Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 44. szám - Európa és Franciaország

sem elepedő ahhoz, hogy egyesiteni lelhessen ezt a két, teljesen külön fejlődésü és az anglikán papok minden hitvallása mellett is ellenkező dogmáju egyházat. Minket inkább a dolog politikai része érdekei Az anglikán egyház vezetői a legféktelenebb propagandát folytatják a törökök elten ugy Európában, mint Ázsiában. Ők tették magukévá az állítólagos kisázsiai kisebbségi kérdést, ök terjesztik a legharjmeresztőbb adatokat az állítólag a keleti keresztényeken elkövetett török kegyetlenségekről. Hogy ezekben a vádakban mennyi a jóhiszemüség és mennyi a politikai, számítás, igazán nem lehetne megmondani. Volt módom hosszabb eszmecserét folytatni olyan egyházi vezetőemberekkel, akik tényleg szentül hisszük, hogy az angol egyházat a keletitől csak bizonyos szertartásbeli különbségek választják el, hogy a katolicizmussal szemben, mely Angliában is erősen terjed, egyházvédelmi szempontból is szükséges a két egyház egyesülése és végül, hogy a törökök tényleg elkövették mindazokat a borzalmakat, mellyel a Kelet hagyományos nagyotmondói, a már hittestvérekké előlépett görögök őket vádolják. Kénytelen voltam meggyőződni róla, hogy meglehetős széles egyházi körökben politikai mellékiz nélkül is komoly ez a testvéresülési mozgalom. Ha azonban azt keressük, hogy ez az egész végzetes lavina, mely a félmüvelt, keleti világnak, a szlávságnak előretörését és világuralmi céljait inkább fogja szolgálni, mint az angolok keleti hatalmánaki megerősödését. honnan indult meg, végeredményben a gazdasági és politikai körökre bukkanunk. Központjában pedig az egész mozgalomnak egy angliai nagyhatalommá vált leventei görög bankár: Sir Bazil Zaharov áll. Ez a görög már évtizedekkel ezelőtt Angliába került, óriási vagyonra és befolyásra tett szert, ő a mozgatója a petroleum- és cukortrösztnek, angol baronátust kapott és kebelbarátja Lloyd Georgenak, aki a (keleti eseményeket csakis azon a szemüvegen át nézi, melyet Zaharov tart tájékozatlan szeme elé. Zaharov, aki egyuttal Venizelosszal is szoros barátságban van, belesodorta Lloyd George utján Angliát a keleti kalandba, ő miatta kockáztatja Anglia, hogy összes mohamedán alattvalóinak, az izlám világ többségének gyülöletét magára vonja, ő akarta Görögország részére Angliával kikapartatni a kisázsiai terjeszkedés gesztenyéjét. Zaharov görög és minden angol indigenátusa mellett görög nemzeti célokért dolgozik, de amellett mint üzletembernek a kisázsiai petroleum kell. Sikerült a politikai körök egyrészét meggyőzni arról, hogy Konstantinápolyból görög szövetségben keleti angol Gibraltárt lehet csinálni, erre a politikára minden eszközt jónak talál. Ilyen eszköz az is, hogy Angliát hittestvérül lehessen a Keleten kihasználni. Anglia örökölje azt a szerepet, melyet eddig annyi időn át az orosz cárság töltött be, hogy ő tegyen a mohamedán világgal szemben a keleti keresztények természetes védelmezője. Hallottam olyan hangokat is, hogy az anglikán egyház feje a király lévén, az egyhlázi egyesülés után arra is lehetne számítani, hogy az egész uj keleti egyháznak világi fejévé a Szent Zsinat az angol királyt fogná megválasztani. Bármilyen fantasztikusnak hallszik is ez, a naiv angol egyházi körök kezdik komolyan venni, mert még naivabb politikusok elhitették ezt velük. Maga az egyház egységesítésének gondolata, habár kisebb alapon, a czehektől indult ki még tavaly. Ők a nagyszláv eszme érdekében megalkották a cseh nemzeti egyházat és összeköttetésbe hozták a szerb görög keletiekkel. A szerb főpapság közvetítésével még 1921 nyarán bejelentették a Szent Zsinatnak és a keleti kereszténység ekumenikus fejének, a konstantinápolyi patriárkának, hogy az uj cseh egyház belép a görög keleti egyház kebelébe. Konstantinápolyban ezt nagy örömmel tudomásul is vették, odahaza Csehországban azonban máig sem tudnak róla. A cseh nemzeti egyház egyszerüen Rómától félig-meddig elszakadt katholikus felekezet maradt. A cseh kezdet után vetődött fel a nagyobbarányu anglikán-görög keleti egyházegyesités terve. Zaharov és Venizelosz találtak utat e terv népszerüsitésére s ma már a dolgok odáig értek, hogy Metaxakisz Melethiosz konstantinápolyi patriárkának kiküldöttei komolyan tárggalnak Angliában s a napokban megjelent lapjelentések szerint a főbb pontokra nézve elvben már megegyeztek. Metaxakisz, akit a kolostorból Venizelosz politikai ármányai emeltek a patriárkai székbe, melytől a görög zsinat megfosztotta ugyan, de éppen szerb segítséggel sikerült megint oda visszajutnia, illetőleg ellenszegülve a zsinati határozatnak, el sem távozott belőle, ambiciózus főpap és szívesen kihasználja, az angol naivságot arra, hogy egy második pápai trónná fejlessze pátriárkai székét. A helyzet tehát az, hogy a jóhiszemü, de félrevezetett anglikán egyházi körök meg akarják nyitni az utat Nyugat felé az elmaradt Keletnek, egy merev, fejlődésképtelen egyházat, mely spciálisan szláv és szláv nemzeti célokat szolgál, akarnak felhasználni az európai kulturális katolicizmus és protestantizmus ellen. Mindezt végeredményben néhány petróleumforrás megszerzéséért. A Kelet kapva-kap a kedvező alkalmon, Anglia pedig azon az uton van, hogy az egész európai civilizációt kompromittálja alantas gazdasági és politikai érdekekből. A nagyközönség egyelőre nincsen tisztában e lépés jelentőségével, nem is sokát törődik vele, pedig ez a kultura és a lelkiismeret szabadságának a kérdése, nem egyszerüen, papok theologiai egyezkedése. Londoni alkalmi tudósítónknak roppant érdekes jelentéséhez a magunk részéről a következőket tehetjük hozzá: A minap érkezett Budapestre az itteni angol kolónia részére egy anglikán lelkész. Hazulról kapott felsőbb utasításra hivatkozva a Petőfi-téri görög-keleti templomban akart angol istentiszteleteket tartani, minthogy amint mondta — ez az egyház áll legközelebb az anglikánboz. Másik adatunk pedig az, hogy Svájcból érkezett megbízható tudósítás szerint Sir W. Dickinson, aki hivatalos hiresztelések szerint a népszövetségi ligák megbízásából a kisebbségek helyzetének tanulmányozása céljából járja be az utódállamokat, voltaképen a kisebbségi protestáns egyházakat akarja összeboronálni a görög-keleti oláh, ill. szerb államegyházzal. (Szerk. ) Várható-e irányváltozás Az utóbbi hetek bővelkednek politikai szenzációkban. Az angol kormány bukása, a német márka katasztrófája, a francia frank állanídló lemorzsolódása, Franciaországi orientációja Oroszország felé, a keleti konferencia. Események, melyek egymagukban is képesek a világpolitikára döntő befolyását gyakorolni, hát még ha tömegesen lépnek fel! Mindinkább jobban kibontakozik az a tény, hogy a békeszerződések nem alkalmasak arra, hogy egy félig-meddig stabil helyzetet teremtsenek. Arról, hogy békét nem jelentenek, a világ közvéleménye már régen meg van győződve. Az angol kormányválság egy hosszu betegség végét (vagy talán elejét) jelentül. Végét, mert megbukott hat évi kormányzás után Lloyd George, megbukott azért, mert a közvélemény már régen ellenezte politikaiját s érdekes, nem meggyőződésből, hanem egy kitünően szervezett propaganda hatása alatt. Azok, akik Lloyd Georgera ma kigyót-békát kiáltanak, elfelejtik, hogy mily nagy szoilgálatokat tett hazájának fez a kiváló államférfiu és számolnak az emberi feledékenységgel, amely néhány óv mulva, amikor ujból Lloyd George vezeti a brit birodalom sorsát, senki se fog arra viszszaemlékezni, hogy azok az emberek szidták legjobban azt, akit most imádnak. Asquith és Grey, Lloyd George legnagyobb elenfelei, akkor, amikor a béke érdekében Lloyd George ellen fordultak, nem a békét, hanem a francia orientáció ügyét szolgálták. A legutolsó keleti krizis hatása alatt a hangulat Franciaország ellen olyan erőssé vált, hogy még olyan erős, befolyásos ember, mint Chamberlain, birminghami beszédében a legerélyesebben megvédte Lloyd George-ot és Franciaországot a leghevesebben támadta. Hiba volna azt gondolni, hogy Lloyd George bukásával felülkerekedett a francia politika. Még a legexpoaz angol politikában ? náltabb franciabarát angol politikus, Derby lord is ujabban olyan hurokat penget, amelyek némileg különböznek azoktól, melyek a nemes lord korábbi állásifoglalásából kifolyólag francia fülbe mászhattak. Tévedés volna azt hinni, hogy Lleyd George bukása után Bonar Law más politikát fog követni, mint Lleyd George, hiszen Lloyd George eddigi álláspontja. az intervenció nélküli politika, fényes, beigazolást nyert s ha Llyod George meg is bukott, hívei feltétlenül a helyzet urai maradnak. Angliában általános, az a vélemény, hogy az uj választások az eddigi erős franciabarát áramlatnak, melyre a kormánynak tekintettel kell lennie, halálát jelentik. Hirlik, hogy az uj kormány a választások után Németországgal szemben a józan ész politikáját fogja követni: Németország fizessen jóvátételt, de csak annyit, amennyit tényleg elbír. Hogy ez az összeg az eddigi francia számitásoknál jóval kevesebb leend, azt nem nehéz megjósolni, ha a márka katasztrófájába vetünk egy pillanatolt. A márka katasztrófájához hasonlót csak Ausztria produkált. Hogy honnan fogja Németország előteremteni azokat az összegeket, amelyeket a megszálló idegen katonaság eltartására és a jóvátételre kell fordítani, ez minden józanul gondolkodó ember számára valószinüleg éppen olyan nagy kérdőjel, mint éppen a német államférfiak számára. És hogy mit jelent pedig az, hogy a német gazdaság, amelyet a szervezés mintaképéül szoktak odaállítani, öszszeomlik, azt bővebben kifejteni nem igen kell. Ugylátszik a külföld már a tőzsdén eskomptálja azokat a nehézségeket, melyek előtt Franciaország a megváltozott angol politika és Németország gazdasági összeomlása folytán áll. Az a nyugati államokból. származó felfogás, hogy a francia álláspont győzelA Nemzetközi munkaügy Szemle a nemzetközi munkahivata havi folyóirata. Októberi számában részletes adatok alapján beszámol az egyes országokban az életszükséglet fedezésére megállapított árakról. A folyóirat egyik cikke megállapitja, hogy Németországot, Ausztriát és Lengyel országot kivéve (Magyarország nincs emlitve) az életszükségleti cikkek ára az utolsó negyed évvel szemben legfeljebb + vagy 5°/0-os kilengést mutatnak, ugy, hogy némi alappal azt lehet mondani, hogy az életszükségleti cikkek árai stabilizálódtak. Közelebbről az árak Angliában. Svédországban; Kanadában és Indiában nem emelkedtek mig az utolsó hat hónapban Franciaországban, Hollandiában és az Egyesült Államokban emelkedtek. — A nemzetközi munkahivatal a minap kiadta az International La bour Directory cimü kiadmányának második kiadását angolul, franciául és németül. E könyv utmutató a hivatalos és magánszervezeteket illetőleg kiterjed 72 országra és felölel fontos adatokat 1800 alkalmazott szövetkezetre, 2300 munkásszövetkezetre, 600 szellemi munkásszövetkezetre, 45 nyugdijas és 450 segélyegyletre. Bevezetésében részletesen ismerteti a nemzetközi munkahivatal és a népszövetség történetét és szervezését, majd kiterjed valamennyi államnak azon szerveire, amelyek munkáskérdésekkel és ipari kérdésekkel foglalkoznak. me, a keleti-kérdésben pyrrhusi győzelem volt, ha egyáltalában győzelem volt, gyakorlati téren is kezd érvényesülni. A világ tőzsdéi, a politikai helyzetek barométerjei, néhálny nap óta kedvezőtlen időjárást jeleznek, ha Franciaországról van szó és ezt érzi a francia frank is, melynek értéke állandóan rosszabbodik. Ezzel szemben az angol pénz értéke napról-napra nő. Ezen a processzuson — ugy látszik — nem segít az a változás sem, amely Franciaországnak Oroszországgal szemben eddig követett politikájába; mindjobban láthatóvá válik. A rapallói német-orosz szerződés után amelyre annak idején kígyót-békát kiabáltak, az orosz kormány csakhamar megkötötte a Leslie-Urquhart-féle szerződést, amelyről azt rebesgették hogy az angol kormány ált mögötte Ilyen körülmények között, ugylátszik Franciaország sam akar rest maradi és Oroszországba küldött egy bizottságot,, a helyzet tanulmányozása -vé gett". Nyugateurópai lapokban mindinkább sürübben bukannak fel olyan hirek, hogy Lubersac urat, aki Stinnes sel nemrég megkötötte a francia-né met egyezményt, fogják Moszkvába küldeni, mint a francia köztársaság képviselőjét. Feltünő, hogy a közép és keleteurópai francia lapok, igy pl a lengyel Gazette de Bologne, a bukaresti Orient és Independanze Romain, hogy másokat ne is emlitsünk vezércikkben foglalkoznak a francia orosz közeledéssel. Talán ezen közeledéssel függ össze az a fogadtatás is, melyben Oroszország azon kívánsága, hogy résztvegyen a keleti konferencián, Franciaországban részesült. Míg tudvalévőleg Génuában és Hágában a francia nem igen akartak az oroszokkal egyasztalhoz ülni, ez a merev álláspont most lényegesen enyhült. Egyébként hirlik, hogy a keleti konferencián — többek között — résztvennének balkáni államok is, mint érdekeltek. És itt talán nem érdektelen azt a gondolatot felvetni, hogy talán Magyarországnak is vannak némi érdeke a balkáni kérdés fejlődésében. HIREK AZ angol kormányválság 2 MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1922 október 29.