Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 48. szám - Kivánatos-e, hogy Ausztriával szorosabb gazdasági kapcsolatot létesítsünk?

Budapest, 1922 lII. évfolyam, 48. szám Ára 10 korona Vasárnap, november 26. Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai hetilap Megjelenik minden vasárnap reggel. Felelős szerkesztő: RADISICS ELEMÉR Szerkesztőség: VIlI., Rökk Szilárd-u. 31. Tel. J. 62—29. Kiadóhivatal: Budapest, József-körut 5. Tel. József 43 Előfizetési ára: Egész évre 480 korona. Fél évre 240 korona. Negyed évre 120 korona. Külföldre kétszeres ár Főbb cikkeink: Fellner Frigyes egyetemi tanár: Kivánatos-e, hogy Ausztriával szorosabb gazdasági kapcsolatot létesitsünk? — Az angol választások mérlege — A Népszövetség és a kisebbségek — Kónyi Hugó: A magyar korona stabilitása — Bj.: Rádics békül — Ludwig Ernő főkonzul: Az utódállamok uj határainak engedélyezését az entente a kisebbségi szerződések elfogadásához kötötte — A lengyel választások — Oroszország lezüllése számokban — Verchovina cseh uralom alatt — Szociális mozgalmak. Ausztria ugyan ma már kevesebb előnyt biztosithat nekünk, mint a háboru előtt, mégis egy ujabb gazdasági kapcsolat létesítése nem maradhat el Irta: Fellner Frigyes dr. egyetemi tanár A háboru előtt a magyar szent korona országainak' és az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságok, nak és országoknak gazdasági kapcsolata mindkét országra nézve nagy előnnyel járt, amit a két ország hatalmas gazdasági fellendülése is bizonyit. Hogy egy szorosabb gazdasági kapcsolat létesitése a két csonka állam között ma is kivánatos-e, azt, Ausztriára nézve könnyebb bebizonyitani, mint Csonka-Magyarországra nézve. Ausztria ma már nem biztosiíhatja Magyarországnak azt a legnagyobb előnyt, amelyet békében nyujthatott, a gazdasági kapcsolat alapján, nevezetesen az olcsó tőkét a nemzeti termelés folytatásaira. Magyarország és Ausztria gazdasági strukturája közölt ugyan egyik legjellemzőbb különbség az volt, hogy Magyarország a termelést nagyrészt idegen tőke segitségével folytatta, mig Ausztria főleg saját tőke. erejével. Ausztria a vámkülföldön kölcsöntőkét vett igénybe, hogy azt gyümölcsözőleg helyezze el Magyarországon és a vámkülföldön élvezett nagyobb hitelével Magyarország tőkeszükségletének könnyebb kielégitését előmozditsa. Hogy a kereskedelmi életből példával világitsam meg a két állam gazdasági kapcsolatának ezt az oldalát, Ausztria mintegy zsirálta a tökegazdag nyugati pénzpiacokon a magyar váltót és fokozott hitelével annak olcsóbb kamatlábon való leszámitolását biztositotta. Magyarország fizetési mérlege a háboru előtt passziv volt, mig Ausztriáé jelentékenyen aktiv egyenleggel zárult. Ennek volt köszönhető, hogy az Osztrák és Magyar-Monarchia fizetési mérlege a vámkülföddel szemben egyensulyban maradt, ami az Ausztriában és Magyarországon közös korona-valutának — a nemzetközi forgalomban — értékállandóságában jutott gyakorlati kifejezésre. Magyarország tehát valutájának értékállandóságát annak köszönhette, hogy Ausztriával egységes gazdasági terület volt, közös vám- és kereskedelmi területet alkotott, közös egyetértéssel és egyformán szabályozott mérték- és pénzjrendszerrel, jegybanküggyel és a kereskedelmi forgalom szempontjából fontosabb egyéb intézményekkel. Magyarország ma hiába akarna olyan gazdasága és pénzügyi közösségbe lépni Ausztriával, mint a multban volt a háboru elölt, Ausztria nem tudná Magyarországnak azt az előnyt nyujtani, amelyet talán a legjobban értékelhetett az Ausztriáival való gazdasági kapcsolatban Az Ausztriával való kapcsolat révén élvezett olcsóbb hitellel sikerült Magyaroszágnak tőkéjét gyarapitani, aunit a vasuti hálózatának fokozott kiépitésére, a közlekedési utak épitésére, a