Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 47. szám - Turkesztáni emlékeim

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1922 november 19. hető, hogy ez a bomba Zanellát és Blasickot nem ölte meg. Az egész február hó folyamán nyíltan folyt a szervezkedés a fegyveres lázadásra s a (kormány hiába könyörgött nap-nap után erélyes elárásért és hiába intézettt figyelmeztetést. Saját fegyveres ereje nem volt. pénztárai üresek voltak s igy a felforgatók szabadon készülhettek elő. Ilyen körülmények közt érkezett el a véres március 3-ika, a Zanella-kormány második menekülésének napja. A csatározás még előtte való este megindult A Lascisták a kormányzói palotára hét bombát vetettek s megtámadhatják az őrizetére rendelt városi rendőrséget, amely ez alkalommal egy halottat vesztett. A támadást épp ugy, mint a drenovai rendőrállomás ellen intézett megrokanást visszaverték ugyan, de a következő nap a kormány vereségével végződött. A Vörös Könyv bevezetáse keserű szemrehányást tesz a karabélyosoknak, akik tétlenül nézték az eseményeket. A bevezetés névtelen szerzője megemlíti, hogy a történtek a fiumei polgárság körében teljesen lerontották azt a hangulatot, „amelyet az autonomista párt harminc évig ápolt s amely a világháború alatt és az osztrákmagyar monarchia összeomlásakor oly csodálatraméltó módon nyilatkozott meg". Végül az olasz sajtóhoz fordul és kikel a vádak ellen, amelyekkel a külföldi közvélemény előtt a fiumei kormány, a párt és a costituente tagjait elhalmozták. Utal a júniusi scuriginei esetre, amelyet a fölforgatok akkép rendeztek, hogy a délszláv kormány előtt a fiumei kormányt kompromittálják. A costitiuente és a kormány távol a hazai területtől. Portoréban székel — irja a Vörös Könyv — ési várja a jövő fejleményeket. A közölt okmányok — véli a szerkesztő — minden illetékes tényezőt meggyőzhetnék arról, hogy a fiumei kérdés végleges és sürgős megoldósa nemcsak a borzalmas martiriumot szenvedő lakosságnak". hanem Oaszországnak és Jugoszláviának is legtöbb érdeke, Zanella most Londonban van s egy intervljuban ugyanezeket 'hangoztatja, mialatt Fiuméban az ujabb, de nem utolsó fölvonás meg kezdődött. gy nyen megerősödött. Franciaország törökbarát orientálódását azután nem szívesen nézték az angolok, akik viszont a görögöket ugratták bele a hár borúba, amely mint ismeretes, a mudániai értekezlettel végződött s amelyet különösen a mohamedán népek nemzeti győzelemnek tekintenek. Törökország felszabadításának nagy munkájában vezető szerepet vittek első sorban Musztafa Kemal, az akkori konstantinápolyi kormány kisázsiai hadsereg felügyelője, továbbá Iszmet Rifaat, Kazim Kara Bekir és Nureddin pasák. Később hozzájuk csatlakoztak még Bekir Számi bég, Rahmi bég, Abdullah Szubhi bég, Hadji Adil bég, Djerol Eddin Nari bég, Jusszuf Kemal bég, Adnán bég és még számosan az egyszerű s nagy állású török államférfiak közül, akik nemzetük megmentése érdekében lelkesedéssel csatlakoztak a mozgalomhoz. Musztafa Kemal pályafutása. De valamennyi közt legjelentősebb szerep jutott Musztafa Kemalnak, aki 1881-ben született Szalonikiben, polgári családból, az atyja vámhivatalnok volt. Apját korán elvszitve, anyjával Mondsztirba költözött, ahol elvégezte a katonai alreáliskolát, majd a konstantinápolyi hadiakadémiát is sikerrel befejezve