Magyar külpolitika, 1925 (6. évfolyam, 1-2. szám)

1925 / 2. szám - Locarno jelentősége

1925. december 16. MAGYAR KÜLPOLITIKA 9 s néző demokratikus Oroszországgal való szövetség az ideáljuk. Ugyanezt hirdetik a lengyel szociálisták is. A lengyel forradalmárok agg vezére, Limanowski Boleslaw szenátor azt mondotta Csernovnak, az orosz forr.-szocíálisták egyik vezérének: ; . . ,.Életem vágya, a független Lengyelország megteremtése, teljesült. ... A régi Lengyelország gyűlölte Oroszországot, de ma illetve a bolsevizmus után . . . a két testvér nép baráti egyesülésén kell dolgoznunk . . . Talán utópiának, naiv hitnek tartják a szláv államok f ederáció ját, díe én 'meg vagyok győződve ennek a bekövetkezéséről, mert hosszú életem tanulmányai s tapasztalatai alapján erre a következtetésre jutottam." Még pár évvel ezelőtt a neoszláv gondolat megvalósítása lehetetlenségnek látszott, ma már nem tartom lehetetlennek, mert az útjában álló legnagyobb akadályok megszűntek s mihelyt valami nem lehetetlenség, komoly figyelmet érdemel annál is inkább, hisz egyes államok, mint pl. Cseh-Szlovákia a saját biztonsága érdekében szeretné megvalósítani s ennek a tervezett szövetségnek az első fontos láncszeme a Cseh-Szlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén királyság között kötött szerződés. A neoszláv törekvésekben igen nagy szerepe lesz Oroszországnak s azért első sorban ezt az orszá. got kell tanulmányozni s megismerni. A nyolcéves bolsevista uralom' fokozatosan tér vissza a jogrend állapotához s valószínű, hogy már nincs is olyan nagyon messzi az az idő, amikor teljesen megszűnik a diktatúra. A gazdasági téren; tett engedményeket a politikai engedmények fogják követni, hisz ma már az orosz lapok nyíltan tárgyalják a komunista párt egyik szárnyának azt a memorandumát, amely a demokratikus államformára való visszatérést követeli. A tanácsrendszer s a diktatúra fokozatos, bár igen lassú megszüntetése folyamatban van. Mik lesznek ennek a további következményei? Rövid előadás keretén belül nem bocsátkozhatom bele az egyes kérdések beható tárgyalásába. Célom csak az volt, hogy felhívjam a figyelmet a szláv s első sorban az orosz kérdés fontosságára s rámutassak arra, hogy nálunk még több figyelmet kellene rá fordítani, mint azt a nyugati államokban teszik, mert a mi jövőnk szoros kapcsolatban van a szlávság evolúciójával. Vége IDEGENFORGALOM Rovatvezető: Heylmann Ottmár A Magyar Idegenforgalmi Érdekeltségek Szövetsége A Magyar Idegenforgalmi Érdekeltségek Szövetsége i hármas nagy célt tűzött ki maga elé: Magyarország természetes szépségeinek kultúr tényezőit és gyógyító kincseit akarja minél szélesebb körben megismertetni Magyarország minden'lakójával, hogy ezzel lehetőén fokozza a belföldi vándorforgalmat; az elszakított részeken minden erővel odahatni törekszik, hogy hazánk iríinnél nagyobb vonzó hatással legyen az ottlakókra, és ezzel is szorosabbá fűzze az elszakított országrészeket Magyarországhoz; végül hogy felkeltse a külföldiek érdeklődését hazánk nagy értékei iránt és rábírja Őket arra, hogy bennünket mínnél, nagyobb számban meglátogatva ezzel Magyarországot is bekapcsolják a nemzetközi nagy idegenforgalomba. Hogy e célt mielőbb megvalósíthassa, csatlakozásra szólította fel a Szövetség mindazokat az egyesületeket és vállalatokat, jamelyek