Magyar külpolitika, 1925 (6. évfolyam, 1-2. szám)
1925 / 1. szám - Távozó követek
1925. december., 1., — július tizennyolcadikán, — megalakult R. R.-kormány, (radíkális-radicsiánüs koalició) a parasztpárt vezérének kormányba lépésével kétségtelenül megerősödött- A király, a radikális-párt túlnyomó része, a horvát parasztpárt és jóformán az egész ellenzék különböző okokból bár, de nagy egyértelműséggel kívánták, hogy a horvát néptríbun a kormány tagja legyen- A király azért óhajtotta ezt, mert ezzel kifelé és befelé erősen dokumentálva lesz, hogy a horvát nemzet sorsát véglegesen az SHS-királyság sorsához fűzi; a radikálisok, mert ezzel Radics saját személyében is leköti magát a szerb hegemóniát biztosító centralista vídovdání allkíohnány mellé; az ellenzék, mert azt óhajtotta, hogy Rádícs is teljes mértékben felelős legyen a R.R-kormány politikájáért és így pártjával együtt ő is lej árassá magát; végül Radics hívei azért kívánták vezérük miniszterségét, mert azt remélik, hogy egyéni súlyával mégis fel fog mutatni némi eredményeket pártja és a horvátság javára, amit eddig a négy parasztpárti miniszter nem tudott elérni. Még azok a radikálisok is, akik Pribicsevícs barátai — közéjük tartozik, úgy látszik, Pasics is — ha általában véve helytelenítik is az R. R.-koaliciót, egyelőre nem fognak nagyobb nehézségeket csinálni, mert azt remélik, hogy Rádics így is lejárja magát, talán jobban, mintha az ő eredeti kívánságuk szerint" Rádics a teljes behódclásért épenséggel semmit setn kapott volna. Aki ismeri Rádics megbízhatatlanságát, fékezhetetlen szónoki hajlandóságát, — most is mihelyt miniszterré lett egyórás expozéban ismertette programmját a sajtónak és a Hotel Paris ebédelő közönségének és a programmban éppen ( elég fantasztikum van, — semmi- í féle titkot megőrizni nem tudó j szószátyárságát és minden pozitív alkotásra alkalmatlan demagógiá- | ját, alig tekinthet sok optimizmussal miniszteri működése elé. Hozzá kell ehhez venni, hogy minisztertársainak egy része állandóan gáncsot fog neki vetni és mindent el fog követni, hogy pártja és nemzete részére semmit kivívni ne tudjon. Amíg Rádics paríroz Pasícsnak, addig játszhat míniszteresdit,. amint szerepét komolyabban fogja venni, kormányválság lesz új választásokkal, ha Pasics a helyzetet Rádícs és pártja letörésére érettnek fogja tartani, fbj.) Olvasóinkhoz Örömmel jelentjük olvasóinknak, hogy a Magyar Külpolitika, hosszabb szünetelés után, ismét útjára indul, ezúttal mint a Magyar Külügyi Társaság hivatalos lapja. Célunk továbbra is az, ami volt eddig: hogy független orgánumként objektív bírálói is ismertetői legyünk elsősorban a bennünket környező államok külpolitikai eseményeinek; ' ezzel kapcsolatban minél szélesebb körnek adjuk meg azt a tájékozódást, amely nélkül sikeres országos politika el nem képzelhető és támogassuk 1 mindazokat, akik e programmon belül egy jobb jövő érdekében munkálkodnak. Munkatársaink sorában ott látható ezentúl is mindenki, aki akár politikai, akár közgazdasági téren számottevő tényezője ennek az országnak. Lapunk minden hónap elsején és tizenötödikén jelenik meg. Előfizetési árát a lehető legmérs ékelt ebbre szabtuk, hogy elterjedését ezzel is elősegítsük: egy évre 60.000 K, tagjainknak • 50.000 K. A fizetés megkönnyítése céljából jövő számunkhoz csekklapot csatolunk. A szerkesztőség és kiadóhivatal új címe: Magyar Külügyi Társaság, Budapest, V. Országház. Kérjük olvasóinkat, támogassanak bennünket azzal a szeretettel, amelyhez bennünket eddig hozzászoktattak. DIPLOMÁCIAI ÉLET Távozó követek Ha a mai Magyarország fájó szívvel veti ís egybe a multat a jelennel, meg van az a vigasztalása, hogy elérte a teljes függetlenséget. Míg például a régi monarchia idejében, diplomáciai élet egyáltalán nem volt Budapesten, addig ma már — öt év óta — egyre élénkebben bontakozik ki a magyar főváros önálló diplomáciai élete. A békekötés, a forradalmak és a román megszállás után, 1920. augusztus 24-én nyújtotta át a kormányzónak, mint legelső akredítált követ a független Magyarországon, Grácia Real vícomte spanyol királyi követ megbízólevelét. Őt követték a többi államok képviselői és ma már mintegy 30 külföldi állam tart rendes diplomáciai képviselőt Magyarországon. Ennek megfelelően ugyancsak egyre táguló körben épült ki az utóbbi öt évben a mi diplomáciai képviseletünk szervezete a külföldi államokban. A pesti társulat friss színekkel, új zamattal gazdagodott a külföldi diplomaták jelenlétével, akik komoly és ünnepélyes alkalmakkor, de színházban, korzón, estélyeken és teákon ís, szereplő, jellegzetes alakjaivá lettek a főváros életének. Öt év alatt ők és a pesti úritársaság megtalálták a barátságos harmónia alaphangját; megtalálták egymást. Á búcsúzó ősz ezúttal két nagyhatalom követét is viszi el Budapestről. Az egyik: Francois de j Carbonnel francia követ, aki egy félévi íttartózkodás után búcsúzik i tőlünk. Amint ő maga kijelentette, az volt a törekvése, hogy Franciaország és Magyarország között világosabbá tegye az atmoszférát" és ez az igyekezete minden ténykedésében ís kifejezésre jutott. Sokan emlegetik szeretetreméltó modorát és mindenki aki ismerte, sajnálja távozását. A közvélemény egy része összefüggésbe hozta távozását a magyarfrancia kereskedelmi szerződéssel, melyet tudvalevőleg az érdekeltségek részéről sok kifogással illetnek. De ez téves felfogás. Mint ! francia oldalról értesülünk a követ í családi okokból tér vissza Párisba ! és mint ő maga mondotta azért, i mert sok évi fárasztó külső szol! gálát után hazavágyik. Carbonnet j miniszter különben kedves emléket visz haza útibőröndjében a ,,lumíére" városába. Egy fényképalbumot tele a magyar táj, a magyar alföld, ég, erdő, portréival. A fotográfus '— a kis fia, akivel autótúrákon járta be Magyarországot. Az új francia követ, aki már megkapta a magyar kormánytól az agrément-t, M. Clinchant lesz, aki ötvennégy éves, tapasztalt régi diplomata, de nem sokat dolgozott külföldi posztokon, hanem ízig-vérig hívatalnokember, évek óta vezeti mint sous-directeur a francia külügyminisztérium ázsiai és óceániai osztályát. Clinchant miniszter december folyamán foglalja el budapesti állását. Á másik távozó követ gróf W'élezek János, a budapesti német követ, akit a birodalmi kormány most madridi nagykövetté nevezett ki. Welczek gróf és felesége élénk részt vettek a buda-