Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 48. szám - Az utódállamok uj határainak engedélyezését az entente a kisebbségi szerződések elfogadásához kötötte

s Vasárnap, 1922 november 26. hazaárulóknak" kiáltotta ki s az olaszok ellen harcot kezdett. A fascizmus az emigráns-mozgalmak kilátásait ismét megjavitotta s Radies. aki magát tartia a horvátság egyedüli vezérének, olaszellenes magatartásával elsősorban az emigránsokat akarja diszkreditálni otthon és külföldéin, másodsorban a Belgráddal való megegyezéssel akarja biztosítani egyeduralmát Horvátország fölött- A Gagliardi-féle kiáltvány, mely az olasz és magyar fascisták megegyezését Frank Ivóval, a horvát emigráció vezérével, ténynek állítja ke, ami kézzelifogfható hazugság, nem tévesztette el (hatását sem Radicsra. sem a külvilágtól érősen elzárt horvát politikusokra. Ugy látszik, a kiáltványnak valóban az volt a célja, hogy a délszláv összetartás gondolatát megerősítse azzal a hírrel, hogy ime, kész a*z olasz-magyar paktum a délszláv állam felosztására nézve: Macedóniát 'megkapja Bulgária, a Vojvodínát Magyarország, Szlovéniát és Dalmáciát Olaszország. Montenegró önálló lesz, a régi Horvátország a szerbeknek jutó Szerérnmegye nélkül ismét unióba lép Magyarországgal, a megmaradt részek: Szerbia, Bosznia és Szerémmegjye, Nagyszerbia néven uj államot fognak 'alakítani. Radics ugyanis még nem adta fel régi álláspontját. Nem ismeri el ma sem a jelenlegi délszláv államot, csak ennek nemzetközileg megállapított területét, de november közepén a blokk három képviselőjét: Drinkovicsot, Krunjeyicset és Predavecet Belgrádba küldte, ahol ezek napokon át tárgyaltak az Összes pártokkai és pártárnyalatokkal, kiviévé Pasics és Prihicsevics híveit. A három képviselőnek hazatérte után a Horvát Blokk hivatalos kommünikét adott ki. mely szerint a kiküldötteknek két dolgot sikerült elŐmiök, úgymint: '1* annak egyhangu elismertéi, hogv nem egy ideiglenes , parlamenti szerb-horváth kooperációra van szükség. hanem egy közős szerb-horvát politikai orientációra; 2. azt, •hogy. a megkezdeti tanácskozások az' eddigi résztvevőkkel és Radics bevonásával tovább fognak folyni. •—• E kommüniké szerint tehát nem az a cél, hogy a Horvát Blokk megjelenvén a parlamentben, az ellenzékkel, jDa\idoyicsékkal és Proticsékkal leszavazna a kormányt, amit utóvégre könnyű volna megtenniük, hiszen 180 szavazatuk volna a kormány 160 szavazatával szemben, hanem az, hogy a szerb-horvát ellentétek kiegyenlítését, vagy áthidalását valósítsák meg és igy valamilyen modus vivendát találjanak a két nemzet között az állami határok megbontása nélkül. Radics tehát nem adta fel elveit, csak engedett ez elvek alkalmazásának eddigi intrartéigens módjából. Mindenesetre még igen nagy nehézségek állanak a szerb-horvát megegyezés útjában, de maga az* a tény. hogy Radics hajlandó a szerbekkel együtt keresni a szerib-horvát szümbiózis olyan formáját, mely kielégítve mindkét nemzetet, a délszláv állam kon. szolidációját mozdítsa elő, történeti fontosságú esemény, nemcsak a délszláv belpolitika szempontjából, hanem a Balkán és Középeurópa egyensúlyi viszonyainak kialakulása szempontijából -is. Radics eddigi politikai pályája tele van meglepő fordulatokkal. Nem lehetetlen, hogy ma egy ilyen fordulat előtt állunk. Egy percig sem kételkedünk abban, hogy ha Radics és Belgrád megértik egymást, Radics ellen azonnal erős ellenzéki mozgalom fog megindulni a horvátság körében; a jogpárt magaviselete máris egy a „behódolt/4 Radics elleni küzdelem jegyeit viseli magán s nagyon valószínűnek látszik, hogy