Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 44. szám - Európa és Franciaország

Budapest, 1922 III. évfolyam, 44. szám ára 10 korona Vasárnap, október 29. Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai hetilap Megjelenik minden vasárnap reggel. Felelős szerkesztő: RADISICS ELEMÉR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., József-körut 5. Telefon József: 43 Előfizetési ára: Egész évre -480 korona. Fél évre 240 korona. Negyed évre 120 korona. Külföldre kétszeres ár Főbb cikkeink s Urbanovich G. Zoltán dr.: Európa és Franciaország — Az anglikán egyház egyesülni akar a gör. keleti egyházzal — Póka-Pivny Béla : Beszámoló a budapesti népszövetségi tárgyalásokról. (A budapesti ülés résztvevői - időbeosztás — Belső ügyek tárgyalása) — Eckhardt Tibor : A francia megszálló csapatok szerepe az aradi és a szegedi ellenforradalomban — Megkezdődnek az egyházpolitikai harcok Csehországban — Az angol kormányválság. >00000<XXX><>0<><><><><>^ TEurópa és Franciaország Franciaország sorsa függ ma a francia poíítifta. megváltoztatásától irtat URBJMOVICH G. ZOJDTJÍJV dr. Az Európa keleti egén újból összetornyosulLl viharfelhők világosan bizonyítják, hogy a világháború nid'csen (befejezve. A megkötött békeszerződések csak olyanok, mint a harmincéves háború során kötött békék, melyek után ujbói és hevesebben tört iki az ellenségeskedés és tovább pusztított minaddlg, inig Egész Európa a végsőkig ki nem merült. A Versailles-ben, Sainifl Germainben, Trianonban, NeuiUyJj^fa és Sévresben húzott uj határok is csál olyanok, mint a Napóleon által vont önkényes haitárok, mint az általa teíemtett ui országok, melyek rövid életűek voltak és összeomlásuk hamarosan igazolta, hogy sem töríléneti igazságokat, sem földrajzi és gazdasági tóilkiégesstgekeí nem lehet egyszerű teitalmi szóval korrigálni. Nem teheti ezt még oly hatalmas és kiváló nemzet sem, mint Franc aország s nem tehdtá főleg sióját gyönyörű nemzeti jelszavának, a liberté, égaüté et fralfernité nemes igazságainak megcsúfolásával. A francia területen kötött „békeszerződések szelleme Franciaország ól származik, attól a Franciaországtól, melyről már Bismarck megállapította, hogy hiába keresné vele a békés, egymásmellett élés lehetőségeit, merill Franciaország egyetlen más nemzeteit! sem tud vele egyenrangúnak elismerni. Ez a francia fölénuesség s az ezzel a fölémjességgel mindig velejáró vak erőszakosság volt forrása az Európát hosszú ideig lenyűgöző napóleoni háborúknak, ez volt oka a legutóbbi világháború elhúzódásának s ebből származik a \eguőzöttekre erőszakolt béke-szerződéi sek kegyetlensége és oktalansága is. E szerződések politikailag és gazdaságilag egyaránt lehetetlen! helevzettel teremtettek Európában. A nagyhaltalihák közül Japán és az Amerikai Egyesült Államok már réigen visszahúzódtak, a békeszerződésekéin) való szolidaritástól. Angliában Keynes kezdte meg e szerződések tarthatatlan voülának bebizonyítását s a legkiválóbb politikusok és (közgazdászok egész sorónak hozzászólása után ma mái- ugylátszik, hogy a h vatalos angol politika is érzi a békeszerződések kegyellen rendelkezésein való változtatás feltétlen szükségét. Olaszországban először Nitltli szállt nyíltan sikra a békeszerződések revíziójáért s az olasz külpolitika számos ténye szól amellett, hogy Olaszország is hamarosan a szerződések revízióját követelőknek oldalán fog állni. Egyedül Franciaországban nem változott semmi, a francia mentalitás még mindig Clemenceau és Poincaré vak gyűlöletének vizein evez. S míg á francia hajthatatlanság vaksága igy vis ínerliae gyanánt nehezedik az általános európai nyomorúságban immár parancsoló szükségként jelentkezö revízió problémájára, a közeli Keletien Kemal pasa győztes fegyverei megkezdték az öröklétüeknek hirdetett francia békeszerződések megingatását. A Törökország viszonyait szabáyozó sévresi béke ma már ia mulité s nekünk, akiket Törökországgal nemcsak a hagyományos rokonság és barátság, de a közös balsors is összefűz, minden okunk megvan arra, bogv a török nemzeti eszme által vezetett fegyverek győzelmének s ezzel a tökéletlen francia békemün múlhatatlanul szükségessé vált első revíziónak mint javunkra szóló precedensnek őszintén örvendjünk. A, mai viszonyok fopá'kságát azonban semmi sem bizonyítja jobban, minthogy az angórai török kormány sikere a öéke-^zérzödófrekheá görcsöse/*' ragaszkodó Franciaországinak sem kellemetlen, mert a görögökön aratlott török győzelem kudarcát jelenti a görögöket támogató angoloknak is. azoknak az angoloknak, akik viszon'i a békeszerződések enyhítését annak nyugoti és talán középeurópai relációiban is támogatnák. A török győzelem és annak az angol uralom alatt élő mohamedánokra gyakorolt kétségkívül igen nagy hatása ugyanis Anglia figyelmét Keletre kényszerítvén, lehet, hogy Anglia súlya az európai kérdésekben egy időre csökkenni fog, ami viszont a németellenes francia mentalitásnak ujabb tápot adhat és újult erővel vetheti felszínre a Németország lehetetlen gazdasági és politikai helyzetében rejlő európai veszedelmek hatalmas tömegeit. A török kérdés — miután vele Konlantiinápoly, a tengerszorosok és Trácia ügye is aktuálissá vált — ujabb balkáni problémát jelent, mely könnyen válhatik európai bonyodalommá. Egyidejűleg Ausztria krízise is a kirobbanásig mieaéirtótt. Itt azok az intézkedések, melyek nemrég még segíthettek volna, melyeken azonban Európa boltoséi tuíhosszian tanakodtak, ma már messze llulhaladotlalk és alig van valaki, aki még lehetségesnek tartja Ausztria oly szanálását, mely a saintgermaini béke alapján, ilfléKve Ausztria szuverenitásának sérelme nélkül történhetnék. Ugyanekkor áz uj államok ügj^ei sem látszanak egészen rendben levőknek, mert Pilsudszkynek, a lengyel államfőnek romániai lá'ííogatása amellett szól, hogy vagy a kis entenlén belül készül valami, vagy áz európai szemmel át nem tekinthető Oroszország felől fenyegelinek komoly veszedelmek, melyek elsősorban természetesen Oroszország legközelebbi nyugoti szomszédait. Lengyelorságot és Romániát érinttlhetiik. Nem kell tül messze visszafelé lapozgatnunk a történelem könyveiben, hogy a forradalof u'jáhi Franciaországnak Napóleon által helyreíiiTitott és Európára zudito'tt nagy katonai erejében példát találjunk a forradalmi Oroszországban talán már nem is lappangó nemzeti eszme vagy valamely más ottani erőforrás Európára veszélyes ki örésének lehetőségére. Vegyük még figyelembe Európa gazdasági bajait, a jó valutájú országok termelési krízisét és munkanélküliségét, valamint a német valuta legutóbbi katasztrófális zuhanását, mely pénzügyi és politikai összeomlással fenyegeti azt a Németországot, mely a világ gazdasági életében még ma is igen nagy sulyu és csaknem valamennyi más nemzetre kiható hatalmas tényező, — akkor világosan látjuk, ho£y hova juttatták az emberiséget a békeszerződések. Ha nem is mondhatjuk tehát ma azt, hogy recseg-ropog már a francia békeszerződések épülete, mégis kétségtelennek látszik, hogy az épület hibás konstrukciója kezdi megbosszulni magát. FrandaorsizágtÓ'I erednek e hibák, Franciaország felé kell tehát vetnünk tekintetűinket akkor;, ha arra gondolunk, hogy lehet-e a hibákon javítani előbb, mintsem a katasztrófa bekövetkezik. A francia államférfiakat terheli a felelősség EUrópa legközelebbi jövőjéért. E felelősség) aiem merül ki a francia határok megyédéccir-b 8- KCÖ -kcvcabá : •-Franlci^Ox'szág • anyagi követelésiéinek biztosításában. Be kell a franciáknak lálhiok, hogy a legyőzött! népeknek előbbre való mindennapi kenyerük, mint a reparáció, be kell látniok. hogy ha Oroszországban meg is történhetett, Európa közepén nem lehet milliókat éhenhalásra kényszeríteni és be kell végre látniok azt is, hogy az erőszak sohasem lehet jogok forrása ési az erőszakkai