viziutak szabályozására, épitkezésekre, a mezőgazdaság intenzivebbé tételére forditott, még pedig a baromállomány gyarapitásával, a mezőgazdasági gépek beszerzésével, talajjavitások és vizlecsapolások foganatositásával, továbbá ipari célokra, a meglévő gyártelepek megnagyobbitása és tökéletesitése és ujabb gyártelepek létesitése utján. Magyarország ma már nem számit hatna arra, hogy Ausztria révén olcsó külföldi tőkéhez jut, arra sem, hogy segitségével pénzének értékállandóság gát a nemzetközi forgalomban biztosabban fönntarthassa, mintha gazdaságilag és pénzügyileg önállóan rendezkednék be. Csonka-Magyarországnak az Ausztriával való szorosabb gazdasági kapcsolat esetén egyetlen előnye az maradna, hogy nyerstermékeit és élelmiszereit vámmentesen kivihetné, vagyis mezőgazdasági termésfölöslegeinek biztos piaca volna, ami a termelés intenzivebbé tétele céljából kétségtelenül csökkentené a mezőgazdák tőkebefektetésének kockázatát. Ez mindenesetre a magyar mezőgazdaság és bányászat fellendülésének is egyik fontos és kétségtelen előfeltétele. Ennek nyomában járna a mezőgazdasági ipar további felvirágozása, ami kiindulópontja volna a többi iparág fellendülésének is. Ami azonban Magyarországra nézve előny, az viszont Ausztriára nézve szinte életkérdés, mert Ausztria olcsón jut nyersanyaghoz és élelmiszerekhez. Az olcsó élelmiszer alacsonyabbá teszi a munkabért, amivel a termelési költség csökken és a nyersanyag olcsóbbodásával együtt, versenyképesebbé teszi az ipart. Az érdekazonosság tehát a magyar mezőgazdaság és az osztrák ipar érdekei szempontjából adva van a közös vámterületben. Ausztria és Magyarország egymásra utaltsága legjobban kitünik Magyarország külkereskedelmi forgalmának adataiból is, amelyekből megállípitható, hogy a háboru előtt Magyarország külkereskedelmi forgalmának háromnegyedrésze Ausztriára esett és csak egy negyedrésze az Ausztrián kivül fekvő vámkülföldre. S bár ma közös vámterület nem mozditja elő a két ország között az árucserét, hazánk külkereskedelmi forgalmának tulnyomó réssze mégis Német-Ausztriára esik, amint az az; 1922, év első felére, vonatkozó külkereskedelmi mérlegünk adataiból is megállapitható. Bizonyos az is, hogy Magyarország olcsóbban jutna azokhoz az árucikkekhez is, amelyeket Ausztriából hoz be ugyan, de amelyek nem osztrák származásuak, hanem más külföldi országból kerülnek Ausztria közvetitésével Magyarországba. Ausztria földrajzi fekvésénél fogva nyugatról Magyarország felé lebonyolódó kereskedelmi forgalmat közvetiti és igy közbeeső állomás gyanánt szerepel. Az osztrák közvetitő kereskedelem révén olcsóbban jutnánk tehát ezekhez a cikkekhez, mintha Ausztriából, mint külön vámterületről szertanok azt be. Mert a külföldi árucikkeket osztrák raktárakban halmozzák fel és igen gyakran mint osztrák áruk kerülnek kivitelre. Innen van, hogy a külkereskedelmi statisztikában osztrák eredetünek jelzett árucikkek nagyobb összegben vannak kimutatva, mint a tényleges, állapotnak megfelel. 1850. október 1-től a magyar szent korona országai és az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok 68 esztendőn kereszRadics engedékenyebb hangulatban — Az olasz politika hatása a horvát politikára — A Gogliardi-féle kiáltvány — Belgrád és Zágráb eddigi tanácskozásainak eredményei A zágrábi kongresszus óta a horvátokkal való kibékülés gondolata nem tud (háttérbe szorulni Belgrádban. Kemal pasa győzelmei és az olasz fascizmus uralomra jutása a délszláv államnak eddig sem rózsás külpolitikai helyzetét annyira sulyossá tették, hogy a kormány kénytelen volt külpolitikai orientációját is revizió alá venni, ami különösen Sztambulinszki fogadásában és abban a tényben ütközött ki, hogy a Közelkelet kérdéséten a kormány az eddigi kizárólag