Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 43. szám - A munkanélküliség - A keleti válság és a délszlávok

Vasárnap, 1922 október 22. mmim KÜLPOLITIKA 5 Szociális mozgalmak fl munkanélküliség j A legutóbb beérkezett jelentések a munkanélküliség terjedelme tekintetében ismét nem hoznak különösebb javulást. A csökkenő tendenciában, Svédországot kivéve, ugyan fennakadás ezideig nem következett be, de a csökkenés aránya ismét összébb zsugorodott, .ami igazolni látszik a nemrégiben kifejezett ama véleményünknek helyességét, hogy egy-két hónapon belül legjobb esetben stagnációval, de valószínűbb a munkanélküliek létszámának ujabb emelkedésével kell számolnunk. Ha a munkanélküliség terjedelméjől készített, előző évekből rendelkezésre álló adatokat megfigyeljük, azt látjuk, hogy a legtöbb államban, főként Angliában, Hollandiában, Olasz^rszáigban,, Dániában, Svédországban, Norvégiában és Lengyelországban, az évvégi hónapokban a- munkanélküliség következetesen emelkedik és minthogy az eddigi csökkenés mértéke alig .számbavehető, a nagy tömetgsizám viszonylatában, a most következő hónapok ismét súlyos megpróbáltatásokat jelentenék majd nemcsak maguknak az érdekelt munkanélkülieknek, hanem államaik gazdasági életének szá. mára. , A produktiv munkanélküliség segélyezés, mely jelenleg főként szükségmunkák létesítéséből áll, csak igen kis ..keretekben működik mindenütt és igy £L munkanélküliek és családtagjaik millióinak életfentartása túlnyomórészben az állam terhére esik, az improduktív kiadások milliárdjait jelentvén a gazdasági élet számára. A tömegmunkanélküliség által adva .lévő nnunkaitulkinálatot a munkaadók pedig egyre növekvő kapzsisággal használják fel saját érdekükben és a munkabérek leszállítása —- a leromlott valutájú és kisebb munkanélküliségű államok kivételével, — mindenütt tovább folyik. Ámbár a munkaadók bérleszállitási törekvése a munkások ellenállása miatt itt-ott nem sikerült, mint például az amerikai bányászsztrájk eredménye mutatja, mégis a bérharcoknak túlságos módon való elhúzódása legtöbbször kétes értékkel bir a munkás számára győzelem esetén is, ha figyelembe vesszük a bérharc ideje alatt elvesztett munkabérek nagy Összegét. Angliában augusztus végén a szakszervezeti tagok között 187,083 volt munkanélkül, vagyis az egész tagiétszám 14.4 százaléka, a júliusi 195,445, júniusi 218,626 és májusi 227,838 munkanélkülivel szemben. A törvényesen biztosított angol munkanélküliek közölt a májusi 1,598.888, a júniusi 1,502.955, a júliusi 1,458.264 létszám augusztus végén 1,427.311-re csökkent, ami azt jelenti, hogy a munkanélküliség esetére biztosított angol munkásoknak 12 százaléka nem tud elhelyezkedni. Ez a szám azonban csupán a teljesen munkanélkül lévőket foglalja magában és a csökkent munkaidő mellett dolgozók külön tömeget alkotnak. Az angol gazdasági élet súlyos voltára jellemző, hogy az augusztusi munkanélküliséget jelentő számnál kedvezőbbel az 1921. évi március hónap óta nem találkoztunk, amidőn a munkanélküliek száma 1.355,000 volt. Belgiumban augusztusban 34.877 munkanélkülit olvastak össze augusztus hó 5-én és ebben a létszámban szerepelnek nemcsak a teljesen, hanem a részlegesen munkanélküli lévők is. Ennél a létszámnál kisebbet az 1920. év közepe óta- még Belgiumban sem mutattak ki. Ez évi júniusban 19.068 k'ljesen, 23.817 részlegesen, májusban 23,366 teljesen és 26.155 részlegesen munkanélkül lévő jelentkezett a támogatást ellátó szerveknél. Hollandiában a szakszervezetek 317,800 tagja közül augusztusban 9.3, júliusban 9.4, júniusban 9.5, májusban 10.5 százalék volt munkahijján. Svájcban 