Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 47. szám - Lengyelország és a francia-orosz közeledés - Sir Zaharov Basil Bukarestben

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1922 november 19. Lengyelország és a francia-orosz közeledés Az utóbbi idők sok meglepő ese­ménye közölt nem utolsó helyen áll a francia—orosz közeledés. Mg Génuá­ban Poinicaré és a franciák a sajtó által támogatva kigyót-békát kiáltot­tak Oroszországra és a szovjet diplo­matákkal semmikép sem akarta k eleinte a zöld asztalhoz leülni, addig most francia misszió volt nemrég Moszkvában. A francia sajtó legalább egy teikintiélyes', részének álláspontja teljesen megváltozott és hírlik,, hogy legközelebb francia követ megy Moszk vába. Nehéz megállapítani, vajjon mi indította a francia politikusokat arra, hogy egyszerre barátkozzanak a szovjet embere vel; hiszen azok a feltételek, melyeket Franciaország még Génuában arra. nézve szabott, hogy Oroszország­gal, mint egyenrangú tárgyaló féllel érintkezzék, még; most sincsenek tel­jesülve. Vannak, akik azt mondák, hogy a német—orosz majdnem barátságosnak -mondható viszony késztette a francia­kat e lépésre, mások azt mondják, hogy Anglia erőlködését akarják para­lizálni, ismét mások azon a vélemé­nyen vannak, hogy az uj orientáció a keleti kérdésben elfoglalt francia politika logikus következménye. „Meg­bizható adatok és források" cimen a francia, politika változásának okairól "teljesen meddő volna értekezni, Ne­, künk csak az lehet a feladatunk, hogy amennyire lehetséges, tiszta képet ad­junk arról az álláspontról, melyet a francia-orosz. közeledésben közvetle­nül érdekelt államok elfogadtak vagy elfogadnak.,. .. Törökországról tudjuk, hogy szövet­ségeit kötött volt a szovjet birodalom­mal és hogy némi részben ennek a szövetségnek köszönheti nagy katonai sikeré t, . Románia nem nagyon akar barát­kozni Oroszországgal, illetőleg ugy­látszik, hajlandó volna erre. ha Orosz­ország biztositaná neki Besszarábia tulajdonát. Erre azonban Moszkva sem hajlandó és. jellemző az orosz-román viszonyra, hogy a lengyel kormány nemrég kijelentette, miszerint Bessz­arábiának Oroszország által való meg­támadtatását casus bellinek tekinti. . Nagy 'kérdőjel ebben a kérdésben Lengyelország és a Balti államok. A Balti államokról tudjuk, hogy ők nem -hajlandók olyan politikát csinálni, mely őket Oroszországgal szemben . konfliktusba keverheti. Kedvező föld­rajzi helyzetüknél fogva ők bonyolit­ják le az orosz be- és kivitel tekinté­lyes részét és politikájuknak egy fő­célja van és ez függetlenségüknek meg­. őrzése.; Másképen, áll azonban a hely­zet Lengyelországgal. Ez az ország, mint tudjuk Németország, az Osztrák. Magyar Monarchia és Oroszország terü­leteit foglalja magában. Viszonya Oroszországgal sohasem volt jó, bizo­nyítja az 1920. éves hadjárat, amelyet a lengyelek nagy megpróbáltatások árán győzedelmesen bevégeztek és ez alkalommal határaikat kelet felé meg­lehetősen előre tolták. Természetes habár Oroszország és Lengyelország között nincs és az orosz expensio, ha egyszer nyugat felé megindul, elsősor­ban Lengyelország ellen irányulna. Elvhez járul még a rapalliói orosz­német szerződés, mely Lengyelországot meglehetősen nyugtalanította. Röviden Lengyelország számára még két nagy ellenség létezik, az egyik Németország, a másik Oroszország. Ezzel szemben Lengyelországnak egy szövetségese van, de ez is területileg messze van: Fran­ciaország Köztudomású, hogy a len­gyel politika teljesen francia befolyás alatt áll és ez a befolyás a mult évi kereskedelmi és katonai szerződés óta csak növekedett. Lengyelországot Oroszországgal szemben követelt poli­tikájúiban eddig Franciaország, mindig támogatta, mert