Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 46. szám - Csehország és Lengyelország

_ MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap; 1922. november 12. belül Ausztria, Magyarország, Olasz; ország, Lengyelország;, az SHS- királyáság javára optálhatnak aszerint, amint a lakosság többsége ott ugyanazt a nyeltet beszéli és ugyanahhoz a fajhoz tartozik, mint ők". [ — Azt hisszük, nem kell bizonyítanunk, hogy itt és csakis itt van szó a nemzeti államok érdekében biztosított opció 'jogáról. Ez az opciójog pedig 1922 január , 26-án már lejárt, mert a trianoni békeszerzsődés 1921. évi július 26-án már életbelépett, | — Helyes törvényszerkesztési technikai mellett a választói törvény 9. szakaszának az; opcióra vonatkozó rendelkezéseit, mint tulhaladottakat, hatályon kívül kel'lett volna helyezni. | — De, ha ez elnézésből nem történt meg, ennek a rendelkezésnek nem lehet olyan [értelmezést adni, hogy azok akiknek 'opciós joguk volt, még akkor sem vehetők fel a választói névjegyzékbe, ha ezzel a jogukkal nem éltek, mert az olyan |; jog, melynek gyakorlása meghatározott ^határidőhöz van kötve, a határidő lejártával ipso jure megszünik, j — Az ellenkező értelmezés oda vezetne, [hogy azok, akiket az opció joga megilletett, ' de ezt a jogukat nem gyakorolták, [választói jogukat örökre elvesztették. |. A trianoni békeszerződés 63. cikkében ^szabályozott opció az, amelynek határideje 1919 július 27-én jár le. De ez nem a, nemzeti államok javára biztosított opció. — Ez a rendelkezés csakis azokra az Elenyészően csekély számú személyekre alkalmazható, akik ugyan 1910. évi január l-e előtt szereztek az SHS királyság területéhez csatolt területen községi illetőséget. de ezt megelőzőleg más közőségben bírtak illetőséggel. Ezek azonban nem nyerik el az opció gyakorlása folyjtán nemzeti államuk állampolgárságát, , hanem jogukban áll a békeszerződés ratifikálásától számított egy éven belül annak az államnak állampolgárságát igényelni, amelyben illetőségük volt, mielőtt illetőségüket (az SHS királysághoz) átiicsatolt területeken megszerezték volna. — A kifejtettekből nyilvánvaló, hogy a belügyminiszter ur ismertetett bizal; mas rendeleteinak bámulatosan precíz és jegyöntetü végrehajtásával az összeíró ha[i-ófiágok a magyar és a német nemzetiségű állampolgárokat as alkotmány rendelkezéseinek és a demokrácia alapelveinek le '•nem tagadható és semmivel ki nem magíarázható súlyos megsértésével megfosztották legfontosabb állampolgári juguknak, a választói jognak gyakorlá. sától i— Ez a sérelem a folyó évben már nem ^orvosolható, mert a törvény 2. szakasza szerint csak minden év januárjában kell a választójogi névjegyzékeket ^hivatalból ^kiigazitani. Nem orvosolható a törvény íj?—11. szakaszaiban szabályozott felszólalási eljárással sem. , j •-— ^A. törvény abból az elvből indul ki, »hogy a választói névjegyzékbe való feleteinek hivatalból kell megtörténnie, Az ilyen hivatalosan megszerzett tömeíges jogfosztásra a. törvényhozó neon gondolhatott nem csoda tehát, ha az annak orvoslására alkalmas eljárásról eleve gondoskodik. j; Az előirt bizonyítványoknak tizezer\számra váló beszerzése technikai képtelenség különösen akkor, ha a hatóságokból a történtek után a kormány intenciójának megfelelően csak akadékoskodást Vehet találni, hisz a törvény 11. szakaszának, amely a hatóságokat 24 óra alatt, (kötelezi, a bizonyítványok kiadására, nincsen büntető szankciója. . A törvényhozásnak kell a sérelmet orvosolni. , Ily körülmmények között kétségtelen, hogy ha a nemzetgyűlési, kerületi vagy [községi választásokat még. ebben az évn megejtik,, a magyar és német lakosság ez, alkalommal sem vehet részt azokon. ' A jogegyenlőséget sértő eme visszás '(helyzet csakis törvényhozási intézkedéssel [orvosolható oly