Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 15-16. szám - Böngészés a multban

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. augusztus 1—16 bármely percben bekövetkezhetik a feloszlás és újabb csoportosulás processzusa. Uzúnovics szeretné a dolgot legalább az őszig kitolni, hogy akkor a kialakuló új európai helyzethez képest nyissák meg az új választások az útat Jugoszlávia fejlődésének újabb étappjához. Böngészés a múltban Irta Lutter János dr„ Gyakran hallhatjuk azt a lesújtó ítéletet: a magyar nemzetből hiányzik a külpolitikai érzék. Ha a világháborúra s annak főként utolsó fejezetére visszagondolunk, bizony hajlandók vagyunk e súlyos szavaknak igazat adni. Azonban más konklúzióra kell jutnunk, ha az elmúlt fél évszázad magyar publicisztikai termékeit tanulmányozzuk: egyeseknél valósággal meglepő külpolitikai éleslátásra bukkanunk. Nem annyira a külpolitikai tehetségekben volt hiány, hanem abban, hogy e tehetségek okszerűen felhasználtassanak. Már a delegációs rendszer sem volt valami túlságosan alkalmas terrénum ily külpolitikai tehetségek érvényesülésére, a Ba\U hausplatz számára pedig hazánk ily tekintetben tán még Ázsiánál is messzebb esett. Sok más tehetséggel együtt nem egy külpolitikai talentumunk is parlagon maradt, s mi bohém módon pazaroltuk olyan szellemi energiáinkat, melyekből a Nyugat nemzetei, okszerű felhasználással, saját nagyságukat emelték és biztosították. Mikor a múlt emlékeiben lapozgatunk, nem egyszer szinte elképzelhetlen meglepetésben részesülünk. Ily meglepetésben volt részem tavaly. Egy külpolitikai essay-m megírásához szükségem volt annak a vizsgálatára, vájjon az 1886. esztendő francia és orosz eseményeinek volt-e valami reflexe a magyar napisajtóban. S nem csekély ámulatomra a Bácska című szerény vidéki lap 1886. december 10-i (100.) számában ,,Háború esetén" cím alatt oly külpolitikai elmélkedést olvashattam, amely jövőbe látásával egyenesen megdöbbentett. Mielőtt a cikket egész terjedelmében közölném, engedtessék meg nékem az 1886. esztendő külpolitikai eseményeinek néhány szóval való vázolása. Franciaországban a német-barát Ferry-kabinet bukása után az ellentétes irány kerekedett felül; benne vagyunk a Boulanger-heccek esztendejében, mikorís a revanche vágya szinte a paroxismusig fokozódott a francia nemzet közvéleményében s egyre hangosabb az oroszokkal kötendő szövetség követelése Frankhonban. Kedvező is az alkalom, mert az önállóságra törekvő Battenberg Sándor bolgár fejedelem orosz intríkára történt elüzetésének okából Ausztria-Magyarország és Oroszország között az elűzött fejedelem utódának kijelölése körül a kulisszák mögötti diplomatiai küzdelem csaknem háborúra vezet. S az Oroszországgal való leszámolásnak a monarchiában igen tekintélyes pártja van. E pánszlávellenes csoport titkos vezére maga Rudolf trónörökös, kinek éppen 1886 őszén és telén legerősebb a háborús leszámolás elérése iránti tevékenysége. 1920ban publikált bizalmas politikai levelezéséből láthatjuk, mily hőn óhajtotta Rudolf trónörökös a pánszlávizmus patrónusának, Oroszországnak háborúban leendő legyőzetését. Dióhéjba foglaltan ez az 1886-ik esztendő kulisszák mögoiti külpolitikai sceneriája, mely a be nem avatottak előtt akkor persze teljesen ismeretien kellett, hogy legyen. S az alábbiakban szemlélhetjük, hogy mind e titkos diplomáciai ténykörülmények ismerete nélkül is mily találóan jellemzi a való helyzetet a „Háború esetén" című cikk szerzője. Valósággal megérzi és megjósolja előre a csaknem egy emberöltővel később kitörő világháborút. „Sötét felhők tornyosulnak a politikai láthatáron. Az