Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 47. szám - Enver basa ellenforradalma. Egy táborban a török nemzeti mozgalom vezérei - A fiumei kormány Vörös Könyve

Budapest, 1922 III. évfolyam, 47. szám Ára 10 korona Vasárnap, november 19. Szerkesztőség: VIII., Rökk Szilárd u. 31. Tel. J. 62—29. Kiadóhivatal: Budapest, József-körut 5. Tel. József 43. Előfizetési ára: Egész évre 480 korona. Fél évre 240 korona. Negyed évre 120 korona. Külföldre kétszeres ár Enver basa ellenforradalma Egy táborban a törölt nemzeti mozgalom vezérei A balkáni háboruk és a tripoliszi harcok alatt az egész muzulmán világ szemében Enver pasa testesítette meg a mohamedánság régi álmainak valóra válását. Legendás nemzeti hőssé lett. aki mindig ott és idejekorán bukkan föl. ahol a félhold egykori fényét! helyre kell állítani. A keleti népek előtt Enver semmit sem vesztett népszerüségéből azáltal, hogy a legutóbbi nagy mérkőzésből és éppen ebből a küzdelemből hiányzott, amely az önrendelkezést vívta) vissza a beteg) emberiként kezelt Törökország számára. Enver ezekben a holnapokban más hivatást töltött be. Olyan feladatot, amely a másikkal teljes összhangban áll s amely az előbbit kiegészíti. Kelet a keletieké és röviden Enver politikájának foglalata és cselekedeteinek rugója. Jelszó, amely az öntudatra éledő Keleten hatalmas visszhangra talál. Enver utóbbi küzdelmeiről az európai sajtó kevés, de minidig célzatosan koholt hireket kapott. Az értesülések egyrészt bolsevista forrásból származtak, részint az érdekelt hatalmak szócsövein keresztül kerültek forgalomba. Igy esett meg, hogy az egyik héten arról jött tudósitás. miszerint Enver pasa az orosz hadsereget az Urst-Urt sivatagon keresztül kergette és a Kaspi-tóig nyomult előre, a következő héten pedig Enver elestét jelentették a táviratok. Csak nemrég érkezett meg Helsingforson át a halálhir hiteles cáfolata Londonba, ahol ugy tudják, hogy Enver kibékült a szovjetkormánnyal és a perzsa határszélen találkozott Musztafa Kemallal. A Downing-Street értesülése szerint e találkozás a kemalisták és enveristák teljes megegyezésére vezetett. A török nemzeti mozgalom vezérei tehát ismét egy táborban vannak, ha ugyan egyáltalán volt e táborban széthuzás. A Középázsiában márciustól szeptemberig végbement eseményekről egyik legutóbbi cikkében picire Bruneau közöl részleteket. Nehéz volna azt állítani, hogy ez, a cikk minden elfogultságtól mentes, de mindenesetre tartalmaz ismeretlen és érdekes adatokat, amik — a szerző kommentárjai nélkül — itt következnek. Az események a hagyományos angol-orosz ellentétben gyökereznek Az orosz szovjetkormány ebben a tekintetben ragaszkodik a hagyományokhoz s azokon a területeken, ahol az orosz és angol érdekövek érintkeznek. tat, melynek Bokhara a középpontja. Adzsariban Bruneau szerint Kemal és Enver közt nézeteltérések merültek föl s a Karsbam létrejött orosz-török egyezmény egyik szakasza értelmében Enver elvonult onnan. A volt hadügyminiszter akkor Moszkvába utazott. A szovjetkormány ismerve Enver óriási tekintélyét a mohamedánok előtt, megbízta őt külön kiküldetéssel a basinacsi törzshöz, amely Ferganában és Bokhara keleti részién a vörös csapatokat már négy év óta sakkban tartja. A szovjetkormány azonban elszámította magát, mivel Enver pasa februárban Taskendbe érkezvén, nyomban a fölkelők élére állt. elfoglalta Turkesztán és Bokhara egy részét és Szamarkand ellen vonult. Május 19-én ultimátumot intézett a moszkvai kormányhoz, amelyben követelte, hogy a vörös hadsereg ürítse ki Turkesztánt. Bokharát és Khivát. A szovjetkormány nem tett eleget a fölhívásnak s a hadiszerencse elpártolt Envertöl. Julius