e munkájában segítségére lehetnek. Tömöríteni akarja a Szövetség égisze alatt a szállók, gyógyfürdők, források, szanatóriumok, vendéglők, kávéházak, utazási és idegenforgalmi irodák, közlekedési vállalatok, 'színházak, különféle szórakozó helyek, múzeumi és más kulturális szervezetek, fővárosi és vidéki képviseletek zömét. A Szövetség szorosan felépített bel- és külföldi propagandával támogatja, a magyar idegenforgalmat. Üzleti vállalkozásba egyáltalán nem bocsátkozik, hanem összefolyó erőként alturista módon és a józan gazdasági intenciók összekapcsolásával támogatja az idegenforgalom emelésére irányult összes törekvéseket. A szövetség elnöke dr. Némethy Károly v. b. t. tanácsos, ny. államtitkár; társelnökök Tasnádí Szűcs András h. államtitkár, Máv. elnökhelyettes Dr. Vámossy Zoltán egyetemi tanár, dr. Szabó Sándor udvari tanácsos, Glück Frigyes kormány főtanácsos, dr. Ováry Ferenc, a Balatoni Szövetség ügyvezető alelnöke; alelnökei: Bánó Dezső kormányfőtanácsos, a Balatonfüred Gyógyfürdő R. J T. vezérigazgatója, Bánlaky Géza, a Gellért fürdő és szálló vezérigazgatói a. dr, Jakab László a I Liget-Park és Svábhegy-szanatórium igazgató főorvosa, dr. Tausz Béla, a Gizella-telep [igazgató főorvosát ki egyszersmind ezen idegenforgalom szövetségnek ügyvezető teendőit is ellátja. A Budapest—Fürdőváros Egyesület december 19-én tartott választmányi ülésén József Ferenc királyi herceg mondott nagy érdekű elnöki megnyitó beszédet, amelyben hangoztatta az intenzív idegenforgalmi propaganda szükségességét és rámutatott arra, mennyire nem ismeri még Budapestet a külföld. 192f-ben nagy fürdőügyi és turisztikai kiállítás lesz Budapesten, ugyanakkor itt fog ülésezni az Interparlamentáris Unió kongresszusa is, már most meg kell tehát tenni, úgymond a szükséges lépéseket, hogy e két kiállítás síkerét a mértékadó tényezők támogatásával és a külföld kellő figyelmének felkeltésével biztosítsuk. Ezután Pékár Gyula üdvözölte a királyi herceget, mint a kiállítás elnökét, majd Szvierzsenyi Zoltán miniszteri tanácsos, a Fürdőváros Egyesület ügyvezető igazgatója ismertette a tervbe vett kiállítás eddigi előmunkálatait. Az előadáshoz számosan hozzászóltak. Az ülés után a választmány tagjai barátságos vacsorára gyűltek össze, melynek fényét a királyi herceg is emelte megjelenésével. X. Locarno jelentősége A locarnoí kölcsönös biztonsági egyezmény (treaty of mutual guarantee) fontosságát az angol közvélemény osztatlan, feszült figyelme is mutatja. Ezt nemcsak az egyezmény aláírásának ünnepélyes külsőségei, s az aláírásra siető delegáltakat együttérzése jeleivel kitüntető hatalmas londoni tömeg bizonyították igen beszédesen, hanem az angol közvélemény koronás képviselője, V. György király magatartása is élénken tanúsítja. Az aláírás reggelén jelent meg az uralkodó rendelete, mellyel J. Austen Chamberlain külügyi államtitkárt, a locarnoi konferencia és egyezmény kiváló tapintatú előkészítőjét és mediatorát, mondhatjuk: e pacifikatorius munka éltető szellemét a legmagasabb angol rendjellel, a térdszalagrenddel tünteti ki. Austen Chamberlain a harmadik a térdszalagrend lovagjaínak hosszú sorában, akit közrendű létére (commoner) ér e legnagyobb kitüntetés. Előtte csak Arthur James Balfour-t, a jelenlegi Earl of Balfour-t, valamint 1720-ban Horace Walpole-t érte