Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 10. szám - A rokon zűrjén nép autonómiája

1296. május 16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 A kormány többsége tehát igen bizonytalan és sokan biztosra veszik, hogy Uzunovics minden ügyessége hiábavaló lesz: harmadik kormánya nem éli túl május 14-ikét. Pasics semmi esetre sem azért adta át a hatalmat ideiglenesen Uzunovicsnak, hogy ezt a kormányt véglegesítse, viszont Pasics ellenségei sem nyugszanak meg abban, hegy Uzunovics kormánya azért maradjon egyelőre hatalmon, hogy adott percben átadja helyét Pasicsnak. KÜLÜGYI TÁRSASÁG Rovatvezető: Szakáts Kálmán dr. Radziwill hercegnő előadása " Appcnyi Albert gróf a Nemzetek Szövetségéről Radziwill Gabriella hercegnő a Nemzetek Szövetsége titkárságának tagja középeurópai propaganda utján néhány napot töltött Magyarországon és ez alkalommal május 12-én érdekes előadást tartott a Nemzetek Szövetségéről a Külügyi Társaságban. Az illusztris vendég előadásán Apponyi Albert gróf elnökölt, jelen voltak még a Külügyi Társaság elnöksége részéről Wlcssics Gyula báró, Lukács György és Pékár Gyula. A diplomáciai kart Werner von Lewetzow német birodalmi ügyvivő, H. Zaaty bég török követségi titkár képviselték. A nagyszámú és előkelő közönség soraiban ott voltak Szterényi József báró, Nemes Antal püspök, Nuber Sándor rk. követ és meghat, min., Rosenberg Auguszta, Geöcze Sarolta, Bonkáló Sándor, Száhlender Béla, Wladár Ervin, Józan Miklós, Kratochwill Károly, Eperjessy Árpád, báró Doberdói Breit József, dr. Pályi Sándor, dr. Staud Miklós, Hoehenbnrger Antal, Miskolczy Ernő, Vermes Béla, dr. Kirchknoppf Ernő, dr. Benyovits Lajos és sokan mások. Apponyi Albert elnöki megnyitójában meleg szavakkal üdvözölte Radziwill hercegnőt, majd röviden vázolta a magyar társadalomnak a Nemzetek Szövetségével szemben, az utóbbi tdőben kialakult felfogását. A Nemzetek Szövetségének eddigi magatartása sérelmeink irányában tanúsított eljárása — úgymond — a magyar közvéleményben sok csalódást keltett és a Népszövetség iránt táplált bizalmunk nagy mértékben megingátt. Ez a hangulatváltozás a Magyar Külügyi társaság munkájában és .működésében is kifejezésre jutott, amennyiben a közhangulat nyomására kénytelen volt a Társaság a Nemzetek Szövetsége melletti propagandát — legalább egyidöre — beszüntetni, ha egész létét nem akarta kockára tenni. A Nemzetek Szövetsége mai összetételében és szervezettében semmi biztosítékot nem nyújt a békeszerződések igazságtalanságainak orvoslására és megszüntetésére, nem kívánható tehát tőlünk, hogy Magyarországon ezidőszerinl népszerűsítsük ennek a szervezetnek az eszméjét. Apponyi Albert nagyjelentőségű elnöki megnyitója után Radziwill hercegnő tartotta meg előadását a „Nemzetek Szövetségéről", amelyet azzal kezdett meg, hogy sehol sem oly nehéz a Nemzetek Szövetsége mellett beszélni, mint Magyarországon, amely legtöbb sérelmének orvoslását várja ettől az intézménytől. Mindazonáltal a Nemzetek Szövetségét sok hibája, tökéletlensége ellenére sem lehet általában elitélni. A békeszerződéseket a győzők és legyőzettek kötötték, s nem a népszövetség égisze alatt jöttek létre. Ismertette azután a Nemzetek Szövetségének célját, szervezetét, eddigi eredményeit és jövő fejlődésének lehetőségeit. A Nemzetek Szövetsége most — Suttner bárónő elmés hasonlata szerint — az ellenségeskedés frázisában él, s csakis ennek legyőzése után valósíthatja meg igazi célját, hogy t. i. az egyes államok hatalmas, egységes szervezetnek szerves részeiként és alkotó elemeiként foglaljanak benne helyet. Ennek első feltétele, hogy a Nemzetek Szövetségének minden tagjában a háború szellemét a béke szelleme, a hatalom szavát a jeg szava váltsa fel. A Nemzetek Szövetsége melletti propagandát ennek az ideális elvnek szolgálatába állítva kéri Magyarország közreműködését ennek a két elvnek megvalósításához, amelyek érvényesülésétől függ leginkább Magyarország jövője. A számos