közepén közölték az orosz lapok, hegy a fölkelők GishDuvan, maid Nur-ata falainál vereséget szenvedtek s e városokat a vörös csapatok visszafoglalták. Az ellenforradalmi csapatokat kiszorították a gyapottermő vidékről s azok a Hisszar-hegységbe vették be magukat, ahol összeköttetésbe jutottak Fergana szénben és kőolajban gazdag vidékével. A Hisszar-hegység 400 km. hosszu és 5000 méteren fölül emelkedő csúcsai vannak. A vörös hadsereg a hegy-, vidékre már nem merészkedett be. Szeptember 15-én Csicserin egy intervjuban már, pöffeszkedve jelentette ki, hogy: „Enver kísérlete meghiúsult és nem talált rokonszenves fogadtatásra a Nyugatra emigrált intellektueleknél sem, sőt magában Törökországban is elitélik e kalandot. Bokhara területéből a rebellisek csak a keleti részek járhatatlan hegyvidékeit tartják (kezükben és Ferganában a basmacsik tekintélyesebb törzsfőnökei is a vörös hadsereghez pártoltak. Sikerült helyreállítanunk az összeköttetést azokkal az orosz katonai őrhelyekkel, amelyek a Pomir magas fensikján a cárizmus óta elszigetelten maradták meg. " Egy Allahabadból _a Times cimére föladott távirat nagyjában megerősiti a vörös diplomata kijelentéseit. Pierre Bruneau nem tudja megbocsátani Envernék, hogy Hindenburg és Ludendorff oldalán harcolt s a szovjet ellen vivott szabadságharcát Angliának tett szolgálat gyanánt fogja föl. Idézi Kuzniacsov müvét, amely azt irja, hogy Enver pasa Timur Lenk szerepére vágyik s végül kijelenti, nak biztositására küldöttek ki. semlegesen viselkedtek. Az autonomista párt vezetői csak ugy menthették meg életüket, hogy Jugoszláviába menekültek át. Szerencséjükre a választási jegyzőkönyveket megtudták menteni, ugy, hogy a választási eredmény kihirdetése ellen jogos kifogás nem emelhető. Fiuméban ettől kezdve egészen 1921 október 5-ig szünetelt az alkotmányos élet, mig nem a jelzett időben az olasz kormány lehetővé tette a megválasztott costituente összehívását. Az alkotmányozó gyülést Amantea tábornok, a rendfentartásra kirendelt csapatok parancsnoka proklamációval nyitotta meg; A costituente első ülésén Zanella Richárdot Fiume állam ideiglenes fejévé és a törvényes kormány elnökévé választotta meg. A kormány már megalakult, és megkezdte müködését, amikor október 7-éh a Bolletino ufficiale-ben, amely nem a kormány és nem az államfő hivatalos lapja volt — október 4 ére antedatálva és Amantea tábornok aláírásával egy dekrétum jelent meg a fiumei „ideiglenes kormány'' nevében!. Ilyen kormány azonban Fiuméban, sohasem volt. Amantea dekrétuma Fiume kikötőjét és vasutait lefoglalta és igazgatásukat olasz hatóságokra bizta. A fiumei kormány nyomban szóbeli tiltakozást jelentett be Amantea világ pestise" név alatt fog szerepelni. A muzulmán világ azonban ugy véljük, egészen másképp hangzó epitheton ornans-szal fogja megtisztelni Etnvert, akit máris legendás hősei közié sorol s akinek, hisszük, a török függetlenségi mozgalom történetéiben még sok szerepe lesz. A fiumei Kormány Vörös Könyve A márciusi államcsíny elözményei — A Zanella-kormány második menekülése Fiuméböl Fiume története uj fejezet elé érkezett a nacionalfascisták és D'Annunzio legionariusainak leguiabb mozgósitásával. A fascisták a susáki vonalon helyezkedtek el, ami nyilvánivaló demonstráció Jugoszláviával szemben s nem lehetetlen. hogy a santa-margheritai szerződés ratifikálását ismét elodázza. A forradalmi elemeik ujabb mozgolódása élénk remineszcenciákat ébreszt Fiuiméban, amelynek sorsa nem tud nyugvópontra jutni. A visszaemlékezéseket eleven erővel táplálja egyes tiltott, tehát annál inkább olvasott könyv, a Libro Rosso, amelyet Fiuméban nyomtak és megjelenése alkalmat