tanulmányait, két évig Szalonikiban és Szíriában teljesített szolgálatot. A tripoliszi háborúban és az emlékezetes júniusi forradalomban szerzett érdemei elismeréséül a szófiai követséghez osztják be, mint katonai attasét. A világháború kitörésekor innen csapatszolgálatba megy. Eleinte a szíriai és kaukázusi fronton küzd, mignem a hadvezetőség a Dardanellákhoz vezényli. Itt szerzi meg legnagyobb kitüntetését, von Sanders Liman basa ajánlatára tábornokká és basává nevezi ki a szultán. A nemzet pedig ez év tavaszán tüntette ki a voltaképpen csak uralkodókat megillető cimmel, a nagy nemzetgyűlés Musztafa Kemal basát, „Ghazi"-vá nevezte ki. Ez a Kemal inditotta meg a török újjáéledő mozgalmat. A győzelem napján nemcsak Szíria és Palesztina, de India és Egyptom is ünnepelt. S a hidzera év számitás szerint Muhavram hónap 16. napját országos és keleti mohamedán ünneppé nyilvánították. E napon az indus 'kalifátus középponti bizottsága üdvözlő levelet küldött Musztafa Kemal basának, az angol kormánynak pedig egy memorandumot, amelyben arra kérik, hogy a törökökkel igyekezzék engedékeny politikát folytatni. A bizottság küldöttsége felkereste a fegyházban Ghandi-t is, aki örömkönnyekkel vette tudomásul Kemal győzelmét. — Higyjétek el, — mondja a börtönben sínylődő nemzeti hős, — az indus mozgalom nagyot lépett a győzelem felé és higyjétek el, hogy amíg Törökország független marad, addig sértetlen marad a hindus egység. Mit követelnek a törökök? A törökök egyedüli követelése a teljes és feltétlen függetlenség. Kemal támogatja továbbá az egyiptomi nacionalisták törekvését és kívánságát, melyeknek proklamálásáért az angook Zaglul basát Gibraltárban internálták. (A zaglulisták ugyanis ugyanugy nacionalista eszmékért küzdenek, mint az angoraiak és semmiféle tárgyalásba nem bocsátkoznak addig, amíg Egyiptomban egyetlen egy angol katona is van. Követelik az angol fenhatóság alatt lévő Szudánnak Egyiptomhoz való csatolását és hogy a Szuezi-csatorna ellenőrzése Egyiptomra ruháztassék. ) Az indus kalifatusi központi bizottság legutóbbi Bombayban tartott értekezletén is ilyen szellemű határozatot hozott. Értesítette Kemált, hogy amíg a török kérdésben Anglia és ő megtartják eddigi álláspontjukat, addig mindenkor számithat a 80 milliós mohamedán-indus nép fegyveres támogatására. A kalifátus kérdése. A török állami éleinek az uj viszonyok között beálló vátlozásairól hitelei híreink még nincsenek. Az angol és francia lapok jelentései szerint az angorai kormány hol meg akarja fosztani VI. Mehmed szultánt trónjától, hol az egész ottomán dinasztiát akarja detronizálni, máskor meg azt irják, hogy csak világi jogait akarják elvenni, egyházi jogait és hatalmát sértetlen nül hagynák meg. Mind e hirek, isméTurkesztáni emlékeim Irtai a Magyar Külpolitika sámára Kovács-Karav Ernő dr. volt országgyűlési 'képviselő. Hadifogságom alatt sok érdekes dolog történt velem, azonban nem mindegyik bír a köz szempontjából fontossággal. Ezért most csak azokat a benyomlásaimat válogatom ki. amelyek nemzeti feladataink lelvélgzése teikintetében értékesek. Apponyi Albert, gróf vezetésével lelkes férfiak egész serege működik azon, hogy a művelt nyugat közvéleményét részünkre megnyerje, s mutat fel e térén mind nagyobb eredményeket. Azt hiszem, nem esem túlzásba azzal az