a kormányra jutóit Radicsot sajátmaga fegyelmezhetetlensége, pártja minden politikai tudást és gyakorlatot nélkülöző Összetétele, s az exkluzív horvátság elvi alapjára helyezkedő ul ellenzék támadásai rövidé, sen. le fogják járatni, de azzal is tisztában kell lennünk, hogy Radics és Belgrád békéje pár évi reszpiriumot fog adni a roskadozó délszláv egységAz utódállamok uj határainak engedélyezését" az entente a kisebbségi szerződések elfogadásához kötötte Irta Ludwig Ernő főkonzul. A kisentente országai propagandájukkal világszerte szeretnék elhitetni, hogy az entent a világháborút az ő közreműködésük nélkül, egyáltalában nem tudta volna megnyerni és» KeletEurópa, területi átcsoportosítása az ő müvük. E megtévesztő propagandájuk miatt kevesen tudják minálunk, hogy az ententhatalmak az ui államok határainak kijelölését ahhoz a határozott feltételhez kötötték, hogy az utódállamok az úgynevezett kisebbségi szerződéseket aláirják és azok kikötéseit tiszteletben tartják. Mivel pedig a kisentent államai ma szeretik azt hangoztatni, hogy a szerződések csak annyiban kötik őket, amennyiben ezzel „szuverénitásukat nem éri csorba", nem tartjuk felesleges munkának — s a magyar közönséget is kétségtelenül érdekelni fogja — ha az áüábbialilban röviden vázoljuk a szerződések létrejöttének történetét. Mindenekelőtt kiemelendő, hogy az öt nagyhatalom. — Amerika. Anglia, Franciaország, Olaszország és Japán — mely, ezeket a szerződéseket Lengyelországira, Csehországra, Romániára, Szerbiára, Görögországra, valamint Ausztriára, Magyarországra és Bulgáriára rákényszeritette, nem nóvum historicum-ot kezdeményezett, mikor a kisebbségeik iogait vallásbeli, fajbeli és nyelvbeli' szempontból szabályozta és ezeket a szabályozásokat önhatalmúlag {szerződésekbe cikkelyezte és a fenti államokkal elfogadtatta.. (Magyarországlot. Ausztriát, Bulgáriát és Görögországot egyelőre kihagyhatjuk, mert ezek külön megítélés* érdemelnek. * A lefolyt száz évalatt a nyugati nagyhatalmak mindig maguknak vindikálták azt a jogot, hogy aj államok alkotásánál, vagy győzte háboruk után. területi kiosztásoknál a kisebbségek jogait, államszerződésileg megállapítsák, így volt ez Moldvánál és Oláhországnál 1856-bian a konstantinápolyi konferencia alkalmával; ugyancsak 1858-ban a párisi konferencián, 1863-ban Görögországnál a jóniai szigeteknek Görögországhoz való csatolásánál; azután 1878-ban a berlini kongresszuson Romániával. Szerbiával és Bulgáriával szemben, úgyszintén 1858. és 1878-ban Törökországgal kapcsolatosan! Nyugateurópai államokkal szemben ez, csak egyetlen egy esetben történt: Holland és Belgiummal 1814-ben. Temperley a History of the Peace Conference of Paris cimü összefoglaló ötkötetes nagy munkájában *a következőket mondja: — A párisi konferencia azzal, hogy ezeket a kisebbségi szerződéseket megalkotta, nem uj ösvényen haladt. hanem követte ugyanazt a politikát, melyet az utolsó 100 évnek jogszokása elfogadott. A párisi államférfiak kifejezetten ugyanazt a munkát folytatták, melyet elődeik Végeztek azokon a nagy világkonferenciákon, melyeken a nagyhatalmaikat képviselték, Éppen ezért Temperley valószínűnek tartja, hogy z a munka maradandó becsű, eredményt fotf létesíteni, amelynek „nagyobb fontossága leend, mint hogyha egy u) és ki nem próbák vállalkozásba kezdtek volna". Nekünk erre az. a megjegyzésünk, hogy miként az elmúlt konferenciák sem tudtak maradandó „állapotokat és eredményeket teremteni akként nemcsak mi remélhetjük, ' de talán rövidesen az egész müveit Európa is kívánni fogja, hogy a kisebbségi szerződések