módon, ha a törvény. hozás a kerületi választások elhalasztáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor törvénybe feleszi a következő rendelkezést — A községi elöljáróságok az 1922. évben is kötelesek a választói névjegyzékről szóié törvény 2. szakaszában szabályozott eljárás szerint az állandó választói névjegyzékeket hivatalból kiigazítani. — A kiigazítási törvény életbeléptetésétöl számitott tizedik napon kezdődik és 30 napig tart. A kiigazított névjegyzék ezen határidő lejárta után 5 nap alatt terjesztendő be az első folyamodásu [bírósághoz a törvény 3. szakaszában elő|irt eljárás lefolytatása céljából. E kiigazítás alkalmával az állandó választoi névjegyzékbe fel kell venni azokat akiknek a. törnvény. szerint választói joguk van, akiket a békeszerződések értelmében nemzeti, államaik avarai az opció joga megilletett, de ezzel a jogokkal idegen állam javára nem éltek és az állandó névjegyzékbe eddig felvéve nem voltak. Kérjük önöket, képviselő urak. hogy ezt a módosító indítványt a kerületi választások elhalasztásáról szóló törvény tárgyalásánál a klub nevében benyújtani és szavazatukkal támogatni méltóztassanak. Meg vagyunk győződve, hogy eme igazságos kérés elől, pártjuk programjához hiven ós az állami konszolidáció érdekében elzárkózni nem fognak. Fogadják képviselő urak ez alkalommal kiváló tiszteletünk őszinte nyilvánítását. Szuboticán, 1922 augusztus hó 9-ik napján. Dr. Gruber László Dr. Sántha György előadó. elnök. A cseh-lengyel viszony fejlődése — A kisentente kettébomlása — Csehország keletgalicia annektálásárá gondol és ezért forradalmat szít Csehország és Lengyelország között a monarchia összeomlása óta meglehetősen furcsa helyzet áll fenn. E két állam egymásközti viszonya hol igen feszült, hol bizonyos közeledéssel kecsegtet) azonban az ügynevezett korrekt jellegen tul sohase lettek melegebbé. Ideiglenes javulás után újból ismét igen feszült lett a viszony a kelet-galiciai események miatt, melyekre nézve a lengyel lapok meglehetősen nyíltan megjegyzik, hogy a cseh pénz gurulásának az eredménye. A monarchia összeomlása után a lengyel-cseh érintkezés voltaképpen csak a határ, megállapítására szorult Sziléziában, ahol a két állam területe találkozik. A helybeli nemzeti. tanácsok közvetlenül a monarchia összeomlása után megállapítottak egy határvonalat, mely nagyjában megfelelt az etnográfiai helyzetének és mellyel mind a két állam meg volt elégedve. De a cseh nacionalizmus leple alatt dolgozó imperializmus az eléggé méltányos halárba nem tudott sokáig megnyugodni: mialatt a lengyelek összes csapataikat Lemberg elé küldték) hogy ezt a várost felszabadítsák az ukránok fojtogató támadása alól, cseh csapatok — természetesen a kormány tudtával — hátulról megtámadták a lengyeleket és mitsem törődve a megállapított határvonallal, lengyel területeket foglaltak el. A cseh államnak, jobban mondva Benesnek volt annyi befolyása Parisban, hogy a legfelsőbb tanács tényleg a csehek érdekében megváltoztatta a határt és a tescheni kérdésben meghozta ismeretes döntését, melyből kifolyólag a közvetlenül érdekelt lengyel országrészek — Nyugat-Galicia — közvéleménye és lapjai, ma is a cseheknek meggyőződéses és ádáz ellenségei. Abban az; időben a cseheknek ez az eljárása egész Lengyelországban nagyj reakciót váltott ki, melyet még fokozott az a körülmény, hogy a bolseviki támadás idejében Csehország, mely már akkor erősen kacsintgatott Oroszország felé, megtiltotta a Lengyelországba szóló municiószállitmáyok cseh területen való átszidlitását. A Kis entente megszervezése után az eddigi rossz viszonyban némi változás állott be. Lengyelország a győzedelmes orosz hadjárat után kelet felé egyelőre szabad kezet kapott, a kisentente megalapítása után az eddig nagyratartott magyarbarátságot