak­ciója jelölő ülésről hódoló sürgönyt küldött Pasicsnak és Bobicsot sze­retné visszalépésre bírni. Egyáltalán a külpolitikai helyzet folytán a radi­kális pártban a hangulat Pasics javára változóban van. A mai kormányrend­szer egyik oszlopa Nincsics külügy­miniszter is erősen PasicL' felé orien­tálódott. Rádics pártjából eddig kilenc kép­viselő csatlakozott Níkicshez, aki így megalakította saját parlamenti klub­ját. Lemondásra nem gondol. A radi­kálisok tartják. Rádicsék egyelőre nem viszik kenyértörésre a dolgot. Kívánták ugyan Nikics távozását, majd legalább egy újabb tárcát Ni­kíesé helyett, de azután belenyugod­tak a tényleges helyzet megmaradá­sába, hiszen Nikics kiválása óta szám­arányuk szerint sem illeti őket három­nál több miniszteri tárca. Egyelőre a radicsiánusok és a nikicsiánusok egy­mást különféle vádakkal illetik, az újságolvasó közönséget leleplezések­kel szórakoztatják és ülnek együtt a kormányban a .radikálisok nem kis mulatságára. Rádics befolyásának ha­nyatlását élénken illusztrálja ez az állapot. A kormánykoalíciónak a demokra­tákkal való kibővítésének terve nem akar lekerülni a műsorról. Rádics mindenképen ellene van. Állítólag Nikics kizárása is ezz,el a kombiná­cióval függött össze. Nikics Makszi­movics politikájának a hive és Rádics attól tartott, hogy ha a radikális­demokrata koalíció váratlanul létre­jönne és Nikics még a parasztpártban voílma, annyi embert nyerne meg az új iránynak, hogy őt Belgrád végleg elejthetné. Nikics azonban így is elég embert szakított el Rádicstól arra, hogy Belgrád szükség esetén nélkü­lözni tudja a megbízhatatlan paraszt­vezért. Persze a radikális-demokrata koa­líciónak más nehézségei is vannak. A demokraták a külügyminiszteri tár­cát is maguknak követelik és garan­ciákat kívánnak arra nézve, hogy a parlamenti választásokat is együtt vezetik a radikálisokkal. A radikáli­sok nem szeretnék vezető pozíció­jukat a kormányban és a parlament­ben gyöngíteni, ezért vonakodnak e demokrata-követeléseket teljesíteni. Mindez azt mutatja, hogy a mai helyzet nem tartható sokáig. Minden pártban annyi a belső ellentét, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom