Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 9. szám - Nemzetközi törvényszék?

WZb. május 1 kisebbségek elnyomása válaszfalat emelnek közénk. A Népszövetség eddig, a szanálásunkban való meglehetősen passzív közreműködésén kivül értünk vajmi keveset tesa. A magyar kisebbségek védelme elől eddig ridegen elzárkózott, sőt újabban a Mello Franco-féle törvényinterpretáció által a kisebbségek beolvasztását látszik célul elfogadni. A lefegyverzés, melyet a békeszerződések határozottan megígértek, a Népszövetség szembetűnő halogatással kezeli és tűri, hogy a győztes hatalmak folyton növelik fegyveres készségüket. A külpolitikai helyzetben némi javulást jelent a háborúért való felelősség kérdésének higgadtabb megítélése és a békeszerződésekkel és a Népszövetség működésével való elégedetlenségnek terjedése és — a locarnoi egyezmény létrejötte, de ez utóbbi, miután Németo.-szág felvétele a Népszövetségbe egyelőre meghiúsult, ma még végrehajthatatlannak tekintendő. Rosszabbodott a helyzet a nemzeti kisebbségek állapotának rosszabbodása s a Népszövetségnek c kérdés iránti bebizonyult közönye által. Továbbá azáltal, hogy a lefegyverzett és fölfegyverzett államok közti kiáltó ellentét mindinkább fokozódik. Ránk nézve rosszabbodott a helyzet az áldatlan frankhamisítási ügy által, mely mérhetetlen károkat okoz nekünk a külpolitikai vonatkozásokban. Ez ügyben legközelebb az illetékes bíróság fog dönteni; akármennyire bízunk bíráink? függetlenségében, tudjuk mégis, hogy ők a közvélemény erős áramlatai iránt érzéketlenek nem maradhatnak. Ezért szükséges külpolitikai szempontból oly egységes, erős közvélemény kialakulása, mely minden leplezgetési és mentegetést kísérletekkel szemben e bűntény kérlelhetetlen megtorlását követeli. A nagy koncepciójú s politikai helyzetünket minden irányban megvilágító előadást a zsúfolt terem közönsége mindvégig feszült figyelemmel hallgatta s a beszéd végeztével frenetikus tapssal köszönte meg. Utána Eöttevényi Olivér emelkedett szólásra, hogy a Külügyi Társaság céljáról és programmjárói szóljon. A Külügyi Társaság célja — úgymond Eöttevényi — társadalmi úton meggyőzni a világ közvéleményét a trianoni békediktátum rettenetes igazságtalanságairól és fájó sérelmeink orvoslásának szükségéről. E cél elérésére két út áll előttünk, amelyen párhuzamosan haladnunk kell: külföldi konferenciákon minél többször hallatni szavunkat a magyar ügynek állandó és kitartó védelmében; másrészt a magyar közönség külpolitikai tájékozottságának művelése, a külügyek jelentőségének felismertetése nemzeti megújhodásunk szempontjából. Az előbbi téren irányadó elvül a Külügyi Társaság nagynevű elnökének, Apponyi Albert grófnak a Társaság megalakulásakor nyilvánított kijelentését tartjuk szemelőtt, t. í. hogy a mi ügyünket külföldön és a nemzetközi forumokon csak úgy védhetjük kellőképen, ha be tudjuk bizonyítani, hogy a mi megcsonkításunkon elszakított véreink sorsán való segítés nem csak a mi érdekünk, hanem az európai béke és konszolidációnak is elengedhetetlen feltétele és követelménye. Ez a szempont hatja át a Külügyi Társaságnak azt a nagyhorderejű akcióját is, amelyet a nemzeti kisebbségek jogainak megvédésében és biztosításában kezdeményezett és ma is lankadatlan kitartással folytat. A Külügyi Társaság belföldi programja pedig a magyar társadalom egységes külpolitikai közvéleményének kialakítása. Tábort akar szervezni, egy hatalmas hátvédet, hogy amikor a messzi idegenben csatáznak a mi harcosaink a zöld asztal mellett érezzék azt, hogy a nemzet mögöttük van, látja az ő harcukat, figyelemmel kíséri őket és a maga láthatatlan lelki egysegével, erővel, kitartással bíztatja. Ennek a lelki egységnek megteremtéséhez kéri az áldozatkész egri társadalom segítségét, közreműködését ís, hogy a vidék szervezése minél előbb teljessé váljék. A lelkesítő szónoki készséggel előadott pregramismertetést lelkes tapssal fogadta a közönség. Utána Ambrózy Gyula emelkedett szólásra s „A békeszerződések és az igazi béke" című előadásában a következőket mondta: — A történelem tanúsága szerint háborúk után a béke, az alkotó munka korszaka szokott következni, ma azonban — bár sokat hallunk az igazságos világrendről, a békéről ós a gazdasági talpraállás megindításáról — a valóságban a győzőknél tovább tart a fegyverkezés túlzott folyatása s a nemzetközi feszültség, bizonytalanság