nyíltan elhanyagolta és Skirmunt volt orosz hivatalnak' később lengyel külügyminiszter irányításával határozottan kereste a közeledést Csehország felé. Skirmunt egyik legmegbízhatóbb emberét küldte követnek Prágába. '' és e kiküldetésinek gyümölcsét látjuk a Pilz által megkötött 1921-iki egyezmény tervezetten, mely hivatva volt a lengyel—cseh ellentétet kiküszöbölni és Lengyelországnak a kisentente-ba való belépését, — ha talán nem is formálisan, de mindenesetre de facto — elősegíteni. A lengyel—cseh barátság maximumát a belgrádi konferenciáiban és az azt követő génuai értekezleten látjuk, amikor is Lengyelország azonosította magát a kisenlen te ga zdasági progiranmijával Belgrádban é-s politikai programiniával Génuában. Génna uján mondhatta Nincsics, hogy a kisentente-ból négyes szövetség lett sőt. tekintettel arra, hogy Lengyelország. egy oly szövetség reprezentánsa volt, melyben a balti államok is részvettek, joggal beszélhetett volna egy hetes szövetségről. Azonban itt kezdődnek azok a nehézségek,. melyek a jelenlegi elhidegülést eredményezték. A balti államok láttáik, hogy itt akaratuk ellenére egy oly szövetségibe kerültek bele, amelyhez őket nem köti semmiféle érdekeltség. Valóban furcsa is, hogy pl. Lettország és Észtország Jugoszlávia védelmére harcbaszálljon és a balti államok csakhamar megértették Varsával, hogy « kisentente politikáját nem hajlandók magukévá tenni.. Ehhez járult még, hogy a francia—lengyel katonai és kereskedelmi szerződés megkötése után egy ideig ugy látszott, hogy a francia befolyás és ennek folytán a francia politikai exponens inkább Lengyelország, mint Csehország, melyet eddig, mint Franciaországgal legbensőbb viszonyban álló halaimat a kisentente vezetőállamániak tekintették. A további elhidegülés stádiumai a Javorina-kérdés, a kisentente-nak ma már alig leplezhető kettészakadása és végül a keletgaliciai kérdés. A Javorina-kérdés fejlődése a Magyar Külpolitika elöző idevágó közleményeiből ismeretes. A kisentente alig leplezhető kettészakadása attól az időponttól van. amikor Marienbadban megkötötték a szorosabb cseh—jugoszláv szerződést és feleletül Lengyelországi, amely immár látta, hogy egy esetleges orosz támadás ellen sem Csehországra sem Jugoszláviára nem számíthat, közeledési keresett és talált a másik érdekelt félhez, Romániához. A legújabb időben'befolyással lehetett a keleti kérdés is. melyre nézve Jugoszlávia kjelentette, hogy érdekelve van, amely egy háborús konfliktus lehetőségét feltéve, azt jelentené, hogy adott esetben Lengyelország kénytelen Jugoszlávia oldalán, melytől nem választja el semmiféle ellentét, de melyhez nem is köti semmiféle azonos érdek háborút viselni. Azaz, hogy egy ellentét megvan és ez újból a keletgaliciai kérdés, erre nézve Jugoszlávia kormánya tudvalevőleg kijelentette, hogy Kelet-Galiciát az orosz birodalom részének ismeri el és nem hajlandó egy oly megoldást elismerni, amely Kelet-Galíciát az orosz birodalomtól elveszi. És most jövünk a lengyel—cseh ellenségeskedések titkos — ma már általánosan ismert — rugójára. A cseh állam megalapítása óla pánszláv vizeken evez és a pánszláv politikai exponensének tekinti magát. Ezen politikája miatt többször ellentétbe került Jugoszláviáival is, amely saját véleménye szerint az orosz politikának leghivatottabb őre. Azonban Benes tagadhatatlan agilitása és politikai befolyása ezen a téren is Csehország számára biztosította a hegemóniát. A pánszláv politika megnyilvánulását látjuk a nyugatmagyarországi korridor megteremtésének tervében,, a pánszláv politikát találjuk Csehország különben érthetetlen magaviseletében t a lengyel—orosz' háboru idején, látjuk abban a törekvésében, hogy a volt osztrák-magyar monarchia területére egy szláv szövetséget alapítson (mert hiszen Románia