51.789 teljesen munkanélkül lévő egyént tartottak nyilván augusztusban, a júliusi 52,180, júniusi 59,456, májusi 71,100 munkanélkülivel szemben. A részlegesen munkanélkül lévők ennek a létszámnak 30 százalékát teszik. Németországban a szakszervezetek tagjainak munkanélkülisége augusztusban igen kis mértékben kedvezőtlenebbé vált, amennyiben az egész taglétszámnak 0.7 százaléka szenvedett foglalkoztatás nélkül akkor, amidőn júliusban és júniusban ez a százalék 0.6 volt. Az augusztusi munkanélküliség ugyanolyan mérvű, mint a májusi. Az emelkedés a szakszervezetek női tagjai közölt állott be, akiknek százalékszáma augusztusban a júliusi 0.8-ról 1.1-re nőtt, mig a férfiak munkanélküliségi százaléka ugyanaz maradt, ami volt júliusban és júniusban: 0.5. Legnagyobb volt a munkanélküliség mértéke a szociáldemokrata dohánymunkások között (a taglétszám 4.1 százaléka), valamint a szociáldemokrata gépmunkásoknál (a taglétszám 1 százaléka). A munkanélküliségi segélyben részesülők száma szeptember elsejére 11,960-ra apadt le, az augusztusi 15,136, júliusi 19.689, júniusi 28,626, májusi 64,708 segélyezett munkanélkülivel szemben. Államok szerint szeptemberben Poroszországban 7114, Bajorországban 943, Szászországban 1261, Württembergben 95, Badenben 102. Thüririigiában 333, Hessenben 28. Hamburgban 1310, MeklQnburg-Schweriniben .238, Oldenburgbani 42, Braunscihweigban 42, Anhaltban 45, Brémában 361, Lippeben 2, Lübeckben 42, Mecklenburg-StreJítzben 2 munkanélküli szerepel a segélyezettek sorában. Városok szerint legtöbb munkanélkülije van: Berlinnek 2626, Hamburgnak 2211, Boroszlónak 634, Altonának 444, Brémának 400, Dresdának 384, Münchennek 305, Nürnbergnek 298, Lipcsének 232, Hannovernak 230, Kiélnek 193, Slettinniek 63. 1 Az'ipari városok közül nincsen munkanélküli Dortmundban, Elberfeldben, Halléban, Mannheimben és Solingenben. Olaszországban elég kedvezően minősíthetjük a júniusi létszámcsökkenést (összesen 356.492 munkanélküli), a májusi 410.127-tel szemben. Sajnos, a hírszolgálat e tekintetben igen lassú és a júliusi, valamint az augusztusi adatok nem állanak rendelkezésünkre. Dániában a 269.000-re menő szakszervezeti taglétszámnak 11.1 százaléka tartozott augusztusban a munkanélküliek sorába, a júliusi 12.5, a júniusi 13.2 és májusi 16.1 százalékkal szemben. Svédországból a rendelkezésünkre álló utolsó adat júliusból származik, amidőn a munkanélküliek száma 28.951 volt, tehát a helyzet kedvezőtlenebb, mint a júniusi (27.547 munkanélküli) . Norvégiában a 14.200 szakszervezeti tag közül júniusban (csak erről érkeztek be az utolsó adatok még) 15.2 százalék szenvedett a inunkahiánytól a májusi 16.3 százalékkal szemben. Lengyelországból csak május hónapról vannak még jelentéseink, amidőn 112.832 munkanélkülit számláltak meg, az áprilisi 126.691 és márciusi 173.000-rel szemben. ' Annuairo international du Travail 1922. A) nemzetközi munkaügyi hivatal kiadásában ezzel a ciimmel jelent Miegi a nemzetiközi munkaügyi évkönyv leguja'bb kötete. Az évkönyv nyolc fejezete kimerítően tájékoztat a hivatalos nemzetközi és nemzeti munkaügyi szervezeteikről s mindazon 'kérdésekről, amelyek az ipar és munkaügy terén napirenden vannak. Az .ismertetést táblázatok s a szervezetek névjegyzéke egészíti ki. Az évkönyv bőséges irodalmi összeállitást ig közöl, amelynek >sí munkaügyi kérdésekkel foglalkozó szaikemberek kiváló liaszmát ve- g szik. A kötetben ezúttal el őszön- találkozunk a szellemi muinikások helyzetével foglalkozó cikkekkel és statisztikai kimutatásokkal, amelyeiket a népszövetség genfi munkaügyi hivatala ezentúl állandósítani fog. Körülbelül 