francia befolyás alatt álló külpolitikát nem tudta többé fentartani. A külpolitikai helyzet belpolitikai konzekvenciáit Pasics és Pribicsevics még most sem hajlandók levonni, Protics és Davidovics ellenben, valamint az összes szerb ellenzéki pártok fölismerték azt, hogy a macedóniai és montenegrói állandó ostromállapot, a muzulmán- és a horvát-kérdés brachiális kezelése a délszláv állam létét veszélyezteti. A belpolitikai kérdések legsulyosabbika kétségtelenül a horvát-kérdés. Éppen ezért sem Protics. sem Davidovics nem hagyták abba kisérleteiket a Radiccsal való megegyezést illetőleg, habár mindketten kénytelenek voltak a parasztvezértöl ismételten visszautasitásokat zsebrerakni. Az Angyelics. féle tárgyalások bukása után a blokk ugyan kimondta, hogy a demokratákkal többé nem tárgyal. Radics bonban ugyanekkor szükségét érezte annak, hogy békülékenységét azzal dokumentálja, (hogy Proticsot lapjában mint olyat dicsérje meg. aki a szerb-horvát közeledésen önzetlenül fáradozik. Október, végén több napig Belgrádban tartózkodott Lovrekovics Vinkó parasztpárti képviselő és állítólag minden megbizás nélkül tárgyalásokat folytatott különböző szerb faktorokkal. Lovrekovics tanácskozásai befejezése után azt mondta a belgrádi Novoszti munkatársának, hogy Belgrádban sok olyan politikussal találkozott, aki belátia a jelenlegi horvát állapotok tarthatatlanságát, de egy olyannal sem. aki belátná annak szükségét, hogy, Horvátországnak önállónajk és szuverénnek kell lennie. E kijelentés ismét a tárgyalások fiaskóját jelentette, de ugyanekkor Angyelics ujra Zágrábba ment s Drinkoviccsal. a Horvát Egyesülés vezérével, Kosuticcsal, a jogpárt elnökével és Paveliccsel, a Sztárcsevics-párt volt elnökével, eddig ismeretlen eredménnyel beható eszmecserét folytatott. A Dom nov. 5-iki számában Radics cikket irt az olasz fascizanus diadaláról. Radics itt kijelenti, hogy a szerb kormánylapokban és egyes külföldi orgánumokban cirkáló hir, mintha ö hajlandó volna az olaszokhoz közeledni. egészen alaptalan kombináció. Hiszen a fascisták éppen horvát területekre aspirálnak. Ugy látszik, ez a cikk a kiinduló pontja az ujabb tárgyalásoknak, egyszersmind ez a cikk adja magyarázatát Radics engedékenységének. A rapallói egyezményig Radics nem zárkózott el egy olasz-horvát közeledés elől. A horvát emigránsoknak az olasz kormánnyal való tárgyalásairól eléggé informáltnak látszott s nem kárhoztatta őket. Mikor a rapallói szerződés a horvát emigrációhoz fűzött reményeket megsemmisitette, s ezzel megbukott az a kombináció is, hogy Olaszország a független Horvátországnak több koncessziót adna az Adrián, mint a délszláv államnak. Radics a revolució utjáról az evolució utjára tért a horvát emigrámsokat \ Radics békül ? tül szakadatlanul egy nagy zárt egységes gazdasági területet, közös vámterületet alkottak, az 1918-ban bekövetkezett összeomlásig. Ma CsonkaMagyarország, Német-Ausztria és az utódállamok különféle kis gazdasági területek, amelyek mereven elzárkóznak egymástól. A történeti szükségszerüség bekövetkezését tartósan elháritani nem lehet. Csonka-Magyarország és NémetAusztria egymásra utaltsága nyilvánvaló és ha Csonka-Magyarország egy esetleges szorosabb gazdasági kapcsolat esetén nem számithat is Ausztria részéről annyi előnyre, mint amennyit ez a háboru elött nyujtott Magyarországnak, mégis mindkét államnak e kapcsolat anynyi közös érdekének oly jelentős kielégitését jelenti, hogy egy ilyen kapcsolat létesitése nem fog elmaradhatni. Csonka-Magyarország és a többi utódállamok közötti szorosabb gazdasági, kapcsolat létesitésének mérvét és módját pedig a, mutatkozó kölcsönös gazdasági érdekek fogják eldönteni. Kivánatos-e, hogy Ausztriával szorosabb gazdasági Kapcsolatot letesítsünk?