csak ideig-óráig szerepelt, mint a kisentente tagja), látjuk Csehországnakl; a magyar rutén vidéken folytatott politikábanMinden igéíret ellenére Benes a ma. gyar rutén vidéket valóságos rabság ban tartja. Szüksége van erre a területre, hogy megvalósítsa a második korridor tervét, mely szárazföldi öszszeköttelést biztosítana Oroszországgal. Ebből a célból azonban szüksége van Keletgaliciára. Már a terv is; sérelmes Lengyelországra és Romániára nézve, mert Keletgalicia annexiója elválasztaná a közös összes ellentéttel biró Lengyelországot és Romániát és háború esetén egyenként állítaná szembe a még mindig hatalmas vörös hadsereggel. A monarchia össze, omlása után Lengyelország hosszas és sulyos harcok után elfoglalta Keletgaliciát. melynek sorsa még a békeszerződések értelmében is még mindig nincs rendezve. Ezt a helyzetet hoznál ja föl Csehország a jugoszláv kormány előbb emlitett kii jelentése áltat támogatva, mindenáron megakadályozza, hogy Keletgalicia lengyel kézbe kerüljön Tévedés volna azt hinni, hogy az ukránok olyan nagyon vágyódnak elszakadni Lengyelországtól. E'gy hatali mas pénzek fölött rendelkező propaganda ellenére, melyet Petmsevics volt osztrák képviselő irányit Bécsből, az ukrán. intelligenciának, földbirto-, kosoknak és a parasztság; vajgyono-! sabb részének semmi kedve sincs, hogy, a szomszédos szovjet Ukrajna forraddalmi, értsd: bolseviki ajándékaiban részesüljön. És amikor a lengyel kor-' mány nemrégén bizonyos autonómiát adott Keletgaliciának, biztos lehetett afelől, hogy Keletgaliciában is meg.; tarthatja a választásokat, melyeknek eredményekép a meglehetősen lengyel. ' barát ukrán Párt vonulna be a parlamentbe, ahol kifejezést adna a népnek Lengyelországihoz való ragaszkodása- \ nak. A helyzet tehát immár megérett. A választások előtt hirelen a világ sajtójában fölbukkantak hirek arról, hogy Keletgaliciában forradalom tört ki a lengyelek ellen. A hirek nagy föltünést keltettek, de csakhamar kitudódott, hogy csak bandaharcokról van szó. Ugyanis szovjet Ukrajnából és Ruszkakrajnából fegyveres bandák törtek be Keletgaliciába. Ezek a. bandák katonailag szervezve, és fölszerelve voltak és lengyelek és oly ukránok! etted követtek el atrocitásokat, akik a lengyelekhez húztak. Ha mar most m. egállapitjuk, hogy az állitólagos na gy ukrán lázadásról szóló hirek cseh forrásbói származtak és a bandák csak lengyelek és lengyelbarátok ellen lép-! tek föl, ha e tények mellé állítjuk azt! a íkopenhágai hirt, hogy egy ukrán' tábornok Ruszkakrajnábaa a cseh hatósdgok, legalább is elnézésével, embereket toboroz a bandák' számára, ha tekintetbe vesszük, hogy a volt ukrán légionisták, akiket állítólag lefegyvereztek, Ruszkakrajnábani teljes fölfegy^ vérzéssel találhatók, ha azokat ai merényleteket nézzük, melyek Galíciában lengyei katonai raktárak ellen úgyszólván napirenden vannak, ugy megértjük, hogy a lengyel sajtó') a varsói cseh követség ama nyilatkozatának; miszerint a cseh kormány nem áll e mozgalom mögött, nemcsak1, hogy nem ad hitelt, de még eddig csehbarát lengyelek is azzal vádolják Csehországot, hogy Lengyelországgal szemben kétszínű politikát üz. Jogigal vetik föl a• kérdést, hogy miért is jelentette ki Csehországi a Pilz ur által kötött szerződésben, —, mely egyébként ratifikálva sohasem lett — hogy Keletgaliciában nincs érdekelve, mikor egyrészt Keletföaliciához Csehországnak hivatalosan semmi köze, másrészt Csehország nem hivatalos magatartása és a jugoszláv kormány ismert állásfoglalása ennek épp az ellenkezőjét bizonyitják. Nem érdektelen itt megjegyezni azt is. hogy annakidején Románia is kijelentette, hogy inkább hajlandó Keletgaliciát megszállni, mint azt orosz, illetve cseh kézre juttatni. A további: fejleményeik méltán izgathatják Eu-' rópa közvéleményét.