6*00 egyesület ciméiti soröljía föl, amelyek az intellektüellek érdekkép viseletét szolgálják. Az ©zeroldalas évikönyv ;angol, francia és német nyelven jelent meg. A megélhetés költségei a különböző államokban. A Revue internationale du Travail október1! száma több érdekes cikket közöl- Egyebek közt összeállítja az élét köl|.s|égeit m, egyes államokban s arra az eredményre jut, hogy &'& árak kezdenek megfállíappdni,; Összeshasonliüva az év első hálrom hónapjiának iadataiva'1, a mostaniakat — mondja ia cikk — megáMapitható, hogy a megélhetés költségeinek ingadozása a hausse és baisse felé általában nem tesz ki 'többet 5 százaléknál1. Németország, Ausztria és Lengyelország kivételével, ahol az árak helyi okokból emelkednek, a drágulás mérsékel)!. Az összehasonlításból — isimét a cikkből , idézünk •— kiderül), hogy a ősökkenés az élelmiszeriek kicsinybeni áránál a legkifejjíezettlebb. Áz Egyesült Államokban és Uj-Zélandblan az árak ma is ugyanazok, mint az év első három havában. Svájcban, Németalföldön és Dél-Afrikában észrevehető árcsökkenés állt be. Egy második cikk a nagybani árakról értekezik és megjegyzi, hogy) ezek az lév eleje ó,ta Angijában, Svédországban', Kanadában és Indiában változatlanok maradtak, ellenben Franciaországban, Hollandiában és az Egyesülltt Államokban az utolsó hHt hóriap alatt, emelkedtek. , Nyilvánvaló, hogy egyik cikk szerzőjének sem állan'ak a hazai drágasáignól adlatok rendelkezésére. A Itevuenek ugyanebben a számában flgyelemlremélltjó cikk van a vas-' és acélipari világ helyzetéről! és ia belga munkás-. névelástrOl<>00000<><>000<><><>00000^ V A Keleti válság és a délszlávok A törökök visszatérésének hatása Szerbiában — Az orosz probléma megoldása a kisantant bomlását jelenti — Cseh-szerb eltentét — Miért bukott meg Nincslcs Genfben ? A kormány pártjainak veszekedésében, a rettenetes korrupció és közkormányzati káosz mocsarában és a Karagyorgyevics-ház belső viszályában egészen elmerült délszláv közvéleményt mód nélkül felizgatták Kemál pasa győzelmei. Megdöbbenve ébredt rá a délszláv politikai világ, bogy az immár kizártnak tartott lehetőség — a törökök visszatérése a Balkánra — fenyegető valóságként rajzolódik fel a délszláv állam- amúgy is borús külpolitikai egére. A rapallói szerződés a különféle revíziók végtelen sorozatán át sem tudott mind máig eljutni a végrehajtásig. Legújabban a dalmáciai olasz iskolák ügyében merültek fel súlyos kontroverziák Róma és Belgrád között. Az olaszok ném kívánnak kevesebbet, mint azt, hogy a délszláv területen jó részben délszláv állampolgárok szá-. mára megnyitott és megnyitandó iskolák- tanári és tanítói karát az olasz kormány nevezze ki esetleg olasz állampolgárok sorából. A belgrádi kormány hajlandó e pontban ujabb engedményeket tenni, de vonakodik a délszláv állam szuverénitását is érintő olasz követeléseket teljesíteni. Még nem találták miegl az uljiáhb formulát, mellyel ideiglenesen legalább nyugvópontra hozzák a soha ki nem egyenlíthető olasz-délszláv ellentéteket. A marienbádi és prágai tanácskozások a kis-entente államai és Lengyelország között nem végződtek azzal az eredménnyel, melyet Belgrád remélt. Az állítólag huszonöt esztendőre megkötött véd- és dacszövetség nagyon problematikus értékűnek tűnik fel Nííncsics külügyminiszter ama kijelentései mellett, melyek kiemelik, hogy a kis-entente magvát a délszláv királyság és a csehszlovák köztársaság képezik, hogy Romániának és Lengyelországnak több pontban más érdekeik vannak. És itt elsősorban az orosz kérdésre kell gondolnunk. Románia és Lengyelország bárminő Oroszországban természetes ellenséget látnak, a délszláv és a csehszlovák politika viszont nyiltan oroszbarát, ha egyes faktorok között nagy ellentétek vannak is abban a kérdésben, támogatandó-e a szovjetrendszer, vagy uralomra segitendő-e a szocialista vagy polgári köztársaság a szovjettel szemben, avagv pedig a cári Oroszország restaurálandó-e. A belgrádi kormányköröknek a monarchista restauráció volna rokonszenves, mig a szerb ellenzék és az összes horvát és szlovén pártok sokféle ingadozással ufvan, de a három más változat között válogatnak. Az előbbutóbb megoldásra kerülő orosz probléma tehát a kis-entente megszűnését fogja jelenteni, amellett, hogy a belső cseh-szilovák lés délszláv frontot, is szakadozottá fogja tenni. A kis-entente magvának minősitett két állam között sem zavartalan az egyetértés. Ismeretes, hogy a kisenlente a Népszövetség tanácsában egy helyet igényelt magának. L helyre mindkét állam reflektált és szerb hivatalos részről Benes ellen meglehetős erős sajtó-kampány indult meg, melyintek hatása alatt a csdhi-szlovák köz* társaság hozzájárult Nincsics jelöltségéhez. A cseh-szerb ellentétek kiütköztek a bolgár kérdésben is. Prága szívesen látná Bulgáriát a kis-enfenteban, míg Belgrád hallani sem akar errőh. A prágai konferencián ez az ü"v is Nincsics javára ütött ki. A csehek elismerték, hogy a bolgár kérdésben az elsősorban érdekelt szerbek nézete az irányadó. Nincsics még ezután is szükségesnek látta egy intervjuban keményen megtámadni a bolgárokat, ami .elárulja, hogy a szerbek . ideiglenes felülkerekedése még az ő nézetük szerint, sem döntötte el yégleigesen ezt a kél iszíövetséges viszonyát erősen érintő kérdést. Ismeretes, ihíogv a Népszövetségben a, délszláv kandidáció tizenöt szavazattal elbukott Kina huszonegy szavazatával szemben. A délszláv külügyminisztérium a felsülést különféle okokkal magyarázza. Az . egyik az, hogy . Kina a Népszövetségiből való kilépéssel fenyegetőzött az esetre, ha néni kap helyet a tanácsban. A másik az, hogy a Népszövetségben Anglia diktál, miután a dominionok szavazatával is rendelkezik. Anglia Nincsics megválasztását ugy tekintette, mintha Franciaország még egy szavazatot kapott volna s ezért minden áron meg akarta ezt akadályozni. Segítségére jöttek a balti államok is, melyek az orosz kérdésben tanúsított délszláv felfogást létük veszélyeztetésének tartják. Délszláv hivatalos helyen Nincsics bukását elsősorban a francia politika vereségeként iparkodnak elkönyvelni. Ha igy volna is a dolog, Nincsics bukása semmiesetré sem sikere akár a délszláv, akár a kis-entente külpolitikának, amire a horvát sajtó sietett nyomatékosan rámutatni. És miután Csehországban az a vélemény, hogy Benes megválasztása sikerült volna, Nincsics bukása hozzájárul a cseh-szerb viszony elhidegüléséhez is. Kemal pasa diadalmas előretörése miatt a király, Pasdcs és Ninícsics Párisba utaztak. A Belgrádban maradt csonka-kormány heteken át minden megbízható külpolitikai értesülés, nélkül maradt és semmi irányban sem tudott dönteni. A kormánykörökben először az a gondolat alakult ki, hogy a törökök visszatérése Európába katasztrofális következményekkel lehet a Ibalkáni siátusquóna. éppen ezért casus bellinek tekintendő. A római délszláv követ ezt a délszláv álláspontot közölte is az olasz külügyminiszterrel, A délszláv kormány részleges mozgósítást rendelt el, körülbelül harmincezer embert koncentrált a bolgár határon, a Nemzeti Banktól száz millió dinár hitelt kért. Konstantin király lemondása után diplomáciai támogatást igért Görögországnak, ez ügyben tárgyalást kezdeményezett Romániával s hajlandónak mutatkozott Konstantinápoly és