szolgáltatott zajos jelenetekre s a nyomda elleni támadásira. A fascisták azonban későn érkeztek s a füzet megjelenését már nem tudták megakadályozni. A Vörös könyv a Zanella-kormány diplomáciai iratváltását tartalmazza az olasz kormánnyal, hatóságokkal és a sajtóval. Az ízléses megjelenésü füzet fehér címlap járni a szöveg piros nyomásu. Egyéb vörös nincs is a Vörös könyvön, melynek előszava nyilván Zanella gyakorlott tollából került ki és erős drámai aláfestéssel okolja meg a kiadvány cimét: e könyv, amelynek szinét a fiumei polkülön muzulmánbarát politikát foly.. gárok testvérgyilkos gonosztevők acéliától és ólomgolyóitól kiontott vére adja meg" — irja a bevezetés. A fiumei Vörös könyv 26 diplomáciai jegyzék és távirat, szószerinti szövegét hozza nyilvánosságra. Sok ismeretlen adat sorakozik föl egymásután, hogy bepillantást engedjen a „független" Fiume sorsának hullámzásába. A következőkben ezeket az adatokat ismertetjük a távoli szemlélő teljes tárgyilagosságával. Az egész könyvön végigvonuló keserü hang helyenként szenvedelmes kitörésekre ragadtatja. magát, amiket itt, mellőzünk. A fiumei államot a rapallói szerződés negyedik szakasza még 1920 november 12-én megalakította, de Fiume népe az osztrák-magyar monarchia összeomlása után csak 1921 április 21-én nyilvánithatta ki először saját akaratát. A lakosság az idegen elemek erőszakosságai ellenére impozáns többséggel az autonomista párt listájára adta le szavazatát. Alig hogy a párt, amely Fiume bennszülött lakosságát foglalja magában, győzelemre jutott, az idegen elemek beletaszították Fiumét a D'Annunzio-féle interregnumba. Ezek fegyverrel szállották meg a várost, erőszakoskodásokat rendeztek, szétrombolták az urnákat és elégették a szavazólapokat. A karabélyosok, akiket a választás szabadságátábornoknál és Castelli ügyvivőnél, majd — mikor ez eredménytelen maradit — az olasz kormányhoz intézett jegyzéket. Október végén Zanella Rómába utazott, azonban sem ebben a kérdésben, sem a pénzügyi tárgyalások folyamán nem ért el eredményt. Hazatérése után megállapíthatta, hogy a helyzet naponta sulyosbodik és hovatovább veszélyes lesz. A fiumei kormánv a helyzetre való tekintettel fölkérte az olasz kormányt, hogy a rend fönntartását addig is biztosítsa, mig saját rendőrségét, megszervezi. Egyidejüen hozzálátott, hogy Fiume közigazgatását és gazdasági életét! szabályozza. Az SHS kormánnyal tárgyalást kezdett Fiume és a délszláv állam kereskedelmi összeköttetésének helyreállitására. A középülelek helyreállítását és egyéb közmunkát is tervbe vettek s erre a célra 16 milliót irányoztak elő. A szükségmunkákból azonban nem lett semmi, mivel az olasz kormány a 20 millió lira előleget nem folyósította. A gazdasági helyzet folyton sulyosbodott, a remény napról-napra csekélyebb lett az iránt, hogy az egyezményben megigért összeget a kormány rendelkezésére bocsátják. Ezenfelül a turbulens elemek nagyban készülődtek a föl forgatásra, ami ellen a rend biztosítására hivatott hatóságok semmi intézkedést nem foganatositottak. Az olasz hatóság nem járult hozzá a' fiumei kormánynak a newyorki Standard Oil Company-val kötött szerződés végrehajtásához sem. amely a lakosságot ujabb 15 millió lira közmunkához juttatta volna. Január 31-én Zanella elnök ellen bombamerényletet kíséreltek meg s a Vörös Könyv állítása szerint a merényletet ugyszólván a nyilvánosság előtt készítették elő anélkül, hogy megakadályozására bámi történt volna. Azt, aki a harmadik bombát eldobta, szabadlábra helyezték. Csodának nevezFelelős szerkesztő: RADISICS ELEMÉR Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai hetilap Megjelenik minden vasárnap reggel.