Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 46. szám - A nemzetközi munkaügyi szervezet illetékessége a mezőgazdasági munkaviszonyok terén

Vasárnap, 1922. november 12. MAGYAR KÜLPOLITIKA Már azóta, hogy a nemzetközi munkaügyi, szervezet gondolata megszületett, élénk vita tárgyául szolgál, az, vajjon e szervezet, hatásköre kiterjedhet-e a mezőgazdasági munkaviszonyokra is? Annakidején, minthogy az igenlő felfogás a különböző államok részéről a leghatározottabb ellenzéssel találkozott, ami pedig az egész szervezet létrejőve, telét veszélyeztette, jobbnak látták a kérdést megoldatlanul, határozott állásfoglalás néllkül hagyni. Ennek a szándékos határozatlanságnak vörös fonala huzódik végig, a békeszerződésnek a munka szervezetéről szóló tizenharmadik fejezeten, a legnagyobb- bizonytalanságban hagyván a szerződő államokat. A békeszerződés tizenharmadik fejezetének a 315. cikkelye előtti bevezető része általában, minden közelebbi megjelölés nélkül, a munkások munkaviszonyainak paritásáról beszél és egyáltalán nem tesz különbséget ipari és kereskedelmi, illetve mezőgazdasági munkások között, amiből, ha a további cikkek egyenes kitételei nem mutatnának másra, valóban kétségtelenül az következnék, hogy a nemzetközi munkaügyi szervezet illetékessége a munkások valamennyi kategóriájára kiterjed. Ellenben a 321. cikknek hatodik bekezdése megállapitja, hogy a nemzetközi munkaügyi hivatal igazgatótanácsának 12 kormányképviselő tagja közül nyolcat azok a tagok neveznek ki, amely tagországoknak legnagyobb ipari jelentőségük van. Mi következik ebből? A nemzetközi munkaügyi szervezet megalkotói nagyon jól tudták, hogy a szerződő államol? mezőgazdasági munkásainak száma sokkal nagyobb', mint az ipari munkásoké, már pedig, ha a mezőgazdasági munkásnak a nemzetközi munkaügyi szervezet hatáskörébe való bevonása tényleg kifejezett szándéka lett volna valamennyi szerződő államnak teljesen érthetetlen az, vajjon miért nincsen meg az egyensuly az ipari és kereskedelmi és; valamint a mezőgazdasági tagállamok képviselete közölt. És ha már az ipari államok részére fennálló kedvezés jogos voltát valaki el is fogadná, esetleg joggal kérdezhetné, hogy amennyiben szükséges volt annak határozott biztosítása, hogy a kormányképviselők közül nyolcat a legnagyobb ipari jelentőségű államok küldjenek ki, miért nem tartalmaz a szöveg olyan kitételt, mely a hátralévő tagsági helyek bizonyos számát a legnagyobb mezőgazdasági jelentőségü államok számára kell fenntartani? Ha tehát most magának a munkaügyi szervezetnek részéről a mezőgazdasági munkaviszonyok tekintetében való illetékesség elismertetése érdekében minden "követ megmozgattak, ebből kétségen kivül megállapítható az is, amire a fentebbiekben már utaltunk, hogy a békeszerződésben a munka szervezéséről szóló résznek határozatlan és vitára alkalmat adó' szövegezése szándékos és célja az volt, hogy a mezőgazdasági kérdésekben aggodalmaskodó államok magatartása a szervezet megalakulását ne (veszélyeztesse. Hogy az aláiró államok nagy része az aláirottak felöl tájékozatlanságban volt, mutatja a különböző államok kormányainak eddigi és azt láthatjuk a nemzetközi döntőbiróság elé küldött képviselők magatartásából. 'A' nemzetközi munkaügyi szervezet illetékessége elleni kifogások főképpen a napi nyolc órai munkaidőnek a mezőgazdasági munka terén Jeendő behozatalától való aggodalomtól erednek. A genfi nemzetközt munkaügyi hivatal mihelyst helyzete kissé kialakult, kísérletet tett illetékességének ebben az irányban való elismertetésére és 1921. évi április hó. 4. napjára nemzetközi értekezletre hívta meg a békeszerződést aláiró államok nagyobb mezőgazdasági munkás és munkaadó szervezeteit. A munkaügyi hivatalnak ez az intézkedése a különböző államok kormányainak és mezőgazdasági munkaadó szervezetének éles szembehelyezkedésével találkozott és a svájci földművelőszövetségi J. Jenny és G. Laur igazgató aláírásával, körlevelet küldött a kormányokhoz és az érdekképviseletekhez, melyben a washingtoni határozatok-! nak a mezőgazdasági munkaviszonyok terén vló alkalmazását az emberiség elleni merényletnek nevezi és arra a megállpodásra jut, hogy 1. az emberiség egyre fokozódó szükségletei megkövetelik a mezőgazdasági munka termelékenységének növelését; 2. A földművelés csaknem valamennyi államban nélkülözi az elegendő munkáskezet, aminek hatása abban kezd kifejezésre jutni, hogy az eddigi mezőgazdasági területeken egyre többen térnek át legelő és e rdő ga z d a s á gra;. 