Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 9. szám - Nemzetközi törvényszék?

1926. május 1 MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 szeti Múzeum termeiben, ahol különösen a magyar remekmüveket tekintette meg alaposan. Délután hat órakor tartotta meg Ruyssen előadását a Külügyi Társaságban. Az ülésen Berzeviczy Albert v. b. t. t. elnökölt s megjelentek a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek tagjai is, köztük Clinchant francia követ Dcvigncn belga követ, gróf Franz Calice osztrák követ, Benzler német birodalmi követ, tanácsos, Hussein Zaoty Bey török követs. titkár, G. Clavels és Moser köv. tanácsosok. Berzeviczy az ülés megnyitásakor meleg szavakkal üdvözölte az illusztris előadót, továbbá a diplomáciai kar megjelent tagjait s kifejezte a Magyar Külügyi Társaság meleg elismerését azért, hogy a Népszövetségi Ligák Uniójának központja a mult hónapban Genfben tartott ülésén visszautasította azt a kísérletet, amely az egyik liga részéről arra irányult, hogy Magyarország a szerencsétlen frankhamisításból kifolyólag meghallgatása nélkül bevádoltassék a Nemzetek Szövetségénél. Kijelentette Berzeviczy, hogy az Uniónak ez a lojális eljárása nekünk meg fogja erősíteni viszonyunkat az Unióhoz. Berzeviczy Albert ezután átadta a szót az előadónak, akit felkért előadásának megtartására. Ruyssen professzor köszönetet mondott az elnöknek üdvözlő szavaiért, majd áttért előadására, melynek gondolatmenete a következő volt: A tárgy kiterjedt voltára való tekintettel nem szándékszik a nemzeti kisebbcégi kérdést minden részletében végigtárgyalni. Főképen a speciális kérdéseket, amelyeket különös tapintattal és hozzáértéssel kell, kezelni, nemkülönben a kisebbségi sérelmekre vonatkozó eljárást (procedure) szándékozik ezúttal mellőzni. E helyett inkább bizonyos történeti és filozófiai szempontokkal fogja a kisebbségi jogok modern jelentőségét és fontosságát megvilágítani. Előadó vázolja a nemzetiségi kérdés kifejlődését a római biodalom és a középkori kereszténység felbomlása óta, amellyel egyídőbe esett a mai modern államok megalakulása. Ezek az államok mindenkor teljes függetlenségük kialakítására törekedtek, amely törekvések azonban csak a XIX. század folyamán értek célhoz, amikor is több nemzet és nemzetiség felszabadult. Érdekes, hogy a nemzetiségi aspirációk a világháború alatt és óta még fokozottabb mértékben megerősödtek. A békekötések, amelyek a háborút befejezlók, a nemzetek szabad rendelkezési jogának nevében köttettek meg, s ez a kívánalom. az előadó szerint mai napig részben már meg is valósult. Azonban a népek önrendelkezésének ez az elve megvalósulási folyamatában sajátszerüen szembetalálta magát az állami függetlenség princípiumaival. Mindazok a nehézségek, amelyek a kisebbségi kérdéssel kapcsolatban felmerülnek, az állami függetlenség és a népek szabad önrendelkezési joga közti konfliktusra vezethetők vissza; míg az előbbi elv mellett szól az égés? európai történelmi mult, az utóbbi elvé, amely lassankint iparkodik kifejlődni s keresi a mag.t jogi formuláit, a jövő. Szónok ezután fejtegeti azokat a kényszerítő szabályokat s eszközöket, amelyeket a kisebbségek érdekében a Népszövetség igénybe vehet, ha az eddig elért eredmények után Ítéljük meg őket, azonban a helyzet bizonyo san sokkal rosszabb volna, ha — mondja az előadó — a Népszövetség nem kezeint a lehető legnagyobb tapintattal a kisebbségek érdekében a kormányoknál való közbelépés jogát. Ami a kiebbségek jövőjét illeti ez maguktól a kisebbségektől függ, amelyek a szerződések keretei között :i nemzeti kultúrájukat fent árthat jak, A világnak semmiféle hatalma sem kényszeríthet egy népet arra, hogy nemzeli öntudatáról lemondjon. Végeredményben előadónak az a véleménye, hogyha a Népszövetség nem is tette meg mindazt a kisebbségekért, amit tőle észszerűen ezirányban remélni lehet, ez csak annyit jelent, hogy a Népszövetség e téren még a kezdet nehézségeivel küzd, keresi a maga útjait és hogy veszede'mes ellenségei vannak. Tehát mindenek előtt ezt a Szövetséget kell megerősíteni és növelni erkölcsi tekintélyét, hogy majoritások és minoritások egyaránt teljes bizalommal fordulhassanak hozzá, mint a jog és igazság legfőbb megvalósulásához. Az előadás befejeztével Pékár Gyula meleg szavakkal adózott Ruyssen főtitkár mindenkori megértő és tárgyilagos eljárásának, a melyet a külföldi konferenciákon megjelenő magyar delegáció állandóan tapasztalt. Majd Berzeviczy elnök zárószóban hálás köszönetét fejezve ki az előadásért, kiemelte azt a meggyőződését, hogy bár Ruyssen kifejtett nézeteit nálunk is elismeréssel fogadják, semmikép sem lehetünk mi magyarok megelégedve a hivatalos Népszövetség Tanácsának a kisebbségi kérdésekben követett mai eljárásával, különösen pedig kifogásolta a MelloFranco brazíliai delegátusnak a kisebbségek beolvasztását mint végső célt kombinációba vevő felfogását, amelyet mi magyarok olyannak tekintünk, hogy annak elfogadása a világgal, kijátszása lenne az úgvnevezett legyőzött országoknak. Ha igazi békét akarunk — így szólt Berzeviczy, — akkor ezt a MelloFranco-féle ajánlatot vissza kell utasítanunk és komolyan kell foglalkoznunk gróf Apponyi Albertnek a hivatalos Népszövetség tavalyi ülésén előadott javaslatával. Előadás után Ruyssen professzor tiszteletére a Külügyi Társaság a Dunapalo|tában vacsorát adott, a melyen megjelentek az illusztris vendégen kívül Berzeviczy Albert, Pékár Gyula, Nemes Antal püspök, Paikert Alajos, Eöttevényi Olivér, Horváth Jenő, Pázmány Zoltán, Radisics Elemér, Heylmann Otthmár és Szakáts Kálmán. Ruyssen főtitkár 25-én balkáni útjára, Szófiába utazott. A Népszövetségi Ligák Uniójának legközelebbi közgyűlése Oxfordban lesz A németek visszavonták meghívásukat A Népszövetségi Ligák Uniójának legutóbbi konferenciája alkalmával a német Liga meghívására úgy határoztak, hogy az Unió idei közgyűlését Drezdában fogja megtartani. Tekintettel a genfi eseményekre, ahol tudvalevően megakadályozták Németországnak a Népszövetségbe való felvételét, a német Liga visszavonta meghívását, s most, hír szerint, az Unió vezetősége akkép döntött, hogy az idei közgyűlését Oxfordban fogja megtartani. Délszláv válság a végtelenségig (bj.) Az áprilisi szeszélyes időjárásnak méltó konkurrense támadt a délszláv belpolitikában. Március 31-e óta annyi a meglepő fordulat és a helyzet napról-napra oly bizonytalan, hogy azt lehet mondani, az elmúlt hónap belpolitikájában csak egy dolog volt állandó — a változás! A lapunk mult száma már regisztrálta Pasics bukásának körülményeit és az Uzunovics-kormány megalakulását április 8-án. Ügy látszott, hogy e kormány léte legalább a parlament összeüléséig biztosítva van. Pár nap múlva azonban már olyan jelenségek mutatkoztak, melyek közeli válságra vallottak. A radikális párt hivatalos lapja, a Szamouprava, vezércikkben leckéztette Rádicsot illoyáhs magatartása miatt a radikálisok iránt, az Obzor meg a szerb-horvát megegyezés zágrábi vezérorgánuma, vezércikkben követelte a hadügyminiszter távozását. Negyednapra Rádics Pakracon pártgyűlést tartott és beszédében élesen megtámadta Miletics Koszta közlekedésügyi minisztert a zágrábi vasútigazgatóságnál lévő szénpanamák miatt. Miletics e támadás miatt lemondott és nyilvánosságra hozott lemondó levelében azt írta, hogy lemond, mert nem akar többet egy asztalhoz ülni olyan bitang himpellérrel, mint