Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 10. szám - A nyersgumi szükséglet problémája az Egyesült Államokban

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. május 16 A Magyar Külügyi Társaság részéről az ibero-amerikai kapcsolatokon való fáradozással lévén megbízva, megkülönböztetett örömmel üdvözlöm és értékelem Sömjén Géza dr. ügyvédnek, :i Mexicói Egyesült-Államok budapesti tb. konzulának felolvasását. A távoli Mexicóról, a szerencsétlen véget ért Miksa császár környezetéhez tartozott barátainktól, rokonainktól kora ifjúságunk óta sokat hallottunk. Fontosságra, gazdaságra, természeti kincsekre még az óriási Brazília is alig vetekedhctik vele. Mert Mexicó a régi és új kultúrának ragyogó szépségekben bővelkedő találkozási helye. Az archeológia egyik Mekkája: valódi Egyptoma ez az Ó-Amerikának, ahol lépcsőzetes gúlák, hieroglifok, összentélyek, masszív paloták, keramikai remekek, ornamentikus szobrászati müvek a trópusok alatt lehanyatlott, szédítő magaslatú antik kultúráról regélnek. Mai napság pedig virágzó városai, pompás székesegyházai, monumentális középületei, hatalmas bányászata, ipara, kereskedelme, tudományossága, művészete, ötszáz újságja, százötven közkönyvtára, harmincnégy múzeuma mindennél hangosabban hirdetik, hogy az aztékok és spanyolok vérének modern örökösei nem hűtelenek az ősi hagyományokhoz. Sajnálatos tünemény, hogy hosszú idő óta, — mintha csak a vulkánikus tájék folytonos háborgása a kedélyekre is átragadt volna, szűnni nem akaró belvillongások, polgárháborúk dúlják a szép ország nyugalmát, s festik be vérrel történelme lapjait. Ezek a zendülések nemzeti hősöket, vaskezű diktátorokat, de egyúttal önérdekhajhászó kalandorokat is vetnek felszínre. Cortez, Hidalgó y Castillo, Iturbide, Porfirio Diaz, Madero, Obregon, Cruz, Pani, Tejeda s mások nevei eléggé ismeretesek. És szinte önmagától vetődik fel a kérdés: vájjon mily fejlődésrt nem lesz képes Mexicó, ha sikerül szert tennie a végleges békének az áldásaira, ha már folytonos zavargások közt is ily magasfokú fellendülést mutat fel? Nekünk, maroknyi kis nemzetnek élénk érdekünk, hogy e nagy nemzettel minél belterjesebb gazdasági és kulturális kapcsolatba jussunk. Az összeköttetés erkölcsi értékét le nem szállítja a majdnem antipodális, irdatlan nagy távolság. A Népszövetség intézményének a kebelében a földgömb legmesszebbfekvő népei is érvényesíthetik a jóakaratukat a kisebbségi kérdésben, s a békerevizió körül a mi javunkra. Elismeréssel kell megemlékeznünk Bánó Jenőről, Mexicó budapesti főkonzuláról. Főképp az ő fáradozásának volt a sikere, hogy a Miksa császár halálával megszakadt diplomáciai összeköttetése 3 monarkiának Mexicóval újra helyreállt. Bánó jelentősebb gyakorlati tevékenysége épp Ausztria gazdasági ellenállásán szenvedett hajótörést. Porfirio Diaz bukásával érdemes honfitársunknak is távoznia kellett helyéről. A Mexicói Egyesült-Államok jelenlegi tb. konzula, Sömjén, aki fáradhatatlanul munkálkodik kapcsolataink erősítésére. Jelentős kivitel létesítésével dicsekedhetik, több diplomás kivándorlónk az ő ajánlására találta meg boldogulását; s a bennünket felkereső mexicói vendégek ide irányítását is főképpen neki lehet köszönni. Legyen szabad remélnünk, hogy a maihoz hasonló, érdekes témájú tanulmányokkal a jövőben is felkeresi Társaságunkat. Az előadásért Eöttevényi elnök mondott meleghangú köszönetet a Külügyi Társaság nevében, hangoztatva, hogy a május közepén érkező mexicói vendégsereg látogatásának a megszervezésében Sömjén konzult igen nagy érdem illeti. A vendégek fogadásába belekapcsolódik a Külügyi Társaság is, nemzeti érdeket látva abban, hogy az előkelő vendégek jól érezzék magukat Budapesten. A nyersgumi szükséglet problémája az Egyesült Államokban Irta Kovács Árpád Csikúgó, április havában Az amerikai ipari termelés nyersgumi szükségletének a közelmúltban való óriási növekedése az Unió gazdasági életét súlyos probléma elé állította. Az automobilípar rohamos fejlődése, amely a nyersgumi