3. A munkaidő-tartam megszorításának súlyos következményei lehelnek a gabonát nem termelő, tehát behozatali országokra és e következményeket elsősorban az ipari munkásság fogja megérezni; ., i 4. a mezőgazdasági munka természete nem engedi azt, hogy egyenlőképpen bírálják el az ipari munkával; 5. a mezőgazdasági termelés módszere vidékenkint más és más és a munkarendet nemzetközi megállapodásokhoz kötni nem lehet. A körlevélre a genfi nemzetközi munkaügyi hivatal nevében A. Thomas felelt és megállapitja, hogy a munkások és munkaadók közötti társadalmi békének feltétele az, hogy a mezőgazdasági munkások eddig elhanyagolt helyzete nemzetközi megegyezés utján rendeztessek. A békeszerződés előkészítésével kapcsolatban kiküldőit munkaügyi bzottság azt az utasítást kapta, hogy a munka egész területén igyekezzék enyhíteni a dolgozók terhein. A nemzetek szövetségének szociálpolitikai programmját felölelő huszonnégy pont nem tesz különbséget ipari és mezőgazdasági munkás között, tehát az elv az, hogy mindkét munkáskategória egyenlő szociális védelemben részesüljön. Éppen a szociális reformoktól várható a mezőgazdasági munkások nagyobb munkaikészsége s evvel kapcsolatban a munka nagyobb termelékenysége és általuk lehet megszüntetni a mezőgazdasági munkásoknak a kiterjedtebb szociális védelemben részesülő ipari munkásosztályba való átözönlését. A vita tovább folyt és ezalatt a nemzetközi munkaügyi hivatal mindent megtett álláspontjának sikerre juttatása érdekében. A vitát most az állandó nemzetközi biróság fejezte be. A tárgyalások még június 15-én kezdődtek meg a hágai békepalolában és a bíróság véleményadás céljából munkaügyi szervezetnek minden tagját, azonkívül a tagsági viszonyon kivül álló. agrikultur államok kormányait, s közöttük1 a magyar kormányt is. továbbá a nagyobb földmunkás szakszervezeteket, földmivesszövetkezőteket, valamint a római nemzetközi mezőgazdasági intézet is meghallgatta. A nemzetközi bíróság ülésein Loder vezette az elnöklést. Az elnök először Lapradelle-nek, a francia kormány képviselőjének adta meg a szólás jogát, majd felszólaltak Jouhaur, Fontaine, Talbot, Jose Caeiro da Malta és Jules Maenhaut.. A magyar kormány felfogását Mayer Károly tolmácsolta. Előadta, hogy a magyar kormány, alaposan áttanulmányozván a békeszerződés kérdéses részét, azt a benyomást nyerte, hogy az a mezőgazdasági munkára egyáltalán nem vonatkoztatható. Hivatkozik a 321. cikk intézkedésére, mely az igazgatótanács tagjairól szól és megállapitja, hogy nincsen ok annak feltételezésére, mintha az igazgatótanács helyei olyan érdekképviselőknek tarttattak volna fenn, kik csupán az ipart képviselik, ha a mezőgazdasági munka szervezése is tervbe vétetett volna. Vitaija a nemzetközi munkaügyi szervezetnek a mezőgazdasági munkára való illetékességét annál is inkább, mert e munka természete nem engedi meg a nemzetközi szabályozást. Az ipari termelést fizikai és kémiai törvények határozzák meg, amelyek azonosak a föld minden részén és ezért a nemzetközi szabályozás lehetséges, viszont a mezőgazdasági termelés országonként és vidékenként változik, függ a talajtól, természettől, éghajlattól. Ezért a magyar kormány e kérdésben abban a véleményben van, hogy a mezőgazdasági munka szabályozása nehezen lehetne azonosan elbírálható valamennyi állammal, különösen olyannál, mint Magyarország, melynek a legkülönbözőbb mezőgazdasági területei vannak. A nemzetközi szabályozásra való törekvésnél fennáll az a -veszély, hogy az intézkedések nem fogják figyelembe venni a különböző országok sajátos viszonyait. A bíróság az elhangzottak mérlegelése után megállapította a nemzetközi munkaügyi szervezetnek a mezőgazdasági munka terén való illetékességét. A biróság tagjai közül csupán Weiss helyettes elnök és Negulesco jelentette ki, hogy véleménye a döntéssel ellenkezik. A bíróság döntése az agrár Magyarország szempontjából különösen figyelembe veendő, mert azáltal, hogy a Nemzetek Szövetségébe felvételt nyert, egyúttal tagjává lett a nemzetközi munkaügyi szervezetnek, amely tagság kötelezettségekkel is jár. Most az a kérdés, hogy a nemzetközi munkaügyi szervezet évenként összeülő egyetemes értekezlete minő egyezménytervezetet fog megalkotni a mezőgazdasági munkaviszonyok szabályozása tekintetében. A békeszerződés csupán arra kötelezi a munkaügyi szervezet tagjait, hogy az