érdekes epizóddal átszőtt nemes gondolatokban gazdag előadást élénk tetszéssel fogadta a szépszámú közönség. Az ülés Apponyi Albert gróf zárószavaival ért véget. Előadás Mexikóról A Külügyi Társaság külpolitikai szakosztályának április 29-én Eöttevényi Olivér dr. elnöklésével lefolyt üléfén Sömjén Géza dr., Mexico tiszteletbeli konzulja, tartott előadást, Szabadságharcok és forradalmak Mexicoban címmel. Az előadásra egészen megtelt a terem, s a jelenlevők közt láttuk Jósé Gallart Girbal spanyol konzult, Száhlender tábornokot, Körösi Albint, Zsombory Istvánt st. Sömjén előadásában kifejtette, hogy Mexicó első szabadságharcát Hernán C o r t e z spanyol inváziójával szemben vívta a XVI. század elején. A fejlett kultúrájú azték nép a legendás Montezuma uralkodóval az élén vitézül ellenállt a kincsszomjas spanyoloknak és sokáig tartotta a fővárost, Tenochtitlant, melyből a mai Mexicó lett. A hódítók ágyúi és acélfegyverei azonban végre is győzedelmeskedtek az aztékokon. A spanyol királyok 300 éves uralma és kiaknázó politikája következtében termékeny talajra találtak Mexicoban a nagy francia forradalom eszméi. Összeesküvő társaságokban készítették elő a második szabadságharcot, mely egy katolikus pap, Hidalgó, doloresi plébános kezdeményezésére és vezérlete alatt indult meg 1810-ben. A közel 12 évig tartó küzdelmet a cordobai béke fejezte be, melyben Spanyolország elismerte Mexicó függetlenségét. A spanyol hódító helyett azonban az új birodalomnak új ellensége támadt a mind hatalmasabb szomszéd, az Egyesült-Államok terjeszkedési törekvései folytán. Az 1835-ben kitört háborúban Mexicó elvesztette Texast és Kalifornia északi részét, de azokért jelentős pénzbeli kárpótlást kapott az Uniótól. Nem sokáig tartott a nyugalom. A spanyol koloniális éra alatt a klérus és a szerzetesrendek oly előjogokat szereztek, hogy a liberális J u á r e z-kormány már az ország függetlenségét féltette tőlük. Az új 1857-es alkotmány élesen szembefordult az idegenek és a klérus előjogaival, mire forradalom tört ki M ir a m o n generális vezetésével. Ez volt az amerikai belügy, melybe III. Napóleon csak azért avatkozott, hogy trónhoz juttassa Habsburg Miksa főherceget és ezzel kiengesztelje a villafrancai békében megalázott Ausztriát. Miként ismeretes, Napóleon csakhamar cserbenhagyta az új mexícói császárt, kit a diadalmas Juárez haditörvényszéke két tábornokával együtt halálra itélt és kivégeztetett Querétaroban. Mexicói felfogás szerint nem Juárezék voltak a forradalmárok, hanem a külföldről betolakodott párthívei. Juárez egyik tábornoka, Porfirio D i a z, közel 40 éven át volt ezután Mexicó automatikusan újra választott elnöke, valóságos koronázatlan császár, ki az államot gazdaságilag páratlan fejlődés felé vitte, de párthiveiből és főként az amerikai nagytőkésekből egy oligarchát termelt ki, melynek túlkapásai végre is az örökös elnök vesztét okozták. Az 1910-ben megindult Maderoféle forradalom mexicói szemüvegen át tekintve, szintén szabadságharc volt az oligarchák és különösen a külföldi vállalkozók hatalmaskodásai ellen. A világháború alatt dúltak Mexicó belsejében a legádázabb harcok, mert sem a porfiniárusok, sem az Unió professzor-elnöke, Wilson, nem nyugodtak bele a régimeváltozásba. 1917-ben Wilson már-már hadat izent Mexiconak, de végre mégis inkább az európai kalandra határozta el magát. Carranzát átengedte sorsának, megformulázta az új Monroe-elvet az ismert 14 pontban és annak alapján szerepet vállalt az európai háborúban, melyet váratlan beavatkozása — a mi nagy szerencsétlenségünkre — el is döntött. Obergon és a jelenlegi elnök. Plutarco Elias C a 11 e s, alatt Mexicó nyugalmát sem külső, sem belső ellenség nem zavarja és a természeti kíncsekkel dúsan megáldott ország akadálytalanul halad tovább a prosperitás útján. A figyelmet mindvégig lekötő előadást a hallgatóság nagy tapssal fogadta, majd Pázmány Zoltán egyetemi tanár, a Külügyi Társaság igazgatója kért szót.