feldolgozásában ma már 80',, -nál nagyobb arányban vesz részt, továbbá a rádió gyors terjedése és a gumípadlózás mind általánosabb használata, mint a nagy jólét közvetlen eredménye okai elsősorban a fogyasztás nagy emelkedésének, és ami szinte hihetetlenül hangzik, az amerikai nagyipar nem gondoskodott arról, hogy nyersgumi szükségletét saját ellenőrzésével fedezze, teljesen rábízván magát a külföldi termelésre. A kaucsukfa ugyanis tisztára tropikus növény, müvelése kiesett az itteni gazdasági tevékenység közvetlen hatásköréből, annál is inkább, mert a világháborúig az Unió produktív energiáit teljesen lekötötte saját óriási erőforrásainak kihasználása s mindaddig, amíg a külföld zavartalanul látta el az itteni piacot nyersgumival, nem forgott fenn semmi különös ok arra, hogy az illetékes körök figyelme a baj orvoslására terelődjék. A kaucsukfa őshazája Brazília ahol a gumit eredetileg vadon termelték minden különös művelés nélkül, meglehetős pusztító rablógazdálkodást űzve a trópusi őserdőkben. 20 évvel ezelőtt azsnban angol kezdeményezésre kiterjedt kaucsukültetvények létesültek a Maláj i-félszigeten és Ceylonban, a honnan rövidesen átterjedt Holland Keletindiába is. Ezek az ültetvények rendszeres munkával fokozatosan átvették a világpiac ellátását és a brazíliai gumit csaknem teljesen kiszorították. A legújabb adatok szerint innen kereken évi 350.000 tonna nyersgumi kerül forgalomba, amelyből jó kétharmadrész az angol kolóniákra esik s ha hozzávesszük, hogy az angol érdekeltségek befolyásukat a holland ültetvények java részére is kiterjesztették, bátran lehet állítani, hegy a világ gumiszükségletének ellátása ma már teljesen az angoloktól függ. A háború utáni nagy gazdasági konjunktúrát követő pangás a gumiültetvényeket olyan súlyos krizis elé állította, hegy az angoi kormány kénytelen volt közbelépni, hogy ezt a fontos gyarmati kultúrát a teljes romlástól megmentse. A gyarmati hivatal bizottságot küldött ki a kérdés tanulmányozására, amelynek javaslata alapján a nyersgumi termelés Ceylonban és a Maláji Szövetséges Államok területén 1922-ben a kormány ellenőrzése alá kelült. Céljuk volt a gumi árát a termelés korlátozásával szabályozni s azonkívül progresszív exportilletmények kivetésével tetemes kincstári jövedelmet is akartak biztosítani: természetesen a külföldi fogyasztók rovására. A szabályozás lényege abból állott, hogy a termelést leszállították a teljes kapacitás 60%-ára s ezen a nívón akarták tartani mindaddig, amíg a nyersgumi fontja (45 dekagramm) nem marad szilárdan 30 cent felett. Az áremelkedést később megfelelő mértékben akarta követni a termelés kibővítése. Ez az intézkedés azonban nem számolt a gumifogyasztás növekedésével. Amerikában a háború után ezen a terén nagy változások történtek, amelyek a gumiszükségletet ugrásszerűen emeliék, így a fentebb említetteken kívül különösen az u. n. ballon automobilabroncs forgalomba hozatala, amely most már csaknem kizárólagos használatnak örvend, s amelynek előállításához csaknem kétszer annyi nyersgumi szükséges, mint a régiélíez. S tekintve, hogy ma már közel 20,000.000 automobil szalad ballon abroncsokon az Egyesült-Államok területén, nem csoda, hogy a nyersgumi ara 1925 folyamán 40 centről 1 dollár 10 centre szökkent. Ez a. hirtelen hausse kínos hatást keltett az amerikai közvéleményben s alaposan felrázta az érdekelt ipari és kormányköröket a nyugalmukból. Amerika hirtelen ráeszmélt arra, hogy legnagyobb iparága, amely gazdasági vérkeringésének szinte a főeleme, teljesen ki van szolgáltatva a külföld, azaz az angolok diktátumának. A szaksajtó és a napilapok hosszú cikkben foglalkoztak ezzel a problémával, a szakkörök és ipari érdekeltségek számos konferenciát tartottak s végül a törvényhozás is foglalkozni kezdett a dologgal. Herbert Hoover kereskedelmi államtitkár a mult év végén a nyilvánosság előtt ismételten hangsúlyozta, hogy az amerikai fogyasztás nem tűrheti sokáig azt az anomáliát, kitérj eszk2dvén cikkeiben és beszédeiben