Franciaország épp olyan ellenszenvvel viseltetelt — igaz más okokból — Oroszország ellen, mint a függetlenségét és területi in­tegritását féltő Lengyelország. Ha már most Franciaország közele­dik Szovjet-Ooroszország felé, Utóbbi pedig nem mutat semmi hajlandósá­got, hogy eddigi lengyel politikáját megvámoztassa, ezen francia oroszba­rát politika méltán szeget üthet a len­gyelek fejében. A francia kormány hivatalosan de­mentáltatta egy gazdasági ügynökség­nek azt a hirét, hogy lemondana a ma. gántulajdon elismerésének feltételéről és ezzel szemben 99 évre koncessziót kapna. A hivatalos cáfolat hozzáfűzi, hogy a kormány nem óhajtja megaka­dályozni francia kereskedőknek szov­jetekkel való magánmegállapodását, ellenben most is a maga részeiről, tenát hivatalosan, a génuai konferencián ki­fejtett állásponton van. Ezzel szemben a Petit Journal, Temps, a Petit Pari­sien és a Le Journal hasábjain hosszú tudósitások jelennek meg Oroszország. ról, melyek oda konkludálnak. hogy az orosz bolsevizmus egy demokratikus köztársaság felé fejlődik, amellyel Franciaország már szóba állhat. A két utolsó lap (különösen sokat foglalko­zik Oroszországgal, mióta Herriot lyoni polgármester radikális képviselő kísé­retében Moszkvában jártaik és minden cikknek az a vége, hogy fel kell venni Oroszországgal a gazdasági összekötte­téseket. Ha tekintetbe vesszük, hogy a baloldiali radikális francia sajtó rég óta amellett kardoskod. k, hogy Orosz országgal fel kell venni az érintkezést, nem is beszélve a szocialista lapokról, ugy tiszta képet alkothatunk magunk­nak arról a hatalmas propaganda had­járatról,, amely a francia közvélemény megdolgozására megindult. Szó si ncs róla, vannak lapok, amelyek ezen kö­zeledés ellen irnak, de jellemző, hogy a szélső jobboldali Aktion Fran­caise is jóindulatu semlegességet tanu­sít e kérdésben. A Maiin szintén a ki­egyezés mellett van. Ezzel szemben a lengyelek nagyon elhagyatottnak érzik magukat és ez a francia—orosz közeledés sehogy sincs inyükre. Alábbiakban ismertetjüik a Kurjer Poranny cimü tekintélyes len­gyel lapnak, amelynek jó összekötte­tései ismeretesek, erre Vonatkozó cik­két, melynek a szenzációs címe a kö­vetkező: „Moszkvai szlávok kezet fog­nak Franciaországgal? Franciaország felszólítja a szovjeteket, hogy Orosz­ország nemzeti érdekeit megvédjék?" A cikk ismerteti az eurórpai helyzetet Génua óta és a következőképen foly­tatja: „Az események magukkal hoz­ták, hogy a szovjet-diplomácia Anglia ellen Törökország pártjára állott. És mivel francia közmondás azt mondja, hogy barátainknak barátai a mi bará­taink is, a francia külügyminisztérium egyszerre ott találta magát, hogy Fran ciaország és Szovjetoroszország a fran­cia világpolitikát mélyen érintő kér­désekben együtt mennek. A Le Temps fölfedezte, hogy a szovjetek az utóbbi időben erősen megfelelő irányban fej­lődték, mindjobban szláv nemzeti jel­­eget öltenek és hogy elérkezelt az idő arra, hogy Franciaország érintkezésbe lépjen Moszkvával. Ez az érintkezés már meg is kezdődött. Igaz, hogy Lyon polgármestere a kormány külön felha­talmazása nélkül utazott Moszkvába. Elragadtatásal tért vissza és a francia sajtó hasábokon át zengedezik Orosz­országról és nem is hisz a saját nagy szerencséjében. A lengyel lap ezután ujból idézi a Temps-t, mely azt irta, hogy „egy Franciaország és Oroszország közötti entenie lehetősége abban a mértékben nő. amilyen mértékben az orosz kor­mány arra törekszik, hogy Oroszor­szág nemzeti érdekeit megvédje. Mert az orosz nemzet jogait ugyanaz a kom­bináció fenyegeti, amely ellensége a francia érdekeknek is, Oroszország 1922 eleje óta, diplomáciailag utat talált- Európába. E feletti megelége­dettsége