legalább Magyarországra nézve a trianoni béke revíziójával hatályon kívül helyeztessenek. A lefolyt évszázadban uj államok elismerése a Balkánon stb. a nagyhatalmak részéről csak olyan feltételek mellett történhetett, hogy ezeknek az u j áramoknak a kormányzatnak oly hez minden müveit államnak alkalmazkodnia kell. A mi különösem a vallási kérdéseket illeti, régebben egyes államok vállalták el az egyes egyházak védőségét. Igv Franciaország volt a katholikusok védője Kis-Ázsiában stb., Oroszország az orthodoxoké. A párisi és berlini kongresszuson a nagyhatalmak egyházi kérdésekben szolidáris garanciát vállaltak el Azokban a szerződések-, ben. amelyekben például mohamedánokat keresztény állam fenhatósága alá hoztak, megkívánták szolidárisán, hogy ugyanolyan jogokban részesedjenek, mint amilyenekben a keresztényeket részesítették. Ugyanez áll a zsidókra nézve is. 1913-ban a bukaresti béke kapcsán a Balkán-államok emancipálni próbálták magukat a nagyhatalmak gondnoksága alól. A Párisi 1919—1920-iki békekonferenciánk azonban tiszteletben kellett tartania a régi jogszokást, annyival is inkább, mert nemcsak Törökország további felosztásáról volt szó. hanem n monarchia feldarabolásáról — olyan államok javára, melyek még életrevalóságukat be sem bizonyították. A nagyhatalmak, miután a háborút megnyerték, a maguk módijaira akarták ezt a győzelmet értékesíteni. Az entente álláspontja. 2. Próbáljunk az entente-államok álláspontjára helyezkedni, ők azt hitték és részben hiszik ma is. hogy ez a feldarabolás jogos volt. De belálták ők is, hogy az igazság meg a politikai célszerűség egyaránt • megkivánják, hogy azokat a népeket és nemzetisé-, geket. melyek részben akaratuk ellenére, ogy ellenségei kormány lárma alá kerülnek, megfelelően biztosítsák, hogy ez a kormány emberségesem fog velük bánni. Mihelyt szóba, került az ui határok megállapitása. ' tisztában voltak a nagyhatalmak, hogy népszavazással nem lehet minden esetben eldönteni egy-egy területnek hovatartozását. Nem lehet minden esetben alkalmazkodni az érdekelt népek óhajaihoz abban, hogy a politikai, határok az ethnographiai halároknak megfeleljenek. * _ A béketárgyalások alkalmával több izben próbáltam meggyőzni békedelefíációnk vezetőit, hogy az; entente a népszavazást semmiesetre sem fogja engedélyezni. Az entente ugy érvelt, mint mi. vagyis azt mondotta, hogy a Lengyeleket és németeket Posenhen és Kelet-Poroszországban, a ^lengyeleket és ukránokat Galíciában, a magyarokat és románokat meg németeket Erdélyben, a tótokat, (magyarokat és németeket a Félvidéken, románokat, magyarokat és szerbeket, meg németeket a Bánságban és a Bánátban nem lehet ugy elválasztani, hogy kisebbségi 'szórványok ne maradjanak" és hogy egyik-másik nép ne legyen elégedetlen a sorsával. Az a baj. hogy 'helyes premisszákból kiindulva rossz volt a következtetés, melyre jutott. A mikor a politikai területfelosztást elhatározták, a kis-enetente u. i államcsoportulalai megígérték a nagyhatalmaknak, hogy demokratikus alkotmányt fognak adni népeiknek. Éppen ezért azzal hozakodtak elő. hogy nem szükséges őket olyan feltételekkel korlátozni, amilyeneket ők szabad akaratukból el nem fogadnának. Ezt az. ellenvetést a nagyhatalmak nem fogadták el. Talán abból a feltevésből indultak ki. hogy modern időkben nemcsak autokrata országok, de demokratikus alkotmányon nyugvónk is nemzetiségi szempontból korántsem megbízhatóak., mert a fajbeli ellentétek zsarnoksága és a közvélemény szenvedélyessége az elnyomatás leggonoszabb hajtásait eredményezhetik.. (Lásd Ml adott alkalmat a kisebbségi szerződések kezdeményezésére? 