teremtett helyzetek nem lehetnek tartósak. Csak ezután fogi tmégt imiaijd1 eldőlni, •vájjon Clemenceau és Poincaré tényleg nagy államférfiai-e Franciaországnak. Napóleon kétségkijvül nagy hadvezére volt nemzeitének, dle a történelem távlatán nézve, ma már nagyon -kérdéses, vájjon felértek-e Napóleon katonai sikerei azzal, (hfqgy két évtizeden, keresztül vágóihidra vitte a framdiák fegértókasebb fiait s nem ennek a kitűnő emberanyaginak könynyelmiüi feláldozása lett-e okozója a franciái nép szaporodásában beállóit nágy visszaesésnek. i Egy ujabb világégés lehetőségének elhárítása, Eiurópa rombadülésének megakadályozása, «z európai kultúra megmentlése s mindenekfelet magának Franciaországnak sorsa függ ma a francia, poifilka teljes jnegvákozfatámtólí • Hz. anglikán ®mhm egyesülni akar a görög-keleti egyházzal Az egységesítés gondolata a csehektől indult ki — Az angolok és a görögök között elvben megvan a megegyezés - Mivel ugratta be Lloyd Georgeot Venízelosz és Sir Bazil Zaharov — Sir W. Dickinson szerepe — Alkalmi tudósítónk jelentése — London, 1922. október. Hallatlanul nagyjelentőségű kérdés foglákoztatja az angol egyházi köröket nyíltan, pénzügyieket titokban, sőt valószinülec a politikusok sem állanak tőle távol. Arról van szó, hogy az anglikán egyház megtagadja a protestantizmust, kilép a protestáns fekkíezetek közül és egyesülni, akar a görög keleti ekumeni egyházzal. Mielőtt, ennek a tervnek hátteréről lenne szó. lássuk a megtett lépéseket. (A The Christian East (Keresztény Kelet) cimü londoni anglikán egyházi folyóirat júliusi kötetében angol, görög, orosz, szerb, oláh és latin nyelven egy Ihitvallás jelent meg: a konstantinápolyi pátriárkához és a Nagy .Szent Zsinathoz, aláírva egv csomó anglikán paptól. A hittétel tiz pontban felsorolja, hoigy miféle dogjm'atikus egyezések vannak a görög keleti és az anglikán egyfház közt. bevezetésében pedig bejelenti, hogy az anglikán egyház azonosnak tekinti magát a görögkeletivel és kéri a pátriárkát, hogy a két egyház egyesülése ügyében tegye meg a szükséges lépéseket. A hittétel tizedik pontja kereken kijelenti, Ihogy az anglikán egyház 39 Mtdilkkböll álló VIII. Henrik-féle kátéját *anellékes jelentőségűnek tartja, mert az csak a XVI. íszáziadbelí fhielyi surliódások alapján (keletkezett, de lényegében aiz egyház a fenti kilenc pontban a görög-keleti hitvallást fogadja e\ minUbogy ai katolicizmussal szemben az igazi ősi keresZtlénységet ez tartotta fenn. A 9. pont bejelenti, hogy az anglikán egyház elfogadja a szeplőtlen fogantatást, Máriának és a' szenteknek tiszteletét, a szentek közbenjárását és a szentképek használaltát. Ezzel az egu ponttal elvetették az anglikán papok az egész protestáns hitvallást és visszatértek másfél ezredévvel, vissza akarván helyezni egyházukat a florenzi zsinat előtti állapotba. Azóta e Ihitvallás 'alapján ujabb fontos lépések is történtek. Az oxfordi egyetem teológiai karára a Balkánról több görög, szerb és oláli teológust vittek, akiket az anglikán egyház ne-: véltet, hogy harcosai legyenek a két egyház egyesitésének. A szeptemberi . kopenhőgiai nemzetközli protestáns j konferencián megjelentek a giörög-kej leti egyházak kiküldöttei is és $ikeI rült nekik az utódállamokba került j magyar és német kisebbségek panaszainak élét venni. Az amerikai református világkongresszuson az angol reformátusok azt ajánlották, hogy a 1 szerb és oláh fenliatósáa alá került magyar református kisebbségek egyI házai egyesüljenek (!) az uralkodó görög-keleti egyházakkal. Nem célom semmiféle teológiai vitát kezdeni arról, hogy a merev,, fejlődésre képtelen és egv) rélgi fkiulturfokról előbblépni nem tudó. tisztán formaivá vált keleti kereszténységnek! semmiféle köze nincsen az anglikán egyházhoz, legfeljebb annyi, hogy Angliában is államegyház van és az anglikán egyház sdnténl cesaronpapista szervezetű. Ez azonban semmi esetire