jogos, de figyelmeztetjük. hogy soha sincs előny rizikó nélkül. A legközelebbi hónapokban a tengerszo­rosok kérdése kerül szabályozásra, és eljön az az idő, hogy a németek belép­nek a népszövetségbe. A Deutsche Zei­tung-nak október 10-én közzétett cikke szerint Lloyd George a követke­zőt mondta volna: A németek jól tud­ják, hogy ha a népszövetségbe való felvételüket kérik, Anglia nemcsak fel. vételüket támogatja, hanem azt is hogy a szövetség tanácsába bekerüljön Németország. Ezek a kilátások semmi­féle orosz kormányra nem lehelnek közömbösek. Most hogy Oroszország visszanyerte helyét az európai politi­kában, hogy részt vesz. benne, vajjon megfelel-e Oroszország érdekeinek, hogy a tengerszorosi egyezmény nél­küle jön létre, megfelel-e. érdekelnek, hogy Németország előbb kerüljön a népszövetségbe mint Oroszország? Ezt kérdezzük mi Oroszországtól. Mi jól tudjuk, hogy mi franciák mit felel­nénk. " A Kurjer Porganny ezután foly­tatja:,, Tehát ott tartunk, hogy oly alapokat, melyek magukról inkább azt mondhatják, hogy banda mint- „osz­tály" a népeik szövetségébe bevezes­sünk! És ezt Franciaország ''-'karja? Milyen furcsa haladás ez Génua óla és mily furcsa feltételük: Hogy az orosz kormány bebizonyítsa, hogy Oroszor­szág nemzeti érdekeit megvédjék... Konstantinápolyban? És talán nem, csak Konstantinápolyban? Hiszen a moszkvai kormány Oroszország „nem­zeti érdekeit" Keletgaliciában már most is a vörös terror állal védi. Hogy fog. nak ezen nevetni a moszkvai szlávok. Bronstein, Sobelschn,. Nachainkes. azaz Trockij, Radek, Stiklow.,. Sir Zaharov Basil Bukarestben Miröl tárgyal Zaharov ? — A kulisszák mögött az anglikán egyház­nak a romániai görög-keleti egyházzal váló egyesüléséről van szó A bukaresti sajtó roppant izga­lommal figyeli Sir Zaharov Basilnak odaérkezését és ottani tárgyalásait. A mult hétfőn tartott Bratianu Vintila pénzügyiminiszter tájékoztató előadást a sajtó képviselőinek az uj adórelform­javaslatokról és Románia pénzügyi helyzetéről s ebben a többek közt ki jelentette, hogy a Zaharov-féle konszo­lidációs kölcsön ügye teljesen rendben van. Két nap mulva Bukarestbe érke­zett maga Zaharov a Credit Francaise egy képviselőjével s a laptudósitók rögtön megrohanták a pénzügyminisz­tert, miért jött Zaharov, ha a kölcsön ügye rendben van. A pénzügyminisz­ter kijelentette, hogy sejtelme sincs, mit keres Zaharov az országban, ez pe­dig bizalmas tárgyalásokat folytat már két napja a külügymin szterrel. A lapok, minthogy semmiféle hivatalos kom­münikéhez nem jutnak, egyértelmüleg azt fejtegetik, hogy a Zaharov elnök­lete alatt álló angol pénzcsoport valami uj külföldi kölcsön dolgában tárgyal. Minthogy részletek hiányoznak, -egy­mást érik a találgatások, azt azonban az egész független sajtó megállapítja, hogy a pénzügyminiszter szokása sze­rint megint tévedett, amikor azt mondta, hogy a konszolidációs kölcsön ügye rendben van. Annyira nincs rend­ben, hogy augusztus 15 helyett, amikor az oláh kormány már hivatalosan je­lentette, csak október elején bocsá­totta ki Londonban Zaharov a kölcsön­jegyzési felhívást, azonban a 21/2 millió f ont sterlingből: alig tudott valamit elhelyezni, bár a névérték 60%-ért kí­nálta az uj kö csönt. Október elején megegyezett a newyorki Columbián Trust Comp. bankkal, hogy ez az ame­r kai képviselet vegye át, de a londoni sikertelenség után a jegyzési felhíváso­kat New Yorkban, Párisban és Rómá­ban már ki sem bocsátották, Zaharov most erről a sikertelenség­ről jött beszámolni, jeléntik a lapok és uj külcsönt akar ajánlani, de biztosí­tékkal. Biztositékul pedig mit lehetne mást lekötni, ' mint a petróleumot, ta­lálgatják ugyancsak a lápok s mindjárt meg van az összeköttetés azzal