állítással, hogy a megcsonkítás ellenére súlyunk a külföldön nem csökkent, sőt talán növekedett.. Azonban nem volnánk erre az erédményre érdemesek, ha tekintélyünket csak a magunk javára akarnók kihasználni, s ha nem volnánk tisztában azzal, hogy a nemzetlek életében is a nagyobb képességek nagyobb feladatok elvégzésére köteleznék. Azt az általánosan ismert: szólamot, hogy: noblesse oblige, Liszt Ferenc, igy variálta: genie oblige. A magyar nemzet is. midőn eltagadhatatlan 'képességei folytán mind nagyobb (helyet foglal el a nemzetek társaságában, kell, hogy érezze a kötelezettséget: terjeszteni a kultúrát a hatása alatt álló területeken és fajoknál. Az alatt a hét, évet meghaladó idő alatt, melyet otthonomtól távol töltöttem, láttam. hogy ily irányban Keleten óriási tér nyílik sziámiinkra. Közlöm tehát hadifogságom emlékeiből azokat a részleteket, melyek mutatják, hol és mit kell tennünk, ha feladatunkat teljesiteni akarjuk. Magyarországtól kezdve, egész Japánig: széles sáv húzódik, melyet vagy turáni fajok, vagy oly népek laknak, melyeknek véréhez keveredett turáni vér. Történettudósok vitatkoznak ugyan a felett, hogy az ukrajnai nép vére felében, vagy kisebb részben mutat-e fel turáni vérkeveredést, azonban aki megismerte e nemzetet, annak lehetetlen tagadni, hogy mind a népmesékben, mind pedig az egyesek egyéniségében sok a velünk rokon vonás. Ukrajna évszázadokon át volt helye azoknak a harcoknak, melyek először a tatárok és szlávok, később a törökök és a lengyelek vezette szlávság közt lefolytak. Lehetetlennek kell tehát tartanunk, hogy e területen akármelyik faj is. megmaradt volna a maga tisztaságában. Ukrajna után már tiszta turáni fajok következnek: a tatárok, kirgizek, mongolok. A kirgizeik egy ága délnyugat felé 'kanyarodott le s Nyu'gat-Turkesztán népességének tekintélyesi részét képezi. Épp ily tiszta turáni faj a turkmen nép, míg a szárt és üzbég több fajnak keveredéséből állott elő. Nem szándékom itt tudományos fejtegetésekbe merülni. Ennyit is azért tartottam szükségesnek előadni, hogy megokoljam miért fejtettem ki nagy buzgalmat e népek lelkivilágának. nyelvének, művészetének és gazdasági viszonyainak tanulmányozásában. Bizalmukat meglepő gyorsan megnyertem. Érintkezésünk azzal kezdődött, hogy célul tüztem ki a turkesztáni mosé faragott nagy kapujának lerajzolását.. A moséban egy, a XII. században élt mohamedán szent van eltemetve családijával, t. i. feleségével, gyermekeivel és lovával. Ezért zarándokolnak ide messzié földekről az igazhivők. A zarándokoknak vezetőkre, előimádkozókra van szükségük. Van is ilyen tiz-tizenkettő. Mikor szabadak, a kapu előtt töltik idejüket. Természetes. hogy rajzolásom' felkeltette figyelmüket s egyúttal büszkeségtikeli is. Más szemmel nézték azt az „ausztrickit", aki oly nagy gondot fordít moséjuk díszeinek másolására. Nemzeti büszkeségem nem tűrte az ausztricki elnevezésit s előadást tartottam nekik, hogy mi magyarok velük rokonfaj vaigyunk s elmondtam, hogy Budapesten egy mohamedán szent van eltemetve. Mivel még élénk emlékemben volt a Gülbaba színdarab a maga kedves meséjével és gyönyörű díszleteivel, képes voltam költői részletekkel gazdagítani előadásomat. A hatás nagy volt. Másnap többször hallottam emlegetni Gülbaba nevét. Akik előadásomnál jelen voltak, elbeszélték azt