Oroszországgal való háború 'elkerülhetetlen, bizonyos. A legelső ágyúdörgés a Néva felől meg fogja rázkódtatni Európát, s az oly mérkőzésnek lesz szintere, mint hajdan Attila és Timur Lenk idejében. Valamint akkoriban egy nagy s előttünk még nem egészen világos középázsiai esemény idézte elő a népvándorlást az ő összes borzadalmaival, úgy most a nemzetiségek századában, a szlávság s a civilizált Nyugateurópa koccan össze életre-halálra. Aggódva tekintünk a nyomasztó állapot elé, Oroszország óriási hadereje nagy súly a latban s Nyugateurópa harcszomjas nemzete a francia kész az ördöggel is szövetkezni, hogy vezérszerepét visszanyerje s Németországnak visszafizesse a vereséget. Az osztrák-magyír monarchia szláv népei immár nyiltan hirdetik, mint Barosics a horvát tartománygyülésen, hogy ,,mi szeretjük a szent Oroszországot s bámulattal tekintünk a nagy cár elé" — „azon pillanatban, midőn az első kozák ló patkója visszhangzik Bécs utcáin, az osztrák és magyar szlávokra a szabadulás /órája ütött." A cseh „Narodni Lísty", a „Politik", a ,,Zasztava"lapok nyíltan hirdetik ezen eszméket, s mi kétséget sem szenved, hogy Ausztria-Magyarország szlávjaíra csak akkor számíthatunk, ha az első döntő csatát megnyertük. Másként áll ez a Balkánon. Váratlanul itt Bolgárország emancipálta magát az orosz befolyás alól s nemzeti állammá vált; orosz pénz cselszövése nem dönthette meg e törekvéseket, s a rubelek nyomai más útra vezetnek minket: Szerbiába és monarchiánkba. Az Oroszországgal való háború esetén Szerbországban biztosan kiüt a forradalom Karagyorgyevics pártja által szítva, úgyszintén Boszniában és Crnagorában. A bosnyák-törökök nem hisszük, hogy hozzánk csatlakoznak, hiszen holttesteiken át léptünk a volt török tartományba, s így délen monarchiánkat egy ellenséges öv veszi körül, mely ha Oláhországot hozzászámítjuk, haderőnk tekintélyes részét kötendik le. Oroszországnak és Franciaországnak biztos az egymással való szövetsége és Olaszország, ha mutat is rokonszenvet irántunk, elég kétesen viseli magát, úgy, hogy benne nem bízhatunk meg föltétlenül. Számunkra csak a német szövetség marad fönn, melyet a francia revanchetervek paralizálnak, valamint Anglia is újabb németellenes politikájával. Ami harcterünk Lengyelország lesz; oda utal a geográfiai helyzet. A Kárpátok védfalul szolgálhatnak nekünk, délen a Duna; csak Szilézián keresztül nyitott az út Bécs felé és az oroszok mindenesetre erre fognak nyomulni. Győzelem és vereség közt választhatunk csak; előbbi esetben egy jól megszervezett lengyel fölkelés Oroszország ellen nagy horderejű lenne. Századokra hatna vissza, ha a szláv elönyomulást Középeurópa vissza tudná nyomni. De ha a monarchia veszt, akkor rombadől a monarchia s igaza lesz Barositsnak: az osztrák szlávokon csak akkor lesz segítve, ha Oroszország és szövetségeseik leverik a monarchiát, mely maga után vonná annak romlását s a szlávok korlátlan uralmát." Vesztett csaták szláv jaink fölkelését vonnák maguk után s attól tartunk, hogy már nem lesz erőnk két ellenséggel megküzdenünk: kül- és bel ellenségeinkkel" A sors szeszélye úgy akarta, hogy e prófétai sorok írójával a ki a délszláv történelemnek kitűnő ismerője, e tavaszon megismerkedjem Bécsben. Áldásos emberbaráti tevékenysége közben fájdalmas rezignációval gondol arra vissza, mennyi lenéző gúnnyal, s olcsó élcelődésnek tette ki magát e cikk megírásával. Kezdve a főispánon vármegyéjének csaknem minden befolyásos embere rémlátónak, fantasztának bélyegezte, s keserű vigasza maradt, hogy a jövő az ő „rémlátását" igazolta. Esete szomorú iskolapéldája annak, mily