légkörében élünk. Ha mindennek okát keressük, vissza kell mennünk az álbéke, az egészségtelen béke forrásához, a békeszerződésekhez, amelyek lényegesen mások, mint az eddigi békeszerződések voltak. Elsősorban más a mostani békeszerződések keletkezési módja, mert a világháború után nem volt békekongresszus, a két fél között nem voltak szóbeli béketárgyalások, hanem a győztes hatalmak egyoldalú ítélőszéket tartottak egyenként a legyőzöttek felett. Ehhez képest más ezeknek a békeszerződéseknek a tartalma, mint a régieké, mert a régi békeszerződéseket rendelkezéseikben bizonyos mérséklet jellemzi, míg a mostam békeszerződések egyoldalú és igazságtalan területi, gazdasági rendelkezéseket, sőt számos esetben egyenesen megalázó intézkedéseket foglalnak magukban. Végül eltérnek a mostani békeszerződések a regiektől az elérni kívánt cél tekintetében, mert amíg a régi békeszerződések arra törekedtek, hogy a megzavart hatalmi egyensúlyt helyreállítsák vagy legalább is valamely újabb egészséges egyensúlyhelyzetet alakítsanak, addig a mostam békeszerződések célja volt a győztesek részére a győzelem által elért mesterséges hatalmi pozíció állandósítása, intézményes biztosítása, egyrészt a jóvátétel gazdasági rabszolgaságával, másrészt politikai eszközökkel, nevezetesen a legyőzöttek le- • fegyverzése és a Nemzetek Szövetségének egyoldalú szervezése által. Ma tehát a nemzetközi helyzet egyensúlyozatlan, abban nem a hatalmi egyensúly, hanem az egyoldalú hatalmi súly elve érvényesül, ami egy még nagyobb bajhoz vezet, nevezetesen ahhoz, hogy Európaszerte hiányzik a lelkek egyensúlya is, mert a győzők lelkületén a legyőzöttek talpraállásától való félelem, a legyőzötteknél pedig a gyűlölet és az elkeseredés uralkodik. Ebben a sivár helyzetben csak az szolgálhat vigaszul, hogy a győzelem mámora lassanként elszállván, ma már kezdenek érvényesülni a reális gazdasági és politikai érdekek. Gazdasági téren a Dawes-terv, az osztrák és magyar népszövetségi kölcsön jelzik ezt az utat, míg politikai téren a genfi jegyzőkönyv és Locarno az újabb állomások, amelyek azonban még nem jelentik az egészséges béke légkörének megteremtését, mert ehhez az igazságtalan békeszerződések megváltoztatására van szükség. Az igazságos béke feltételeinek bekövetkeztéig a magyar társadalom feladata, kifelé erőteljes propaganda a háborús felelősség megdöntése és a békeszerződések revíziója érdekében, befelé pedig: bízni a magyar faj életképességében, az ezeréves magyar mult hatóerejében és — kitartani. Trak Géza polgármester köszönő szavaival lelkes hangulatban ért véget a díszülés, amely után Szmrecsányí Lajos érsek vendégül látta a Külügyi Társaság delegációját, s a város előkelőségeit. Az ebéd során Szmrecsányi Lajos érsek rendkívül meleghangú felköszöntőt mondott a Külügyi Társaságra, s annak nagynevű elnökhelyettesére Berzeviczy Albertre, akihez nemcsak rokoni, de sok évtizedes baráti kapcsok is fűzik. Mély hatást tett a jelenvoltakra, amikor Szmrecsányi érsek Berzeviczy Albertet, mint a kötelességtudás és az önfegyelmezés eszményképét üdvözölte, amely tulajdonságok épúgy megvoltak a gyermekifjuban, mint ahogy megmaradtak ragyogó tudományos és költészeti tevékenységének évtizedekre kiterjedő pályáján. A felköszöntőért Berzeviczy Albert megindult hangon mondott köszönetet. A Külügyi Társaság delegátusai ebéd végeztével Szmrecsányi Miklós ny. min. tanácsos, a művészlelkű író és műbarát lelkes és lekötelező kalauzolása mellett megtekintették a város nevezetességeit, majd az esti vonattal visszautaztak a fővárosba. Ruyssen professzor a nemzeti kisebbségekről A Népszövetségi Ligák Uniójának főtitkára Budapesten Érdekes vendége volt a minap a Magyar Külügyi Társaságnak és Budapesitnek: Ruyssen Tivadar bordeauxi egyetemi tanár, a Népszövetségi Ligák Uniója főtitkárának személyében. Ruyssen professzor április 23-án érkezett Budapestre, ahol balkáni útját megszakítva, a Külügyi Társaságban nagyjelentőségű előadást tartott a nemzeti kisebbségek helyzetéről. Ruyssen professzort az állomáson Poka-Pivny Béla igazgató várta és vezette a Gellért-szállóban fenntartott lakására. 24-én délelőtt Ruyssen főtitkár megtekintette a város nevezetességeit Techert dr. és Szakáts dr. titkárok vezetésével; látogatást tett a Mezőgazdasági Múzeumban, ahol Paikert Alajos igazgató üdvözölte, majd hosszasan elidőzött a Szépművé-