a ké­szülő törvényjavaslattal, mely az egész altalajt állami monopóliummá akarja tenni. A nacionalizált altalajt összes bányakincseivel garanciaként akarja a kormány odaadni Zaharov érdekelt? ségénak, vélik a szélsőbaloldali Aurora, Adverul és Indreptarea. Az óvatos Universul egyébre, gyanakszik­Az érdekeltség, mely mögött a Wickers és társa óriási angol ágyu-, fegyver- és. vasut anyaggyár áll, a resicai vasműveket akarja meg­szerezni, kiépiteni és monopóliumot szerezni arra, hogy ez a vállalat állítsa elő a. petróleum kitermeléséhez szük­séges összes készülékeket. Okt. 31-én a Reslca-müvek igazgató­sága tényleg emelte 60 millió leijel alaptőkéjét, s ebben 30%-ig a Wickers­csoport részesedik. Egyéb látható ered­mény " nincs, mert Zaharov, amilyen titokzatosan jött, ugy is távozott. Míg a lapok az utazás cél'a felől töp­rengtek, Zaharov buzgón tárgyalt to­vább a külügymin szterrel. Önkényte­len eszünkbe jut londoni tudósítónk mult heti jelentése, mely szerint Zaha­rov a megindít ója ennek az egész moz. galomnak, hogg az anglikán egyház egyesüljön, a görög keletivel s így An­glia, mely a maga akaratából ott­hagyta saját véreit, a germánokat, s amelyet viszonzáskép cserbenhagyott a (keleti -kérdésben eddig 1 szövetségese, a latin vi ágy, most más szövetséges hiá. ligában a szlávokkal egyesülve akarja magának a világuralmat biztosítani. A görögkeleti szláv álamokkal a szövet­kezést egyházi téren már elintézte a szerb diplomácia és végső fokon. a szlávság exponenséül szolgáló Metha­xak sz a konstantinápolyi pátriárka. Maradna az egyetlen görög keleti nem­szláv állam, Románia. Lehet, hogy a londoni nagy üzletem­ber gazdasági okokból jár Bukarest­; ben, de hogy mellékesen vagy talán fő­szempontul- szóba ne kerülne... ez. az • egyházi egységesítés terve is. azt nehe­zen tudjuk elhinni.; A lett választás Lettországban a lefolyt parlamenti választások nagy zavarba hozták' a kormányt Eddig az alkotmányozó nemzetgyülésnek 150 tagja volt. de a parlament tagjainak számát az alkot­mány tör vény 100-ban állapította meg. A centrum a Választáson meglehetős vereséget szenvedett és most sehogy sem lehet a kis pártöpredékekből kor­mánypártot összeállítani. A pártok számaránya ugyanis: jobboldali koa­lició 15, centrum 13, parasztszövetség 18, nemzetiségi blokk 16, jobboldali szocialisták 7, baloldali szocialisták 31. A nemzetségek közül van 6 német, 5 zsidó, 3 orosz, 1 lengyel és 1 litván. Jellemző, hogy a német jelöltekre több szavazat esett, mint amennyi a német választók összes száma. Dr. Schiemann, a német parlamenti cso­port vezetője, habár éles ellenzékben van az uralkodó lett pártokkal, azért elég népszerű még a nem németek kő­zött is.. A zavartalan, kormányzáshoz termószetesen. valami koalíciónak kel­lene összejönni, de, ez meglehetősen nehéznek igérkezik. Ha. a: szociál­demokraták a centrummal szövetkez­nének, ez még mindössze 1 főnyi többséget jelent ennek a koalíciónak. (51 képviselő. ) Ha az összes nemzeti polgári pártok; szövetkeznek is, együtt­véve sincsen többségük, tehát meg kel­lene nyerniök legalább is. a jobb­oldali szociáldemokratákat, de ekkor is csak 53 főből áll az egész szövetség. Ugylátszik tehát. hogy a nemzetiségi blokk nélkül nem alakulhat kormány. Vagy az összes polgári pártoknak, vagy a szociáldemokratáknak kell a nemzetiségekkel koalícióba lépni, hogy a parlament zavartalan, működéséhez szükséges többség létrejöjjön. Az al kotmány szerint a parlament válasz­tott elnöke egyuttal államfő is, tehát az elnökválasztás fogja eldönteni. hogy melyik irányzat kerekedik felüla földrajzi helyzeténél fogva oly fon­tossá vált kis elszigetelő államban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom