Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 43. szám - A munkanélküliség - A keleti válság és a délszlávok

6 Vasárnap, 1922 október 22, Trácia védlelmére részt venni egy entent expedicióban. A korimánry hivatkozott arra, hogy a bolgár-török határ helyreállitása fedezi Bulgáriát egy görög hátbatámadás ellen, ami veszedelmezteti a balkáni békét és főleg Macedónia birtokát. Ugyanekkor a kormányhoz közelálló körök az antantexpedicióban való részvétel dijaként ismét napirendre hozták Szaloniki kérdését, mig a bolgároknak loyális magatartása esetére kilátásba helyezték a neuilly-i békében megígért kijárást az Egei tengerre. Szóval a megvédelmezendő Görögországtól jutalomként éppen azokat a területeket kívánták, melyeket a törökök igényelnek. Amig a csonka-kormány ilyen módon csinált külpolitikát, Pasics és Nincsics sokkal békésebb húrokat pengettek. Pasics teljesen a francia politika karjaiba vetette magát, Nincsics meg a francia és angol politika között próbált lavírozni, sőt megpróbálta a közr vetítést is a két hatalom között. A király hosszu kihallgatáson fogadta Ahmed Derid béget, az angorai kormány párisi követét. A kihallgatás során, ugy látszik, megállapodás történt arra nézve, hogy a délszláv állam Trácia és a tengerszorosok kérdésében alkalmazkodni fog az angol-francia megegyezéshez. A belgrádi és párisi délszláv külpolitika ellentétei nyilvánvalóak lettek, hiszen a belgrádi sajtóiroda megcáfolta Nincsics párisi kijelentéséit, ugy, hogy ez kénytelen volt a hivatalos cáfolattal szemben ujra hangsulyozni felfogását. Az ellenzéki sajtó persze ezeket az eltéréseket a kormány tagjai felfogásában iparkodott minél inkább túlozni és kihasználni. A király, Pasics és Nincsics hazatérése sem tisztázta véglegesen az SHS. királyság külpolitikáját a keleti válsággal szemben. Pasics azt mondta egy interjuban, hogy ha hozzájárult volna az angol állásponthoz, ma már háboru volna. Nincsics viszont hangsulyozta, hogy ha a délszláv állam elküldte volna a tengerszorosokhoz az angol részről kívánt tízezer embert, az SHS királyság balkáni érdekei sokkal jobban volnának biztosítva. Szovjetoroszország Nincsicshez küldött jegyzékben a tengerszorosok kérdésében nyiltan a török álláspontra helyezkedett, ami nem maradt (hatás nélkül délszláv közvéleményre. A tráciai bolgár menekültek meetingjének határozott állásfoglalása Trácia autonomiája mellett. nemcsak. a bolgár és a horvát közvéleményt nyerte meg e tervnek, hanem a délszláv kormánykörökben is bizonyos hajlandóság ébredt e terv elfogadására, miután e megoldás a török megszállásnál kedvezőbbnek Játszik. A bolgár közvélemény megmozdulása Trácia autonómiája, érdekében azt a reményt keltette Belgrádban, hogy egy autonóm Trácia mellett Bulglária végleg lemondana Macedóniáról. A szaloniki tervet a nyilvánosság előtt legalább nem merik bolygatni, mióta a' horvát sajtó egyhanguni állást foglalt ellene. Az Albániáival határos vidékeken megindult muzulmánmozgalom, melynek szitóia Cur Bajrám volt albán miniszter, aki a délszláv állam muzulmánjait felkelésre hivó kiáltványokkal árasztja el, bizonyos óvakodásra intenek és, minden fegyveres beavatkozási ekerülését nagyon is kívánatosnak mutatják. A helyzetet Pasics és Nincsics. még mindig annyira kialakulatlannak tartják, hogy a miniszteranácsnak sem számoltak be pontoson. A kormánv szolidalitásának illusztrálására érdekes adat az, hogy Nincsics elment a Protilcs felét hajló zombori radikálisok gyülésére s ott valóságos külügyi expozét tartott. Ez expozéból világosan kiderül, hogy Nincsicsdélszláv részről minden fegyveres(beavatkozást perhoreszkál a tráciai kérdésben is. amivel nyilvánvalóan ellentétbe jutott korábbi álláspontjával. A törökök visszatérése Európába a délszláv állam másfél milliónyi muzulmánságára mindenesetre óriási hatással lesz és lényegesen hozzá fog járulni ahhoz, hogv az erőszakos centralizmusra és a szerb hegemóniára alapított mai délszláv kormányzati rendrszer ne tarthassa magát. A Pasics-kormány napjai meg vannak számlálva. bj. Petroleumpolitilka A, génuai konferencia óta a petróleum kérdése a politikában mind nagyobb tért hóditott, bár tévedés azt hinni, hogy Génuában merült felszínre először ez a kérdés. Génuában csak keserűen jajgattak azok az államok, amelyek az 1920-i st. remoi konferenciám és az ott kötött egyezményben Angliának e téren oly koncessziókat tettek, melyeket később megsajnáltak. Ezek, az államok egy jól megszervezett sajtó segitségével az egész kérdést nagydobra ütötték és ma az egész világ azon. a nézeten van, hogy petróleum nélkül nem lehet megélni. A valóság az, hogy a petroleumkérdés a jövő kérdése és feltétlenül tulzás, ha azt halljuk ma: akié a petroleum, azé a világuralom is. Hiszen megvannak még! az óriás szénkészletek és jó egynéhány évre biztosítva van eképpen a világnak fűtőanyaggal való ellátása. Azonban tagadhatatlan, hogy különösen a hajózás terén a petroleum napról-napra nagyobb szerepet játszik. Az olajjal való fűtés 2 és 1/2szer kevesebb fütőanyagot igényel, mint a szénnel való fűtés és amig egy nagy- gőzös eddigi körülbelül 320 főnyi fütőszemélyzettel dolgozott, az olajfütés csak 27 embert igényel, egészen eltekintve attól, hogy a könnyebb petróleum folytán az olajfűtésre berendezett hajó körülbelül 2000 tonnával több fűtőanyagot vihet magával, rnint szénfütésnél. Hogy az olajfütés tisztább, és kényelmesebb, azt hiszem felesleges megemlitenünk. Ezeknek a tényeknek tudható be, hogy az olajfütés rohamosan terjed és míg 1914 juius hó 1-én 1 1/3 millió tonnányi hajónak volt olajfűtése, 1921 julus 1-en ez a szám már 13 millióra rúgott. Az újonnan épült kereskedelmi hajók 80%-, a olajfütésre van berendezve. Az Észak-Amerikai Egyesült Államok, Anglia! és, Japán hadihajói majdnem kizárólag olajfütést használnak. Az angol flotta szükséglete évi több mint 5 millió tonna, a japánoké több mint 3 millió és ezeket a mennyiségeket a saját készletükből csak igen kis részben tudják, fedezni. Oroszország összeomlása óta a világ petróleumkószletei felelt három nagy petroleumtröszt rendelkezik. Az ÉszakAmerikai Standard Oil company, az angol-holland Royal Dutch Company, másnéven Shell-társaság, végül a francia befolyás alatt álló Nemzetközi Petroleum Unió. A Standard Oil Company a: legrégibb és a legismertebb ezek közül, övé még ma ás a világtermelés 2/3-a és 1918-ban a 70millió tonnás világtermelésből 47 milllió tonnát ő adott. Alapítója és leghatalmasabb tagja Rockefeller. Szervezési tehetségének köszönhető, hogy a szétszórt kis amerikai petroleumitársaságokat ebben a hatalmas trösztben összpontosította. Ez a tröszt ma a hatalma tetőpontján! áll. Mégis helyzete nem olyan rózsás, mert az Egyesült Államok petroleumkészlelei rohamosan csökkennek és szakemberek számítása szerint már legfeljebb 20 évig aknázhatók kii. A híres Pennsylvániai petroleum forrás ok már ma kiapadtak és a Standard Oil Company termelésének súlypontja mindinkább nyugat felé megy. A tröszt vezetősége tehát azon feladat előtt áll, hogy északamerikai államokon kivül olajforrásokat biztosítson magának. Ebből a célból elsősorban tekintetbe jön Mexikó, földrajzilag is, de itten a Standard Oil már az angol vállalat konkurrensere talált és ismételten diplomáciai beavatkozásra volt szükség. Végeredményben azonban a'Standand Oil a legtöbb mexikói petroleumforrást hatalmába kerítette, azonkívül Romániában, Kanadában és Peruban, v alamint Orszországban, is meglehetős nagy befolyást biztosított magának. Kísérleteznek, hogy a holland-indiai petroleumforrásokat is birtokukba vegye. Azonban a hollandangol társaság ellenállásán csődöt mondott. Viszont nagy sikerének tudható be, hogy Észak-Perzsiában megvetette lábát azáltal, hogy az Anglo-Persian Oil Companyra, mely egyébként az angol petroleumtröszt közel áll, meglehetős nagy befolyást szerzett. Ezidőszerint még nem sikerült mezopotámiai térfoglalása és bár a washingtoni kormány a tröszt melletti törekvéseit diplomáciai lépésekkel is támogatta, ezídőszerint Angliától még nem sikerült kedvező választ kicsikarni. Legveszélyesebb konkurrense a Holland- Király petroleum társasáig "Royal Dutch Company, más néven Shell Comipany. Magában foglalja a legnagyobb holland és angol petroleumtársaságokat, övé a borenoí, szumatrai, jávai és mezopotámiai petroleumforrások, övé az észak-perzsiai petróleum-telepek egy nagy része. Ezen tröszt alaptőkéje hatszáz millió (600, 000. 000) hollandi forint, legértékesebb telepei a bagdadi és moszüli-telepek, melynek biztosítása által Anglia egy csapásra a világ petróleum termelésének 60 százalékát biztosította magának, míg ez előtt csak 21/2százalék felett rendelkezett. Az utóbbi időben bizonyos tárgyalások indultak meg, melyeknek célja e két hatalmas tröszt egyesítése. E tárgyalások ezidőszerint még nem vezettek eredményre, nyilvánvalóan politikai érdekek miatt, melyek végeredményben a petróleum-kérdés mögött is rejtőznek. Tekintettel azonban arra a közeledésre, mely Anglia és az Egyesült Államok között a washingtoni konferencián létrejött, egy közeli kiegyezés reménye, nem alaptalant. A harmadik tröszt a Nemzetközi Petroleum Unió e nevét joggal viseli. Francia vezetés alatt, svájci, spanyol, lengyel, cseh-szlovák és német petróL leum-társaságok tartoznak hozzá. A társasági székhelye Zürich, alaptőkéje 210 millió svájci frank. A főrészvényes nyes a párisi. Société des Petrols. főbázis a galíciai petróleum telepek, de érdekeltségeket szerzett Venezuelában Boliviában, Argentínában és Braziliában is és övé mindazon szabadalmak, melyek fütő olajnak szénből való nyerését lehetővé teszik. Itt is szó volt a hollandiai tröszttel való egyesülésről, ezek a tárgyalások is azonban eddig eredménnyel nem lehettek. A harmadik nagy társaságon kivül már csak aNobel Rothschild-csoport játszik némi szerepet, mely a 'kaukázusi orosz petróleum-telepeken bír érdekeltségekkel. Ez a csoport jelenleg ugy a Standard Oillal, mint a Holland-angol tröszttel éles harcot folytat az orosz petroleumforrások birtokáért. Az amerikai tőke Legutóbbi számában mutatott rá a „Magyar Külpolitika" J. G. Thauwner egy könyve alapján arra, hogy milyen óriási jelentősége volt az amerikai nagytőkének a világháború kinyujtásában és a végeredményi kivívásában. Valóban, az amerikai nagytőke szerepe nélkül nem is lenne érthető sehogyan ' sem az Északamerikai Egyesült Államok beavatkozása a háboruba Ma már megállapított tény, hogy éppenséggel nem a német buvárhajórharc kényszeritette bele a tengerentúli nagyhatalmat a háborúba. Ez csak ürügy volt, Hiszen maga Wilson ismerte be 1919. augusztusában a szenátus egyik ülésén Mc. Gumber kérdésére, hogy az Északamerikai Egyesült Államok mindenesetre hadat üzent volna a központi hatalmaknak, ha Németország nem is követ el semmilyen jogtalanságot amerikai állampolgárok elleni Miért? Egyszerü a felelet; mert a nagytőke „keresni" akart. Ez a nagytőke mindjárt a háboru kitörésekor rengeteg mennyiségü fegyvet és lőszert szállított az ántántihatalmaknak, Ch. Schwab pedig J. P. Morgan és más pénzemberek. mint Schiff, Kuhn, Loeb, a newyorki Speue? testvérek és még többek segitségével egész hadiipari városokat építtetett Pittsíburgnál. Ezeknek az uraknak a szolgálatában ált maga Wilson is. Elnökjelöltsége idején a nagytőke elleni harcot hirdette ugyan, de ez is csak taktika volt, miként később ismeretes, béke-kijelentései is, mert hiszen — ma már nyilt titok elnöki megválasztatását éppen a nagytőke vivta ki,, legbizalmasabb barátja és jobbkeze pedig B. M. Baruch volt, akinek az Egyesült Államok kb. 350 nagy ipari üzeme állott ellenőrzése alatt. A háború érdekében dolgozott Wilson,. mert a nagytőkének a háború volt érdekében! Elég bizonyítékot szolgáltat erre Hanotaux, volt francia külügyminiszter, aki a világháborút tárgyaló müvében a következőket írja: „Amikor a marneí csatát megelőző időben a francia közhangulat annyira nyomott volt, hogy sok irányadó poétikus a rögtöni békekötést kívánta Németországgal, három amerikai megbízott, még pedig az Egyesült Államok, volt, akkori és leendő párisi követe,, kitartásra bírták rá a kormányt, megígérvén, hogy Amerika bele fog avatkozni a háborúba. " — A Magyar Szalámigyár ' R. -T. e hónap 22-íki közgyűlése az alaptőkét 50 millióról 300 millióra fogja föl emelni. Az alap tőkefölemelést Német ország legnagyobb husipari vállalatá nak (HAFLAG) részvénytöbbségének| megszerzése, valamint a vállalat buda pesti, szegedi, makói, scehwehátj, himbergi, berlini és hamburgi telepeinek teljes üzemmel való működése éi tőkeszükséglete indokolja. A vállalat minden régi részvényre, névértéken két uj részvényt ad. A fennmaradó darabokat a részvénytársaság svájci, francia és német üzletbarátai veszik át. — A Pesti Hazai Első Takarékpénztár-Egyesület igazgatósága elhatározta, hogy az e hónap 25-re összehívandó rendkívüli közgyűlésnek az alaptőkének 15. 000 darab uj részvény kibocsátásával, 50 millió K-ról 80 millió K-ra való felemelését fogja javasolni. — A Rima közgyűlési határozata. Ismeretes, hogy a Rimamurányi közgyűlése a külföldi tőke betörése ellen a vállalatot ugy akarta megvédeni, hogy egy bizonyos mennyiségű részvényt, bizonyos, nem anyagi vonatkozásu esetekre plurális szavazati joggal akart felruházni. A törvényszék ezt a határozatot megsemmisítette. Mint jelentik, a királyi tábla ezt a végzést megváltoztatta és a közgyűlési határozat érvényességét állapította meg. A Kronberger-féle Faipar R. -T. rendkivüli közgyűlésén elhatározta az alaptőkének 20 millióról 30 millió koronára való felemelését. Az uj részvények a részvényeseknek 2: 1 arányban, 1100 koronájával ajánltatnak fel. A Magyar Városi Bank mai közgyűlésén elhatározta alaptőkéjének 200 millió koronára való, emelését. Minderi régi részvény után egy uj részvényre 630 koronás árfolyamon elővételi jog biztosíttatott, melv október 23. és 31. közt a Magyar Városi Bank és Magyar Jelzálog Hitelbank pénztáránál gyakorolható. A közgyűlésen az uj belga részvényeseik részéről tiz uj igazgatósági tag választatott. Laptulajdonos: Magyar Külpolitika lapkiadó vállalat. Budapest, 1922. Nyomatott a Budapesti Hírlap nyomdájában (Rökk Szilárd-u. 4. ). Felelős nyomdavezető: Nedeczky László.