a többieknek. Most már érdeklődtek nevem után is. A Kvacs, Kavacs névvel nem voltak megelégedve, megállapították, hogy oroszosan hangzik. Emlékemben volt a Kara Musztafa neve. Ezért mondtam nekik;, hogy talán édesanyám neve jobban fog, nekik tetszeni. Ezt a Karap neveti már nagy örömmel fogadták. Később - megtudtam, hogy; ez törökül azt jelenti: „néz" vagy,. lát Gülbabának és a Karap névnek köszönhettem, hogy a turkesztáni mohamedánok barátságukba fogadtak. Barátságuk őszinte volt. Nemcsak szabad bejárásom volt a templominak minden részébe, hanem még azt is elmondtak, mikor két menekülő török tisztet elrejtettek a templomban. Tudtam a rejtekhelyet is. Kitárták előttem lelküket, mely akkor orosz gyülölettel volt eltelve. Nem vették azt sem rossz néven, 'midőn magyaráztam, hogy szükségük van az oroszra mert nélküle egymás közt verekednének, amint történt ez évszázadokon keresztül. Vezetőjükkel szertartásos barátságot kötöttem, s többizben vendége is voltam. Ha még egyszer eljutok Turkesztán városába, nem leszek ott idegen. Ahol csak megfordultam ezután, mindenütt szereztem magamnak ismerősöket, vagy barátokat. Fogságom utolsó idejétlen mohamedán barátaim mentettek meg a kommunisták üldözésétől. Ezekre a momentumokra rá kellett mutatnom, mikor meg akarom győzni társadalmunkat, hogy a rokonsági kapcsok megerősitésének meg van a lehetősége. Kötelességünk ezen dolgozni, ha belátjuk, hogy megvan a célja is. • Három irányban érhetünk el nagy eredményeket: gazdaságilag, politikaiA történelem tanúja unnak, bog; mindent, el lehet nyomni csak egyet nem, a nemzeti érzést. A középkor vallási háborúi letűntek s a XIX. és XX. század beköszöntével' a nacionalizmus emelkedett vezető eszmévé, amely azóta nagy változásokat idézett elő, országokat rakott össze és rombolt szét, trónokat emelt s trónokat döntött le. Az emberiség utolsó háborúja is a nacionalizmus érdekének biztosításáért keletkezett és az emberiség békéjének ártalmára végződött. A nacionalista érzés természetesen, hogy Keletre is átcsapott és annak elkésett hulláma csupán technikai okokra vezethető vissza, Törökország uj korszaka voltaképpen már akkor megkezdődött, amikor Ausztria, Németország, Magyarország és Bulgária kényszerhelyzetben aláírták a párisi Ibékeszerződéseket, amikor aláirta azt a konstantinápolyi fogolykormány is. de Ahatólia nem. Anatiólia tnem azonositotta; magát Konstantinápollyal és jóformán semmiből uj sereget állított össze Musztafa Kemal vezérlete alatt. Ez a sereg 1919-ben a hátban támadó örményekkel végzett, majd a Kisázsia partjain táborozó görög sereg ellen fordult és azt háromévi elkeseredett küzdelem után teljesen tönkrevervén, felszabadította az ázsiai Törökországot. Kemal basa hadvezéri tehetségénél azonban még nagyobb diplomáciai művészete. Hogy az európai nagyhatalmakat maga iránt engedékenyebb hangulatra' birja és azokat egymással lehetőleg összeveszítse. Szovjetoroszorssággal kötött szövetséget, amely halálos ellensége az európai kapitalista államoknak, ugy hogy Franciaországnak a veszély tudatában fordítani kellett törökellenes politikáján. A franciák le is mondtak kilikiai igényeikről és négy héten belül át is adták azt a kemalistáknak, tizenkét repülőgéppel és nagymenynyiségü hadifelszereléssel együtt, ami által a vitéz basa serege ielentéke-