egyezménytervezeteket az egyetemes értekezlet ülésszakának berekesztése után legkésőbb 12, illetve kivételes esetben 18 hónapon belül törvényhozása elé terjesszék. Abban az esetben, ha az egyezménytervezet a törvényhozás jóváhagyását nem nyeri meg, a tagol semmiféle kötelezetlség nem terheli. Ezek szerint különösebb eredmenyre a munkaügyi szervezet a mezőgazdasági államok törvényhozása részéről nem számithat, mert ezek elsősorban az ország gazdasági érde-. keitől teszik függővé állásfoglalásukat. Viszont azonban nem szabad: figyelmen kivül hagyni azt. a körülményt, hogy az egyezménytervezetnek el nem fogadása, illetve merev elutasitása a mezőgazdasági munkásszervezetek javára állandó propaganda anyagot jelentene, amely propaganda hatása súlyos következményekkel járna az egész nemzetgazdaságra. Érdekes jelenség, hogy a szocialista Németország törvényhozása sem helyezkedett a mezőgazdasági munkások munkaidejének szabályozásánál a nyolcórás napi munkaidő alapjára, mert a mezőgazdasági munkások munkaidejét, az évet három egyenlő részre osztván fel, napi 8, 10 és 11 órában állapította meg. Hasonló a helyzet Német-Ausztriában, ahol a törvény csupán azt' köti ki, hogy a mezőgazdasági munkás részére napi kilencórai egybefüggő pihenő és kétórai étkezési idő biztosíttassék. Mindenesetre meg kell állapítani azt, hogy a magyar mezőgazdaságimunkásnak szüksége van a szociálist védelemre. A mezőgazdasági szociálpolitika még gyermekcipőben jár és nem számolt az idők változása folytán bekövetkezett, feltétlen kivánalmakkal. A fokozottabb szociális védelmet biztosító törvényes intézkedések már nem maradhatnak el sokáig, azonban ezeknek az intézkedéseknek, csupán egy része alapulhat nemzetközi egyezményeken (pl. a szociális; biztosítás ügyének megoldása), ellenben a felvetett kérdések legfontosabbja: a napi munkaidő szabályozása egyedül a magyar nemzetgazdaság érdekei szerint történhet, természetesen a munkásvédelmi szempontok teljes figyelembevétele, mellett. E nagyhorderejü probléma tekinte-. tében kérdést intéztünk gazdaságai életünk két ismert faktorához, Czeitler Jenő nemzetgyűlési képviselőhöz, a Magyar Gazdaszövetség egyik vezérlő szelleméhez és Kohner Adolf báró földbirtokos nagyiparoshoz is, akik felfogásukat a kövelkezőkben ismertették: Gzettler Jenő nemzetgyűlési Képviselő nyilatkozata — Ebben az ügyiben állásfoglalásom azonos a Gazdaszövetségével. A Magyar Gazdaszövetség már is mételten kifejtett és a kormány elé megokoltan felterjesztett állásfoglalásához hiven nem ismeri el a genfi nemzetközi munkaügyi hivatalnak azt a jogát, hogy a mezőgazdasági munkaügyekbe beleavatkozzék. Nem ismeri el tehát ezt az intézményt olyan fórumnak, amely akár a munka idejét, akár annak értékelését szabályozni vagy egyáltalában a magyar mezőgazdasági munka és munkásügyekbe beleavatkozni hivatott: — Nem ismeri el ezt épp ugy mint ahogyan maguk a francia agráriusok sem ismerik el egyebeken kivül azért, mert: 1. a mezőgazdasgi munkáit nemzetközi alapon szabályozlhatónak egyáltalában nem tartja. 2. mert a genfi nemzetközi munkaügyi hivatal kizárólag iparosokból; és kereskedőkből áll, ott az agrárelem képviselve, egyáltalában nincs Kohner Adolf báró nyilatkozata — Azt hiszem, hogy egyáltalában a mezőgazdasági munkaidő korlátozásának a kérdése oly téma. amelyhez csak nagyon nagy (télkészültséggel és az egyes országok gazdasági viszonyainak teljes ismeretében lehelne külön-külön hozzászólni. Egy általános elv szerint ezt a kérdést elbírálni nem lehet, legkevésbbé sem lehet a mezőgazdasági munkára egyszerüen az ipari munkára fennálló nézeteket sablonszerüen alkalmazni. A mezőgazdasági üzemekben divó munkaidő évszázados szokásokon alapul és minden változtatás, ami ezen a téren doktriner alapon történnék, a termelés súlyos megrázkódtatásával járna. A mezőgazdasági termelés a: munkabér és munkateljesitmény emelkedésére sokkal érzékenyebben reagál, mint az ipar és változtatás a szokásos- munkaidőn és béreken Gazdasági katasztrófákra is vezethet Már pedig magának az ipari munkásságnak az érdeke, hogy a: ellátás meg ne. drágittassék. — Véleményem szerint az egész mozgalom, amennyiben mezőgazda sági vonatkozású, jogosulatlan, a mai viszonyok között pedig különösen. amidőn nem a munkateljesítmény megszorításáról, hanem annak kibővítéséről kellene beszélnünk, ha egyáltalában egészségesebb viszonyokat akarunk teremteni. — Magyarország tiltakozása tehát