Magyar külpolitika, 1925 (6. évfolyam, 1-2. szám)

1925 / 1. szám - Távozó követek

1925. december., 1., — július tizennyolcadikán, — megalakult R. R.-kormány, (radí­kális-radicsiánüs koalició) a pa­rasztpárt vezérének kormányba lé­pésével kétségtelenül megerősö­dött- A király, a radikális-párt túl­nyomó része, a horvát parasztpárt és jóformán az egész ellenzék kü­lönböző okokból bár, de nagy egy­értelműséggel kívánták, hogy a horvát néptríbun a kormány tagja legyen- A király azért óhajtotta ezt, mert ezzel kifelé és befelé erő­sen dokumentálva lesz, hogy a horvát nemzet sorsát véglegesen az SHS-királyság sorsához fűzi; a radikálisok, mert ezzel Radics sa­ját személyében is leköti magát a szerb hegemóniát biztosító centra­lista vídovdání allkíohnány mellé; az ellenzék, mert azt óhajtotta, hogy Rádícs is teljes mértékben felelős legyen a R.R-kormány po­litikájáért és így pártjával együtt ő is lej árassá magát; végül Radics hívei azért kívánták vezérük mi­niszterségét, mert azt remélik, hogy egyéni súlyával mégis fel fog mutatni némi eredményeket pártja és a horvátság javára, amit eddig a négy parasztpárti miniszter nem tudott elérni. Még azok a radiká­lisok is, akik Pribicsevícs barátai — közéjük tartozik, úgy látszik, Pasics is — ha általában véve hely­telenítik is az R. R.-koaliciót, egye­lőre nem fognak nagyobb nehéz­ségeket csinálni, mert azt remélik, hogy Rádics így is lejárja magát, talán jobban, mintha az ő eredeti kívánságuk szerint" Rádics a teljes behódclásért épenséggel semmit setn kapott volna. Aki ismeri Rádics megbízhatat­lanságát, fékezhetetlen szónoki hajlandóságát, — most is mihelyt miniszterré lett egyórás expozéban ismertette programmját a sajtónak és a Hotel Paris ebédelő közönsé­gének és a programmban éppen ( elég fantasztikum van, — semmi- í féle titkot megőrizni nem tudó j szószátyárságát és minden pozitív alkotásra alkalmatlan demagógiá- | ját, alig tekinthet sok optimizmus­sal miniszteri működése elé. Hoz­zá kell ehhez venni, hogy minisz­tertársainak egy része állandóan gáncsot fog neki vetni és mindent el fog követni, hogy pártja és nem­zete részére semmit kivívni ne tudjon. Amíg Rádics paríroz Pa­sícsnak, addig játszhat míniszte­resdit,. amint szerepét komolyab­ban fogja venni, kormányválság lesz új választásokkal, ha Pasics a helyzetet Rádícs és pártja letö­résére érettnek fogja tartani, fbj.) Olvasóinkhoz Örömmel jelentjük olvasóink­nak, hogy a Magyar Külpolitika, hosszabb szünetelés után, ismét útjára indul, ezúttal mint a Ma­gyar Külügyi Társaság hivatalos lapja. Célunk továbbra is az, ami volt eddig: hogy független orgá­numként objektív bírálói is ismer­tetői legyünk elsősorban a bennün­ket környező államok külpolitikai eseményeinek; ' ezzel kapcsolatban minél szélesebb körnek adjuk meg azt a tájékozódást, amely nélkül sikeres országos politika el nem képzelhető és támogassuk 1 mindazokat, akik e programmon belül egy jobb jövő érdekében munkálkodnak. Munkatársaink sorában ott látható ezentúl is min­denki, aki akár politikai, akár köz­gazdasági téren számottevő ténye­zője ennek az országnak. Lapunk minden hónap elsején és tizen­ötödikén jelenik meg. Előfizetési árát a lehető legmérs ékelt ebbre szabtuk, hogy elterjedését ezzel is elősegítsük: egy évre 60.000 K, tagjainknak • 50.000 K. A fizetés megkönnyítése céljából jövő szá­munkhoz csekklapot csatolunk. A szerkesztőség és kiadóhivatal új címe: Magyar Külügyi Társaság, Budapest, V. Országház. Kérjük ol­vasóinkat, támogassanak bennün­ket azzal a szeretettel, amelyhez bennünket eddig hozzászoktattak. DIPLOMÁCIAI ÉLET Távozó követek Ha a mai Magyarország fájó szívvel veti ís egybe a multat a jelennel, meg van az a vigaszta­lása, hogy elérte a teljes függet­lenséget. Míg például a régi mo­narchia idejében, diplomáciai élet egyáltalán nem volt Budapesten, addig ma már — öt év óta — egy­re élénkebben bontakozik ki a ma­gyar főváros önálló diplomáciai élete. A békekötés, a forradalmak és a román megszállás után, 1920. augusztus 24-én nyújtotta át a kormányzónak, mint legelső akre­dítált követ a független Magyar­országon, Grácia Real vícomte spanyol királyi követ megbízóle­velét. Őt követték a többi álla­mok képviselői és ma már mint­egy 30 külföldi állam tart rendes diplomáciai képviselőt Magyaror­szágon. Ennek megfelelően ugyan­csak egyre táguló körben épült ki az utóbbi öt évben a mi diplo­máciai képviseletünk szervezete a külföldi államokban. A pesti társulat friss színekkel, új zamattal gazdagodott a kül­földi diplomaták jelenlétével, akik komoly és ünnepélyes alkal­makkor, de színházban, korzón, estélyeken és teákon ís, szereplő, jellegzetes alakjaivá lettek a fő­város életének. Öt év alatt ők és a pesti úritársaság megtalálták a barátságos harmónia alaphangját; megtalálták egymást. Á búcsúzó ősz ezúttal két nagy­hatalom követét is viszi el Buda­pestről. Az egyik: Francois de j Carbonnel francia követ, aki egy félévi íttartózkodás után búcsúzik i tőlünk. Amint ő maga kijelentette, az volt a törekvése, hogy Francia­ország és Magyarország között világosabbá tegye az atmoszfé­rát" és ez az igyekezete minden ténykedésében ís kifejezésre ju­tott. Sokan emlegetik szeretetre­méltó modorát és mindenki aki ismerte, sajnálja távozását. A közvélemény egy része összefüg­gésbe hozta távozását a magyar­francia kereskedelmi szerződéssel, melyet tudvalevőleg az érdekelt­ségek részéről sok kifogással il­letnek. De ez téves felfogás. Mint ! francia oldalról értesülünk a követ í családi okokból tér vissza Párisba ! és mint ő maga mondotta azért, i mert sok évi fárasztó külső szol­! gálát után hazavágyik. Carbonnet j miniszter különben kedves emlé­ket visz haza útibőröndjében a ,,lumíére" városába. Egy fénykép­albumot tele a magyar táj, a ma­gyar alföld, ég, erdő, portréival. A fotográfus '— a kis fia, akivel autótúrákon járta be Magyaror­szágot. Az új francia követ, aki már meg­kapta a magyar kormánytól az agrément-t, M. Clinchant lesz, aki ötvennégy éves, tapasztalt régi diplomata, de nem sokat dolgo­zott külföldi posztokon, hanem ízig-vérig hívatalnokember, évek óta vezeti mint sous-directeur a francia külügyminisztérium ázsiai és óceániai osztályát. Clinchant miniszter december folyamán fog­lalja el budapesti állását. Á másik távozó követ gróf W'élezek János, a budapesti né­met követ, akit a birodalmi kor­mány most madridi nagykövetté nevezett ki. Welczek gróf és fele­sége élénk részt vettek a buda-

Next

/
Oldalképek
Tartalom