Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 15-16. szám - A kormányhatalom erősödése Lengyelországban

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. augusztus 1—lö ben sem nagyon tenné magáévá, a jelek szerint, Románia új orientációját és nem egykönnyen cserélné fel a maga eddigi franciabarát irányát az olasz iránnyal, amit ha Románia nagyon erőltetne, ez ismét csak a kisantant bomlására vezetne. Ezeknek az ellenzőknek a táborában természetesen Bratianuék viszik a főszerepet, akik parlamenti helyzetüket a Maniu-féle nemzeti párttal vaíó fúzióval óhajtanák megerősíteni. A vonatkozó eszmecserék most vannak folyamatban. Ezalatt Avarescuék sem maradnak tétlenül, s ott akarják gyengíteni a Bratianu-féle liberális pártot, ahol ez legerősebben van megszervezve, t. i. gazdasági téren. Romániának tudvalevően úgyszólván minden nagyobb vállalata és pénzintézete a liberális párt érdekköréhez tartozik, ami érthetően nagy politikai befolyást biztosít a párt számára. Az Avarescu-kormány tehát most el akarja távolítani a román jegyintézet, a Banca Nationale éléről Oromulut, akinek január-! ban úgyis lejár kormányzói megbízatása s akinek távozásával megszűnne az intézet liberális színezete, maj d a liberális párt ipari érdekeltségeivel ellentétben agráralapon óhajt nagyobb mezőgazdasági hitelintézetet létesíteni. dt, A kormányhatalom erősödése Lengyelországban Irta Tomcsányi János Lengyelország új életre való feltámadása után elindult azok után a radikális jelszavak után, amelyek akkoriban a háború végén dominálok voltak egész Európában. Rendkívül széleskörű választói jog alapján hivták össze az alkotmányozó nemzetgyűlést, amely ehhez képest erősen radikális szellemben is dolgozta ki az ország alkotmánytörvényét. Az alkotmánynak megfelelően hozott radikális választójogi törvény, amely az ország minden állampolgárának huszonegy éves korától kezdve megadta a választói jogot és csupán huszonnégy évet követelt a megválasztandótól; olyan törvényhozó testülettel ajándékozta meg az országot, melynek semmi kilátása nem lehetett arra, hogy benne tartósabb többség alakuljon ki. A nagy kerületekben az arányosság követeimé-, nyei szerint listákkal történt választás tízenhét országgyűlési párt létesülését eredményezte. Ezekből csak a három jobboldali párt bizonyult képesnek állandóbb természetű programm kidolgozására, | míg a többiek csupa széthúzó, egymással torzsalkodó kis csoportokból állottak. Ilyen parlament mellett a kormányzás tartósságára gondolni sem lehetett, annál kevésbbé, mert a radikális alkotmány a központi kormányzatot megfosztotta minden hatalomtól és azt szinte egészben a munkaképtelen parlament kezébe tette le. Ezek az okok idézték elő ezt, hogy a lengyel kormány folyton változott és csak ritkán alakult olyan, amelynek a parlamentben többsége vcl+. Sikorski tábornok/ után, aki a köztársaság első megválasztott elnökének meggyilkolása után került kormányra, a jobboldali és a centrumpártok pórbálkoztak Witos kormányelnöksége mellett az ország ügyeinek vitelére. A földreform azonban megbontotta Witos prátját és a koalíció bukását idézte elő. Azután közel két évig Grabski parlamentenkívűlí kormánya vitte az ügyeket. Grabski rendezte az ország valutáját és látszólag egyensúlyba hozta az állami költségvetést, de mivel kizárólag csak fináncszempontból fogta fel feladatát, Lengyelország gazdasági helyzete úgyszólván felborult és maga alá temette Grabskít és kormányát. Azután Skrzynski gróf próbálkozott egy nagyobbkörű koalíció összehozásával, amelybe össze is kapcsolta a szélső jobboldaltól egészen a szociálistákíg az összes pártokat. Ennnek a koalíciónak lett. volna feladata az ország megingott háztartásának rendezése és a gazdasági krízis megoldása. Mihelyt azonban arra került a sor, hogy megjelöljék azokat a forrásokat, amelyekből a mutatkozó deficit fedezhető lenne, a koalíció pártjai összevesztek, a szociálísták kiléptek a koalícióból és így Skrzynski kormánya is megbukott. Ekkor megpróbálkoztak feltámasztani a régi koalíciót, amelyhez a nemzeti munkáspárt is csatlakozott és így pótlásra talált az a hiány, amelyet Witos pártjának szecesszionistái előidéztek. Az új kormány Witos Vincének, a mérsékelt parasztpárt vezérének elnöklete alatt a folyó év mnjus havának elején meg is alakult. Akkorára azonban a gazdasági krízis elég magas fokra hágott s természetesen a hadseregben is éreztette hatását. Minden irányban takarékoskodni kellett; Pilsudski József azonban semmiképpen nem látta megengedhetőnek, hogy a hadsereget is érintsék a takarékosság hullámai s különben is elkedvetlenítették a kormány egyes intézkedései s azért tettre határozta el magát. Hívei, akik különösen az általa annak idején szervezett légiók tagjaiból kerültek ki, lelkesedéssel csatlakoztak hozzá s május 12-én megtörtént az ismert katonai forradalom. Mindenki a diktatúra kikiáltását várta, a szélső baloldali pártok szociális változásokra törtek, de Pilsudski megelégedett a kormány eltávolításával és Woicziehowskí köztársasági elnök lemondásával. Ezután nyugodtan nézte, hogy a köztársasági elnök alkotmányszerinti helyettese vegye át az intézkedést, a sejm és szenátus az alkotmánytörvény rendelkezéseinek megfelelően új köztársasági elnököt válasszon, az elnök kormányt nevezzen ki s a kormány újból szóba álljon az országgyűléssel. Az új kormány első lépése a költségvetési provizórium elnyerése után az volt, hogy alkotmányjogi módosításokkal lépjen a törvényhozás elé s ezáltal a kormány és a törvényhozótestületek közt megingott egyensúlyt helyreállítsa. Az eddig érvényben volt lengyel alkotmány törvény szerint ugyanis a képviselőház bármely percben 'megbuktathatta a kormányt, de a kormánynak és az államfőnek nem volt módjában megkérdezni a nemzetet, helyesli-e a törvényhozás álláspontját. Az egyszer megválasztott országgyűlést öt éven keresztül, vagyis a mandátumok lejártáig nem volt módjában feloszlatni. Az államfő nem tehetett észrevételt a törvényhozótestületek által elfogadott törvényekre, az ő feladata puszátn az volt, hogy postáskodjék az országgyűlés és a nemzet között, vagyis az elfogadott törvényeket kihirdesse A parlament hónapokig elszórakozhatott a költségvetés tételein s a kormánynak ez alatt az idő alatt nem volt módjában megtenni a gazdasági helyzet javára szolgáló intézkedéseket. A kormány által az országgyűlés elé terjesztett javaslatok az alkotmánytörvény olyan módosítását követelték, hogy a törvényhozótestületek meghatározott időn belül legyenek kötelesek elintézni az eléjük terjesztett költségvetési javaslatokat, továbbá, hogy az elnök a kormány előterjesztésére az országgyűlést feloszlathassa és új választásokat írhasson ki s hogy szükség esetén a megalkotott törvényekkel szemben bizonyos mértékű vétójogot gyakorolhasson. Végül azt a jogot is követelte a köz- * társaság elnöke számára, hogy abban az esetben, ha a Ház nem