3. Történetesen az amerikai és angol delegációk hívták fel a nagyhatalmak ügyeimét a kisebbségi kérdésre 1919 április végén. Sajnos, nem mi, magyarok, szolgáltattunk erre alkalmat, hanem a zsidókérdés Lengyelországban, Voltak azonkívül bizonyos gazdasási feltételek, melyekel a nagyhatalmak felfogása szerint könnyebben lehetett a kis-entente országaira kényszeríteni a békeszerződések aláírása előtt, mint később, mikor ezek a koncot már megkapták. Minthogy azonban a német békeszerződés aláírása előtt már nem volt elég idő. hogy a lengyelekkel és a csehekkel megköttessék ezeket a külön szerződéseket, a német szerződésbe a következő pontokat vették fel. (93. szakasz. ) Lengyelország hozzájárul, hogy egy a fő- és szövetséges hatalmakkal ko. tendő szerződésbe olyan pontokat fog felvétetni, melyek hivatva lesznek megvédeni azoknak a honosoknak az érdekeit, akik faira.. nyelvre és_ vallásra nézve különböznek a többségtől. Lengyelország ugyancsak kötelezi magát, hogy ebben a szerződésben az illető hatalmak javára olyan vonlokat vétet fel. melyek az ö népeiknek a kereskedelem terén méltányos bánásmódot biztosítsanak, úgyszintén télies szabádságot az ö átviteli kereskedelmülínek. 1919 május 14-én a lengyel kisebbségi szerződés szövege készem volt és azt azonnal közölték is Paderewskivel és a lengyel kormánnyal Ez a szerződés mintaképül szolgált a. többieknek is. A nagyhatalmak aztán elhatározták, hogy a többi keleti állam képviselőivel tudatják a szóban forgó feltételeket, Paderewski és a lengyel kormány tiltakoztak volt a feltételek ellen. Cseh' . ország,, mely a, Károlyiék bűnös köny-nyelműsége folytán oly könnyű rel jutott a Felvidék birtokába, nem. ellenkezett, mert nem akarta elrontani szerencséiét. A románok és a szerbek ellenben nagyon erősen szabadkoztak. Ezek esete eltért a lengyelek és a csehek esetétől. Nem voltak ui államok; A nagyhatalmak pusztán azért ragaszkodtak a feltételek kiszabásához, mert mind a kettőnek területe óriási módon gyarapodott. Az 1919 május 31-ikl konferencia, Wilson beszéde. 4. Az osztrák szerződés kapcsán 1919 máijus 31-én volt az első közös gyűlés a nagyhatalmak és a kisentente képviselöi között. A sajtót : ugyan kizárták volt ebből a konferenciából, de annyi mégis kiszivárgott. hogy Braiianu vezetése alatt a kis államok tüntettek e rájok kényszeritett szerződések ellen. Nevezetesen kijelentették, hogy csak azokat az általános érvényű szabályt lennének készek elfogadni, melyeket a. Népszövetség tagjai is- elfogadnának kötelezőnek magukra nézve, de idegen állami beavatkozási nem tűrnek, ha az csupán ö reálok vonatkoznék. A Népszövetség tagjai akkor már visszautasítottak egy pontot, mely a paktumban, tehát a népszövetségi alkotmánylevélben a tagokra nézve kikötné a teljes vallásszabadságot. Bratianu erre hivatkozva nyíltan felvetette a kérdést, hogy hogyan lehet őket kényszeríteni egy ilyen pont ^elfogadására? A hangulat nagyon szenvedélyes volt. A levegő már-már puskaporos lett, mire Wilson elnök az entente nevében hosszabb kijelentést tett. Ez a beszéd nálunk ismeretlen és igy az alábbiakban szükségesnek tartjuk annak egynéhány fontosabb részleteit leközölni. Wilson elnök, akit igazán nem lehetne meggvanusitani. hogy nekünk magyaroknak barátja volt. célszerűnek tartotta annak kiemelését, hogy a nagyhatalmak, melyek a háborút megnyerték, csak ugy járulhatnak hozzá n határkiiaazitásokhoz. hogyha saját „demokráciáik'' előtt el tudják vállalni a felelősséget azért, hogy az ethnikai kisebbségek, jogait kellőképpen megoltalmaztak